Komolyan

A cigányseggnyaló

2012. február 20. | Nótár Ilona

Ezüst Medve a cigánygyilkosságokat feldolgozó tévéfilmért

Azért ez felháborító. A kormány minden lehetséges sajtóorgánumhoz eljuttatta a brosúráját, miszerint Fliegauf Bence Ezüst Medvét nyert, a romagyilkosságokról szóló dokumentumfilmje csupán fikció, és bekezdéseken keresztül, szégyentelenül méltatta saját, a romastratégia ügyében végzett munkáját. Mindezt a rendezőnek egy német újságírótól kellett megtudnia. A Szíven szúrt ország című dokumentum jellegű filmet viszont szélesvásznon nézhette az ország annak idején, majdnem minden magyar nézettségi rekordot megdöntve. Akkor nem volt komment és utóirat. Balog Zoltán államtitkár az újságíróknak adott válaszaiban hárított az utólag a vetítőterem székeire készített brosúrával kapcsolatban, azt nyilatkozta, ő nem tudott erről, de „Talán probléma, ha tényleg így lenne? ” – kérdezett vissza.
Köszönjük szépen. Felfordul a gyomrom ettől az egésztől. Ötéves gyereket hátba lőni, miközben apjával a Molotov-koktéltól égő házukból menekülnek, ez észtveszejtő. Olyan tettek ezek, ami miatt nagyon is volna oka szégyellni magát a kormánynak is. A jó kis politikai fifika szerint: „no lám, tessék megnézni: demokratikus országunkban elkészülhet egy film, mely sorozatgyilkosságról számol be (ehhez némi támogatást is ad a kormány), de amikor a film talán nem is várt érdeklődést és sikert hoz, a kormány azonnal helyesbít. „Ez csak fikció, kérem, önmagában nem igaz…” Ja. Túlfűtött érzelemből megy több ezer ember február 23-án országszerte és országhatárokon túl, hogy megemlékezzen a romagyilkosságok áldozatairól. Ők is túloztak volna? Kitalálták mindezt? Kit sirat az a feleség még ma is, akinek az élete huszonhárom évesen, amikor elvesztette a szeretetteit, véget ért? A tizenhárom éves kicsi lány, akinek az anyját a szeme láttára ölték meg s ő maga hónapokig anya nélkül küzdött saját életéért, kit sirat?
Néhány tény az elmúlt évek eseményeiből:

2008. november 3. Illés Évát és Tóth Józsefet Nagycsécsen lőtték fejbe.

2009. február 23. Tatárszentgyörgy: Csorba Róbertet és ötéves kisfiát, Csorba Robikát lőtték le hátulról, miközben égő házukból próbáltak menekülni.

2009. április 22. Tiszalökön agyonlőtték az éppen munkába induló Kóka Jenőt.

2009. augusztus 3. Kisléta. Balogh Máriát álmában agyonlőtték, 13 éves kislányát életveszélyesen megsebesítették sörétes puskával.

Kilenc bűncselekmény során az ismeretlen tettesek összesen tizenhat lakóházat támadtak meg 11 Molotov-koktéllal, hatvanhárom lövést adtak le lakóházakra sörétes és golyós lőfegyverekből. Összesen ötvenöten sérültek meg, hatan meghaltak a támadásokban, öten súlyosabb-könnyebb sérülést szenvedtek. Az elkövetett bűncselekmények egyetlen elkövetői csoporthoz, értsd: szélsőjobboldali, félkatonai szervezethez köthetők. A gyilkosságokat olyan kis falvakban követik el, ahol a romák cigánytelepeken, gettókban elkülönülten éltek, az autópályákhoz közel, megyehatárok mentén.
A tatárszentgyörgyi gyilkosság után az én testvéreim, akik Tatárszentgyörgyön és a szomszédos faluban laknak, válságterveket dolgoztak ki. Összeült a család és kidolgozták: 1. Mi tegyenek, ha lőnek? 2. Ha bombát dobnak be? 3. Hogyan mentsük meg a gyermeket? 4. Hogyan érdemes és lehetséges kimenekülni a házból? 5. Hogyan fogjuk közre a gyerekeket, hogy mi haljunk meg először, és ha lehet, kizárólag mi… Ilyen terveket állítottak össze.
Élet innen, és azon túl.
És ki a bűnös? Én vagy azok, akik miatt felmerül bennem a kérdés: azzal, hogy roma értelmiségi nőként sokakhoz eljuthat a hangom, veszélybe sodrom nemcsak magamat, a családomat is. És hogy ez a félelem mennyire jogos, nem csupán az előbbi gyászlista bizonyítja, de például Mohácsi Viktória roma politikus távozása is Magyarországról. Ő évekig kért a fenyegetések miatt rendőri védelmet. Nem mintha a csendben meghúzódás védelmet jelentene. Hiszen a felsorolt áldozatok is hétköznapi állampolgárok voltak csupán.
„Büszke vagyok arra, ha cigány seggnyalónak neveznek!” – térjünk vissza Fliegaufhoz, aki a 2008-2009-ben történt romagyilkosságokról forgatott filmje kapcsán kijutott a 62. Berlini Nemzeti Filmfesztiválra, a Berlinaléra. Ott rendkívül jó sajtóvisszhangot kapott, besöpörte a zsűri nagydíját, és még a hivatalos díjkiosztó előtt a Béke díjat és az Amnesty International díját is. Valljuk be, nem sokan dicsekednek azzal, hogy a „romákkal paktálnak”. Igaz, nem is sokaknak hoz ekkora nemzetközi sikert, hogy mások végtelenül szomorú sorsát hitelesen ábrázolja. Mert, ahogy Bohumil Hrabal mondja (a Sörgyári capriccióban): „Szart! A ló farát” volt ez fikció! Itt kérem, nagyon is cigányokat gyilkoltak, válogatás nélkül.

Úgy tűnik, ez Európa kedélyét is borzolja, sőt. Feszült figyelemmel tekintenek a magyarországi romák helyzetére. A gyöngyöspatai események kapcsán például háromszemélyes színpadi drámajáték is készült, angol rendezésben. Az emberek Európa-szerte próbálják megérteni és feldolgozni a körülöttük történő gyilkosságok hogyanját, és főleg miértjét. Kívülállók mind: a rendező, a kíváncsi polgárok. Mi vagyunk azok, akikről írnak. Mondhatják, hogy nem szabad ilyeneket leírni, mert megosztja a társadalmat. De muszáj. Mert a fehéreknek nem kell félni, hogy a házukból kilépve fejbe lövik őket, azért mert mások.
Fliegauf filmjét Magyarországon még nem vetítik (csupán egy kis részlet látható a másfél órából), de őszintén bevallom – éppen az előzőekben elmondottak miatt – nem fűzök hozzá túl sok reményt. Tudom, hogy egy külső szemlélő néha józanabbul és többet lát. De soha nem tud úgy nézni, mint az, aki mindennap ebben él. A dokumentum műfajára ez még inkább igaz. Fliegauf Bencének volt esélye megcsinálni. Mindenesetre jó jelnek tekintem, hogy a kormány úgy érezte, gyorsan reagálnia kell. Egyébként a német nyelvű tájékoztatóban arra is felhívták a figyelmet, hogy az esztelen fajgyűlölet nem csak Magyarországra jellemző, európai probléma. Mintha attól, hogy Szlovákiában is van gyűlölködés, kevesebb lenne a gyilkosság Magyarországon…
Február 23-án a romák ellen elkövetett sorozatgyilkosság áldozataira emlékeznek országszerte és a határokon túl is. A megemlékezések népes közösségét az »Ide tartozunk!« Facebook-oldal és Setét Jenő szervezi.

További cikkek a rovatból
És változunk És változunk
Minden évben összefoglalót készítek az évemről. Ó, ha tudnátok, kedves Olvasók, mennyi minden nem kerül bele az efféle összegzésekbe, amiket közreadok. Még csak pont-pont-pont formájában sem írok le dolgokat. Hogy miért? Önmegtartóztatás – egész jó szöveg ugye? Nem írok le olyan dolgokat, amikről nem érzem, hogy az én történeteimen túlmutatva hasznosak lehetnek mások számára is. Meg hát az én vívódásaim nem tartoznak senkire, a mámorom meg, ki tudja, mire ingerelne másokat...
KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK
Roma és nem roma gyerekek divatterveit és ruháit mutatták be Budapesten. Az Amaro Trajo Alapítvány Varga Erika és a Romani Design szakmai vezetésével a roma kultúra hagyományait is bemutató kreatív-művészeti kurzust indított, amelyen több iskola diákjai vehettek részt a fővárosban és vidéken is. Olyan roma és nem roma fiatalok tanulhattak a program keretében, akiket érdekel a divattervezés.
Árverés Szintikéért Árverés Szintikéért
Árverésre bocsátják díjukat az V. Romani Filmfest győztesei. A Mosoly című dokumentumfilmmel Zsiga Ottó és Jánoska István első helyezést ért el a Romani Filmfesztiválon. A történet a nyolcéves Szikszai Szintiáról szól, aki kétszer tért vissza a bölcsőhalálból. Súlyos epilepsziát kapott, és az agysejtjeinek hetvenöt százaléka elhalt. A film az ő és az édesanyja mindennapos harcát mutatja be az életért.
Álmunk – filmbemutató és beszélgetés Álmunk – filmbemutató és beszélgetés
Az Álmunk című film roma és nem roma újságírók alkotása, amely a Romák - itthon Európában nemzetközi projekt keretében készült. A Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában megfilmesített történetek egy-egy roma embert vagy közösséget mutatnak be korszerű multimédiás módszerekkel.
Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban
Roma táncosok, zenészek, képzőművészek és filmkészítők mutatkozhattak be a hétvégén a Bethlen Téri Színházban. A rendezvényt a Roma Ellenállás napjára emlékezve szervezte meg a Színház vezetése. Nézze meg videónkat!
Új helyen a KuglerArt Új helyen a KuglerArt
Új helyre, a Sütő utcába költözött a KuglerArt. Az első szalonesten a nemrég elhunyt Balogh Balázs Andrásra és feleségére, Oláh Jolánra emlékeztek, családtagokkal, barátokkal közösen. Az esten a Szalon Színház művészei szórakoztatták a közönséget.
Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014) Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014)
A magyar cigányzenei és művészeti életben fogalom Buffó neve. Védjegy. A jó ízű, karakteres, kifejező hegedűjáték védjegye. Sokat tett azért, hogy hazánkon kívül is hírét vigye ennek a fontos hungarikumnak, a magyar nótának. Balog Zsolt kollégámmal sokszor készíthettünk vele interjút, legutóbb a Holland–Magyar Nóta Foundation koncertjén, a holland rezidencián. Nagyon nagy lelkesedéssel beszélt a kezdeményezésről, mely azon dolgozik, hogy életben tartsa a magyar cigányzenét. Sugárzott róla, hogy teljes szívvel harcol ezért az ügyért. Nekünk is sok erőt adott, ahogy ehhez a kérdéshez állt. Nem gondoltam volna akkor, hogy néhány rövid hónap múlva már csak emlékére fogok írni. Buffó Rigó Sándor 65 évesen hunyt el vasárnap. Isten nyugosztalja. Életútjának fölidézésével tisztelgünk emléke előtt.
Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok. Most Rigó Jánosra emlékezünk.
Életmenet Életmenet
Azt mondom el, amit én láttam, és nem azt, amit a hírekben olvashattak: ki beszélt, hol, mikor, hova utazik, kinek fejezi ki az elismerését, a részvétét… Erre ott vannak a hírportálok.
Fényerdők Fényerdők
A Petőfi Irodalmi Múzeumban március 21-től látható Világok útjain tárlat főleg portrékból áll, roma emberekkel a középpontban. A fotós Molnár Zoltán, aki bejárta Európát. A kiállítás gerincét főleg Erdélyből és Magyarországról származó felvételek alkotják, de készültek képek Montenegróban, egy koszovói roma telepen muzulmán cigányokról, Makedóniában, Bulgáriában egy roma esküvőn, és Dél-Franciaországban is. A fotókból korábban készült egy kötet is, Fényerdők címmel.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink