Beszélgessünk

Maguk mögött hagyták a nyomortelepet

2012. február 21. | admin

Hivatalos becslések szerint hét év alatt mintegy 15 ezer roma életkörülményei javulhattak a telep-felszámolási programoknak köszönhetően. A legtöbb helyen, ahol beindult, a program ellenérzéseket váltott ki a többségi társadalom tagjaiból. Tolna és Baranya megyében sem volt ez másként, ám az idő múltával elfogadták a romákat a falvakban.

Jégdugó. Ezzel magyarázta Bogdán József, miért kormos nyakig, amikor meglátogattuk teveli otthonában. A kazánház felé biccentett fejével. „A mínusz húszban előfordul, hogy a rendszerben valahol elfagy a víz. Ilyenkor, mielőtt befűtünk, ellenőrizni kell, és ki kell olvasztani, különben robban a kazán” – mondta a negyvenes éveiben járó férfi oly meggyőzően, mintha világ életében összkomfortos, központi fűtéses házban élt volna.

Ám Bogdánék csak pár éve élnek a Tolna megyei Bonyhádtól körülbelül 15 kilométerre fekvő faluban, előtte a szintén a Tolna megyéhez tartozó, ám a Baranya megye határához igen közel húzódó Váralja melletti cigánytelepen, a Péróban, egy körülbelül húsz négyzetméteres, omladozó viskóban hajtotta álomra a fejét, s ébredt fel reggelente a családfő, négy gyermekével és feleségével. Korábban a Péró olyan hely volt, ahol a születéssel azonnal örökölte a nyomort az ember, és általában addig kellett viselnie, amíg örökre le nem zárta a szemét. „Nekem sem volt nehéz megszoknom, oda születtem én is. Megszoktuk, ahogyan a gyerekeim is megszokták, hogy ha esik az eső, mindenünk nyakig sáros. Most azért más a helyzet. Jobb körülmények között, kényelmes, nagy házban élhetünk, a telep-felszámolási programnak köszönhetően” – mondta Bogdán József.

Arra a programra utalt, amelyen a váraljai önkormányzat 54 millió forint támogatást nyert 2008-ban a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány és az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány közös pályázatán. (Lásd keretes írásunkat.) Célja a „szegénytele” felszámolása volt, s a projektnek köszönhetően összesen kilenc család cserélhette le az embertelen életkörülményeket emberhez méltóra.

Szocpol vagy hitel
Minden család három millió forint támogatást kapott a pályázati forrásból, amit a szocpollal vagy hitelfelvétellel egészíthettek ki. Ezen kívül részt vehettek különböző képzési és felzárkóztatási programokban is. Filczinger Ágnes, a falu polgármestere elmondta, hogy tíz éves pályafutásának a legnehezebb, s legküzdelmesebb feladata volt végig vinni a Péró programot, de úgy érzi, megérte.
Sikeresnek tartja, mivel az emberek nemcsak a faluban fogadták be, hanem Mázán, Tevelen, Mucsiban is, pedig eleinte igen nagy volt az ellenállás, még helyben, Váralján is. Volt olyan, aki aláírásgyűjtést kezdeményezett azért, hogy a projektet ne folytassa az önkormányzat, ám a kezdeményezést mindkétszer elutasította a helyi körjegyző. A faluban élő romák azt nehezményezték, hogy miért csak a telepen élőket támogatja az önkormányzat, amikor ők is ugyanúgy rászorulnak a segítségre. A többségi társadalom tagjai közül pedig sokan azért utasították el a programot, és nem akarták, hogy a faluba költözzenek, „mivel „ezek tróger életmódot folytatnak”. A szomszédos Nagymányokon pedig a tehetősebb helybéliek úgy tettek, mint ha meg akarnák venni azt a házat, amelyiket a váraljai romák éppen kinéztek maguknak. Így jártak Bogdánék is, ezért kerültek Tevelre. Ebben a kis völgységi faluban sem indult számukra álomszerűen az élet, ugyanis pont az akkori helyi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke kezdte el gyűjteni az aláírásokat azért, hogy a falu ne fogadja be a telepről érkezőket.

Viszont azóta eltelt három év, és sem itt, sem máshol nincs panasz rájuk. Pecze Gábor, a Baranya megyei Máza polgármestere – ide egy család költözött – azt mondta, nem tud semmi rosszat mondani róluk, karbantartják az épületet, ahol élnek, és a faluban semmi probléma nem volt velük. Filczinger Ágnes, Váralja polgármestere is azt tapasztalta az utóbbi években, hogy azzal a négy családdal, amelyik a faluba költözött, semmi gond nincsen. Aki a Péróból is eljárt munkába, az most is dolgozik.

Gyulaji helyzet
A szintén Tolna megyei, Dombóvártól mintegy húsz kilométerre fekvő Gyulajon szintén nyert az önkormányzat támogatást arra, hogy 14 család emberibb körülmények között élhessen. A falu első pályázata sikertelen volt, ám a második próbálkozás több mint 56 millió forintot hozott, amit a „szegregált lakókörnyezet felszámolására” fordíthatott. Mivel a pályázat tartalma szerint csak helyben választhattak maguknak házat a Kossuth utca lakói, és azok is önkormányzati tulajdonban maradtak, a felháborodás is kisebb volt, mint a két évvel korábban induló, váraljai programmal kapcsolatban.

Ám Váralján nemcsak abban különbözött a program a gyulajitól, hogy ott tulajdonba kapták a házakat a telepről elköltözők, hanem abban is, hogy a részvevők közül a férfiak falazó-vakoló, a nők pedig takarítói képzésen vehettek részt, míg Gyulajon az oktatás elmaradt. Mitrovics Zoltán, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium akkori kirendelt mentora kérdésünkre elmondta: a családokat az ingatlanok állapota alapján választották ki, valamint számításba vették azt is, hogy hány gyermeket nevelnek. Az elnyert összegből már nem jutott képzési és foglalkoztatási projektekre.

Az utánkövetés nehézségei
Az utánkövetés a legnehezebb feladat Csörnyei László, a Baranya megyei Hosszúhetény polgármestere szerint is. „Náluk múlt évben oldották meg az ottaniak által Fatelepnek nevezett szegregált terület felszámolását. Az integráció segítésével, az utánkövetéssel azért vannak problémák, mivel ezt már saját erőből kell megoldanunk. Ezek az emberek kicsit nehezebben alkalmazkodnak ahhoz a környezethez, amibe belecsöppentek. Hetente többször látogatja őket családsegítő, szociális munkás. Jellemző, hogy a kazánjaik meghibásodnak, mert nem tudják jól kezelni a berendezést” – mesélte a polgármester. A Fatelepről öt család költözött be a faluba, kettő Pécsváradon lelt új otthonra, egy pedig Komlón talál lakást, de végül közösen úgy döntöttek, inkább maradnak Hosszúhetényben, ahol vettek egy tanyát. Csörnyei László szerint egyáltalán nincsenek olyan problémák a programban résztvevő családokkal, mint amelyektől a településen többen is féltek. Pedig eredetileg ezek miatt ellenezték sokan a telep felszámolását.

Válság és integráció
Dománszky Zoltán szociológus végigkövette a váraljai telepfelszámolási programot. Mint elmondta, mindenképpen hasznosnak tartja ezeket a projekteket, mivel a gyermekes családok emberibb, jobb körülmények közé kerültek, és így nagyobb eséllyel integrálódhatnak a többségi társadalomba. „Annak ellenére, hogy ezek a telepfelszámolások a legtöbb helyen nehezen indultak a többség egy részének ellenzése miatt, végül többnyire problémamentesen zajlottak le. Ám a munkalehetőség hiánya – s a gazdasági válság ezt még csak súlyosbítja – gátolja azt, hogy ezek az emberek, családok tovább haladjanak az integráció felé” – vélte a szakember. Példaként említette, hogy a váraljai Péróból indulók legtöbbje alkalmi munkából élt, ám most még azt is nehezebben kapnak. A munkaadók kihasználják azt, hogy nagyon nehéz álláshoz jutni, és nagyjából a 2007-es béreket fizetik a napszámért.
A szociológus szerint a cigányellenesség a társadalom egy részénél mindig tapasztalható lesz, amit a gazdasági válság elhúzódása csak felerősít. Kiemelte, ahhoz, hogy a cigányság minél szélesebb rétege be tudjon illeszkedni a többségi társdalomba, elsősorban munkahelyek kellenek. A közmunka kevés ahhoz, hogy a szociokulturális hátránnyal indulók helyzetbe kerüljenek.

Keretes írás
Talán 15 ezer roma életkörülményei javulhattak
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium 2010-ben 869 millió forintos keretösszeggel írt ki pályázatot a telepeken, telepszerű lakókörnyezetben – összefoglalóan szegregátumokban – élők társadalmi és gazdasági kirekesztettségének megszüntetésére, a szegregált lakókörnyezet felszámolására.
Az „A” komponensben azok a települések vehettek részt, ahol a helybéliek száma nem haladta meg a 15.000 főt. További feltétel volt az is, hogy a projektben leírt akcióterületen (telepen, telepszerű lakókörnyezetben) a lakások száma minimum 4 legyen, de nem haladhatta meg a 25-öt. A 25 lakásnál többől álló területre csak abban az esetben lehetett pályázatot benyújtani, ha nyilatkoztak arról, hogy van saját forrásuk is.

A B komponenst azok a települések alkották, amelyek részt vettek a 2005-ben először kiírt „Telepeken élők integrációs programjában”. Ezek a következők: Abaújszántó, Bódvalenke, Dencsháza, Domaháza, Egercsehi, Füzér, Füzérradvány, Galambok, Garabonc, Gyulaj, Hangony, Hencida, Hidas, Kakucs, Kerecsend, Kiskunmajsa, Kisvaszar, Rudabánya, Sajóhídvég, Sirok, Somogyapáti, Sóshartyán, Szalonna, Szentegát, Szentgál, Szigetvár, Szomolya, Szúcs, Táska, Tiszabő, Tiszabura, Tornanádaska, Tunyogmatolcs, Uszka, Váralja, Vasboldogasszony, Zákány, Zalamerenye és Zalaszentjakab.

A program 2005-ös kezdete óta évi 7-800 millió forintot fordított az állam – a minisztérium honlapján elérhető információk szerint – a cigánytelepek felszámolására, és becsléseik szerint 10-15 ezer roma életkörülményei javultak ez idő alatt.

Mászó Tibor



Fotók: Kiss Dániel

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink