A cigányseggnyaló

Ezüst Medve a cigánygyilkosságokat feldolgozó tévéfilmért

Azért ez felháborító. A kormány minden lehetséges sajtóorgánumhoz eljuttatta a brosúráját, miszerint Fliegauf Bence Ezüst Medvét nyert, a romagyilkosságokról szóló dokumentumfilmje csupán fikció, és bekezdéseken keresztül, szégyentelenül méltatta saját, a romastratégia ügyében végzett munkáját. Mindezt a rendezőnek egy német újságírótól kellett megtudnia. A Szíven szúrt ország című dokumentum jellegű filmet viszont szélesvásznon nézhette az ország annak idején, majdnem minden magyar nézettségi rekordot megdöntve. Akkor nem volt komment és utóirat. Balog Zoltán államtitkár az újságíróknak adott válaszaiban hárított az utólag a vetítőterem székeire készített brosúrával kapcsolatban, azt nyilatkozta, ő nem tudott erről, de „Talán probléma, ha tényleg így lenne? ” – kérdezett vissza.
Köszönjük szépen. Felfordul a gyomrom ettől az egésztől. Ötéves gyereket hátba lőni, miközben apjával a Molotov-koktéltól égő házukból menekülnek, ez észtveszejtő. Olyan tettek ezek, ami miatt nagyon is volna oka szégyellni magát a kormánynak is. A jó kis politikai fifika szerint: „no lám, tessék megnézni: demokratikus országunkban elkészülhet egy film, mely sorozatgyilkosságról számol be (ehhez némi támogatást is ad a kormány), de amikor a film talán nem is várt érdeklődést és sikert hoz, a kormány azonnal helyesbít. „Ez csak fikció, kérem, önmagában nem igaz…” Ja. Túlfűtött érzelemből megy több ezer ember február 23-án országszerte és országhatárokon túl, hogy megemlékezzen a romagyilkosságok áldozatairól. Ők is túloztak volna? Kitalálták mindezt? Kit sirat az a feleség még ma is, akinek az élete huszonhárom évesen, amikor elvesztette a szeretetteit, véget ért? A tizenhárom éves kicsi lány, akinek az anyját a szeme láttára ölték meg s ő maga hónapokig anya nélkül küzdött saját életéért, kit sirat?
Néhány tény az elmúlt évek eseményeiből:

2008. november 3. Illés Évát és Tóth Józsefet Nagycsécsen lőtték fejbe.

2009. február 23. Tatárszentgyörgy: Csorba Róbertet és ötéves kisfiát, Csorba Robikát lőtték le hátulról, miközben égő házukból próbáltak menekülni.

2009. április 22. Tiszalökön agyonlőtték az éppen munkába induló Kóka Jenőt.

2009. augusztus 3. Kisléta. Balogh Máriát álmában agyonlőtték, 13 éves kislányát életveszélyesen megsebesítették sörétes puskával.

Kilenc bűncselekmény során az ismeretlen tettesek összesen tizenhat lakóházat támadtak meg 11 Molotov-koktéllal, hatvanhárom lövést adtak le lakóházakra sörétes és golyós lőfegyverekből. Összesen ötvenöten sérültek meg, hatan meghaltak a támadásokban, öten súlyosabb-könnyebb sérülést szenvedtek. Az elkövetett bűncselekmények egyetlen elkövetői csoporthoz, értsd: szélsőjobboldali, félkatonai szervezethez köthetők. A gyilkosságokat olyan kis falvakban követik el, ahol a romák cigánytelepeken, gettókban elkülönülten éltek, az autópályákhoz közel, megyehatárok mentén.
A tatárszentgyörgyi gyilkosság után az én testvéreim, akik Tatárszentgyörgyön és a szomszédos faluban laknak, válságterveket dolgoztak ki. Összeült a család és kidolgozták: 1. Mi tegyenek, ha lőnek? 2. Ha bombát dobnak be? 3. Hogyan mentsük meg a gyermeket? 4. Hogyan érdemes és lehetséges kimenekülni a házból? 5. Hogyan fogjuk közre a gyerekeket, hogy mi haljunk meg először, és ha lehet, kizárólag mi… Ilyen terveket állítottak össze.
Élet innen, és azon túl.
És ki a bűnös? Én vagy azok, akik miatt felmerül bennem a kérdés: azzal, hogy roma értelmiségi nőként sokakhoz eljuthat a hangom, veszélybe sodrom nemcsak magamat, a családomat is. És hogy ez a félelem mennyire jogos, nem csupán az előbbi gyászlista bizonyítja, de például Mohácsi Viktória roma politikus távozása is Magyarországról. Ő évekig kért a fenyegetések miatt rendőri védelmet. Nem mintha a csendben meghúzódás védelmet jelentene. Hiszen a felsorolt áldozatok is hétköznapi állampolgárok voltak csupán.
„Büszke vagyok arra, ha cigány seggnyalónak neveznek!” – térjünk vissza Fliegaufhoz, aki a 2008-2009-ben történt romagyilkosságokról forgatott filmje kapcsán kijutott a 62. Berlini Nemzeti Filmfesztiválra, a Berlinaléra. Ott rendkívül jó sajtóvisszhangot kapott, besöpörte a zsűri nagydíját, és még a hivatalos díjkiosztó előtt a Béke díjat és az Amnesty International díját is. Valljuk be, nem sokan dicsekednek azzal, hogy a „romákkal paktálnak”. Igaz, nem is sokaknak hoz ekkora nemzetközi sikert, hogy mások végtelenül szomorú sorsát hitelesen ábrázolja. Mert, ahogy Bohumil Hrabal mondja (a Sörgyári capriccióban): „Szart! A ló farát” volt ez fikció! Itt kérem, nagyon is cigányokat gyilkoltak, válogatás nélkül.

Úgy tűnik, ez Európa kedélyét is borzolja, sőt. Feszült figyelemmel tekintenek a magyarországi romák helyzetére. A gyöngyöspatai események kapcsán például háromszemélyes színpadi drámajáték is készült, angol rendezésben. Az emberek Európa-szerte próbálják megérteni és feldolgozni a körülöttük történő gyilkosságok hogyanját, és főleg miértjét. Kívülállók mind: a rendező, a kíváncsi polgárok. Mi vagyunk azok, akikről írnak. Mondhatják, hogy nem szabad ilyeneket leírni, mert megosztja a társadalmat. De muszáj. Mert a fehéreknek nem kell félni, hogy a házukból kilépve fejbe lövik őket, azért mert mások.
Fliegauf filmjét Magyarországon még nem vetítik (csupán egy kis részlet látható a másfél órából), de őszintén bevallom – éppen az előzőekben elmondottak miatt – nem fűzök hozzá túl sok reményt. Tudom, hogy egy külső szemlélő néha józanabbul és többet lát. De soha nem tud úgy nézni, mint az, aki mindennap ebben él. A dokumentum műfajára ez még inkább igaz. Fliegauf Bencének volt esélye megcsinálni. Mindenesetre jó jelnek tekintem, hogy a kormány úgy érezte, gyorsan reagálnia kell. Egyébként a német nyelvű tájékoztatóban arra is felhívták a figyelmet, hogy az esztelen fajgyűlölet nem csak Magyarországra jellemző, európai probléma. Mintha attól, hogy Szlovákiában is van gyűlölködés, kevesebb lenne a gyilkosság Magyarországon…
Február 23-án a romák ellen elkövetett sorozatgyilkosság áldozataira emlékeznek országszerte és a határokon túl is. A megemlékezések népes közösségét az »Ide tartozunk!« Facebook-oldal és Setét Jenő szervezi.