Komolyan

Munkát és kenyeret!

2012. február 21. | Nótár Ilona

Éhségmenet indult február 7-én Miskolcról, amely egészen a Parlamentig gyalogolt, soraiban többségében reményt vesztett munkanélküliekkel. A menethez több térségi polgármester is csatlakozott, hogy kifejezze egyetértését, és változást sürgessen. Véleményük szerint az adók ellehetetlenítik a vállalkozókat, munkahelyek pedig nincsenek az amúgy is igen szegény borsodi térségben.

Tóth Imre Miklós kohász, a megmozdulás szellemi atyja a kollégája elvesztése után döntött a demonstráció megszervezése mellett. Munkatársa a kilátástalan helyzet miatt menekült az öngyilkosságba. Gúr Nándor, az MSZP Borsod megyei elnöke támogatta a vonulókat, akik elszántak voltak, és kijelentették, hogy akár mínusz húsz fokban is útnak indulnak. Szerinte ez az akció négymillió ember segélykiáltása. A Fidesz sajnálkozását fejezte ki, hogy az MSZP a szegény sorsú emberek helyzetét – szerintük – pártpolitikai célra használja.
A nélkülözés nem válogat
Csendes József cigány származású szociológus Miskolcon él. Ő is útnak indul a többiekkel. Megalázónak és nevetségesnek tartja, hogy diplomával 47 ezer forintból közmunkásként kénytelen megélni a családjával, és két éve hiába keres tisztességes állást. „Az emberek dühösek, és ki akarják fejezni az elégedetlenségüket.” A szociológus várakozásának megfelelően a kezdeményezéshez sok helyről csatlakoztak, a felvonulás a nyolc nap alatt végig békés maradt.
Magyarországon a szegénységet a Központ Statisztikai Hivatal (KSH) létminimum-számításai alapján határozzák meg. Eszerint ma a lakosság 30%-a, mintegy hárommillió ember él a létminimumon (73 ezer forint/fő/hónap). Ebben a 3 millióban azok is benne vannak, akik még ennél is kevesebb pénzből kénytelenek kijönni egy hónapban, ők a lakosság közel 13%-át teszik ki, körülbelül 1,3 millió emberről van szó 2009-2010 telén – hasonlóan az utóbbi évekhez – mintegy kétszázan fagytak meg, többségük a saját fűtetlen otthonában, a többiek az utcán. A hajléktalanok számát 30-50 ezerre teszik, akik nagy része vidéki városokban él.
Bogdán Jenő diplomás, negyvenéves cigány férfi. Családja, saját lakása nincs, havi nettó jövedelme kilencvenezer forint, túlórával együtt. Egy bevásárlóközpontban dolgozik mindenesként. Az albérlet és a rezsi kifizetése után tizenötezer forint marad a zsebében, amelyet adósságai törlesztésére kénytelen költeni. Azt mondja, élete nagyobb részében megalázták és kirekesztették a rasszjegyei miatt. Fiatalkorában elhagyta a szülői házat, mert a család nem támogatta a továbbtanulását. Néhány évvel később a Pesten élő, egyedül álló fiú nyakába szakadt a fiatal unokahúgának gondja, akit később ő nevelt fel. Mára a „nevelt lányának” és neki is diplomája van. Ő vendéglátó-ipari, élelmiszer-eladói képesítést és sok éves tapasztalatot tudhat magáénak, amivel most pénztárosi, raktárosi, recepciós, „szaladgálós” munkakört tölthet be. Alkalmanként egy bárban pincérként is kisegít.

A Nemzeti és Etnikai Jogvédő Hivatal (NEKH) egy alkalommal eljárást indított az ügyében, mert a felvételi beszélgetéseken a származása miatt utasították el. „Számtalanszor előfordult, hogy a telefonban még volt munka, amikor meg odamentem személyesen, végignéztek rajtam, és a szemembe azt mondták, hogy betelt, vagy mit keresek én itt, mert ők cigányokat nem foglalkoztatnak. Egy idő után már a telefonban előre megmondtam: cigány vagyok, mehetek?”
A mai napig pénzügyi gondjai vannak, az albérletét csak nagy nehézségekkel tudja kifizetni, az elmúlt hónapokban több alkalommal kidobták onnan, mert késlekedett, és folyosókon, utcán, fűtetlen fülkékben volt kénytelen aludni, lakni. A folyosóra kitett értékeit elhordták a lakók, egy-egy utcára kerülés alkalmával mindene odaveszett. Családalapításról, boldog, biztonságos életről nem is álmodhat, mindennapos kenyérgondokkal küzd.
„Mit jelent számomra cigánynak lenni? Bélyeget. Azt, hogy megkülönböztetnek, lenéznek, kiközösítenek, és esélyt se adnak, hogy bebizonyítsam, olyan vagyok, mint ők, és csak élni szeretnék. Néha már annyira fáj, hogy legszívesebben feladnám az egész életet. Lehetetlen küzdelem. De soha nem tagadnám le azt, hogy ki vagyok. Mert én cigánynak születtem, és csak egy esélyt kérek.”
A versenytáncokat is tanult vékony fiú könnyes szemmel mesél az életéről. Az egyetlen nyugvópont a biztonságot jelentő tánc, amelyet hónapok óta nem élvezhet, mert a munkája miatt nincs rá ideje. Gyermekkorától kezdve táncol – megszánta egy tánctanár, és tanítani kezdte –, most már ő maga is oktat, ingyen is, pénzért is, ahogyan lehetőség adódik. Ez a szenvedélye, mondja.
A munkából származó biztonságos élet esélye a szegények jó része számára nem adatik meg, a válság hatására a helyzetük még kilátástalanabbá vált. A továbbképzésekbe, felkészítő programokba bevont munkanélküliek száma nem éri el az évi 50 ezret, a munkaerő-képzési program pedig alapvetően használhatatlan tudást nyújt. Legalábbis a European Social Watch Report 2010 előbb idézett magyar nemzeti jelentése szerint a mindössze néhány hónapnyi képzés nem emeli ki a mélyszegénységben élőket a nincstelenségből, nem teremt számukra igazi esélyt, mivel a kötelező gyakorlati idő lejárta után a frissen szakmát szerzettek ugyanúgy a munkanélküliségbe süllyednek vissza. Szerinte a vidéki munkahelyteremtés lehetne a megfelelő megoldás. Azonban legtöbbször a munkáltatók kapnak támogatást – általában járulék-kedvezmény formájában –, ha tartósan munkanélkülieket alkalmaznak. Munkalehetőséget utána nem kínál a program, vagy ha néhány hónapig igen, azt követően a kilátástalanságba küldi vissza az embereket, feketemunkába vagy segélyek igénybevételére szorítva őket.
A válság nyomán a regisztrált munkanélküliségi ráta 2010 áprilisára 12 százalékra nőtt, tehát több mint félmillió ember regisztráltan munkanélküli, arról pedig csak becslések vannak, hogy hányan kerültek már ki a rendszerből. Vagyis tartósan munka nélkül vannak, és segélyen élnek, vagy már arra sem jogosultak, és az utcán tengetik az életüket.
A látható (vagyis nem rejtett, „gyárkapun belüli”) munkanélküliségről szóló adatok először 1986-ban láttak napvilágot, bár akkor még nem lehetett előre látni, hogy az állástalanság problémája olyan mértékben fog nőni, hogy az akkori foglalkoztatáspolitika képtelen lesz a kezelésére. Fokozatosan, majd 1991-től rohamosan nőtt a munkanélküliek száma, amire a piacgazdaság viszonyai között is csak ritkán van példa. 1989 és 1992 között a munkahelyek közel 30%-a megszűnt, csaknem egymillió ember veszítette el az állását. A számlákkal is rosszul állunk: ma a magyar családok mintegy egynegyedének van 90 napon túli közüzemi tartozása, és 90 ezer családot fenyeget a kilakoltatás réme.
Miből kell megélnie ma egy mélyszegénységben tengődő embernek? A törvény szerint egy családból csak egy ember részesülhet rendszeres támogatásban, aki a további eltartottak, tehát a gyermekek után is kap segélyt. Havonta átlagosan 26 600 forint/fő a rendszeres szociális segély egy főre jutó maximális összege. Közmunkásként az önkormányzattól havi 47 000 forintot kaphat ma egy állampolgár. Ehhez még a családi pótlék összege jöhet, két gyermeknél ez 26.600 forintot jelent.
Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter legutóbbi meghallgatásán az egykulcsos adórendszer pozitív tulajdonságait próbálta elmagyarázni a jelenlévőknek. Arányosnak, jónak, a gazdaságot élénkítőnek nevezte a Fidesz húzását. Véleménye szerint 47 ezer forintból meg lehet élni, azonban az Éhségmenet résztvevői ezt nem így látják. Csendes József a miniszter kijelentését sértőnek és megalázónak nevezte, amely ellen az Éhségmenet tagjai együttes erővel tiltakoztak a Parlament előtt. Hozzájuk több roma értelmiségi is csatlakozott.

A Parlamentben és azon kívüli interjúkban több képviselőnek is feltették a kérdést, vajon meg tudnának-e élni havi 47 000 forintból. Azok az igenlő válaszok, amelyek elhangzottak, arról tanúskodnak, hogy a választott képviselők vagy teljesen leszakadtak már a valóságtól, vagy sohasem vettek rész benne. A Decemberben elfogadott törvény szerint, akit két ízben „hajléktalanságon” fognak fél éven belül, százötven ezer forintos pénzbírsággal, vagy elzárással büntetik. Az ENSZ két egymástól független emberi jogi szakértője is aggodalmát fejezte ki, felhívásukban arra világítottak rá, hogy a törvénnyel kriminalizálják a hajléktalanokat és negatívan megkülönböztetik a szegényeket.
Ferge Zsuzsa szegénységkutató, a téma szakértője a Népszabadságban megjelent 2008-as írásában felhívja a figyelmet: „Be kellene látnunk, hogy a munkaerőpiacunkról évekkel ezelőtt kiszorult, azóta jórészt falusi gettókba kényszerült százezrek aktivizálása nem olyan feladat, amely néhány kormányrendelettel megoldható volna.” A szakember sokkal komplexebb segítőprogramot sürget a romák számára, akiknek csaknem ötven százaléka tartósan munkanélküli és megélhetési nehézségekkel küzd, mindenét eladva nincstelenné válik, vagy nem ritkán uzsorakölcsön felvételére kényszerül, ezzel végeláthatatlan tartozást halmoz fel magának. Ráadásul az is óriási probléma, hogy azok, akik tartósan munka nélkül maradtak, nem is tudnak megfelelő mintát mutatni a gyerekeiknek, így generációk nőnek fel úgy, hogy a munkába járást csak hírből ismerik.

További cikkek a rovatból
És változunk És változunk
Minden évben összefoglalót készítek az évemről. Ó, ha tudnátok, kedves Olvasók, mennyi minden nem kerül bele az efféle összegzésekbe, amiket közreadok. Még csak pont-pont-pont formájában sem írok le dolgokat. Hogy miért? Önmegtartóztatás – egész jó szöveg ugye? Nem írok le olyan dolgokat, amikről nem érzem, hogy az én történeteimen túlmutatva hasznosak lehetnek mások számára is. Meg hát az én vívódásaim nem tartoznak senkire, a mámorom meg, ki tudja, mire ingerelne másokat...
KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK
Roma és nem roma gyerekek divatterveit és ruháit mutatták be Budapesten. Az Amaro Trajo Alapítvány Varga Erika és a Romani Design szakmai vezetésével a roma kultúra hagyományait is bemutató kreatív-művészeti kurzust indított, amelyen több iskola diákjai vehettek részt a fővárosban és vidéken is. Olyan roma és nem roma fiatalok tanulhattak a program keretében, akiket érdekel a divattervezés.
Árverés Szintikéért Árverés Szintikéért
Árverésre bocsátják díjukat az V. Romani Filmfest győztesei. A Mosoly című dokumentumfilmmel Zsiga Ottó és Jánoska István első helyezést ért el a Romani Filmfesztiválon. A történet a nyolcéves Szikszai Szintiáról szól, aki kétszer tért vissza a bölcsőhalálból. Súlyos epilepsziát kapott, és az agysejtjeinek hetvenöt százaléka elhalt. A film az ő és az édesanyja mindennapos harcát mutatja be az életért.
Álmunk – filmbemutató és beszélgetés Álmunk – filmbemutató és beszélgetés
Az Álmunk című film roma és nem roma újságírók alkotása, amely a Romák - itthon Európában nemzetközi projekt keretében készült. A Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában megfilmesített történetek egy-egy roma embert vagy közösséget mutatnak be korszerű multimédiás módszerekkel.
Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban
Roma táncosok, zenészek, képzőművészek és filmkészítők mutatkozhattak be a hétvégén a Bethlen Téri Színházban. A rendezvényt a Roma Ellenállás napjára emlékezve szervezte meg a Színház vezetése. Nézze meg videónkat!
Új helyen a KuglerArt Új helyen a KuglerArt
Új helyre, a Sütő utcába költözött a KuglerArt. Az első szalonesten a nemrég elhunyt Balogh Balázs Andrásra és feleségére, Oláh Jolánra emlékeztek, családtagokkal, barátokkal közösen. Az esten a Szalon Színház művészei szórakoztatták a közönséget.
Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014) Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014)
A magyar cigányzenei és művészeti életben fogalom Buffó neve. Védjegy. A jó ízű, karakteres, kifejező hegedűjáték védjegye. Sokat tett azért, hogy hazánkon kívül is hírét vigye ennek a fontos hungarikumnak, a magyar nótának. Balog Zsolt kollégámmal sokszor készíthettünk vele interjút, legutóbb a Holland–Magyar Nóta Foundation koncertjén, a holland rezidencián. Nagyon nagy lelkesedéssel beszélt a kezdeményezésről, mely azon dolgozik, hogy életben tartsa a magyar cigányzenét. Sugárzott róla, hogy teljes szívvel harcol ezért az ügyért. Nekünk is sok erőt adott, ahogy ehhez a kérdéshez állt. Nem gondoltam volna akkor, hogy néhány rövid hónap múlva már csak emlékére fogok írni. Buffó Rigó Sándor 65 évesen hunyt el vasárnap. Isten nyugosztalja. Életútjának fölidézésével tisztelgünk emléke előtt.
Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok. Most Rigó Jánosra emlékezünk.
Életmenet Életmenet
Azt mondom el, amit én láttam, és nem azt, amit a hírekben olvashattak: ki beszélt, hol, mikor, hova utazik, kinek fejezi ki az elismerését, a részvétét… Erre ott vannak a hírportálok.
Fényerdők Fényerdők
A Petőfi Irodalmi Múzeumban március 21-től látható Világok útjain tárlat főleg portrékból áll, roma emberekkel a középpontban. A fotós Molnár Zoltán, aki bejárta Európát. A kiállítás gerincét főleg Erdélyből és Magyarországról származó felvételek alkotják, de készültek képek Montenegróban, egy koszovói roma telepen muzulmán cigányokról, Makedóniában, Bulgáriában egy roma esküvőn, és Dél-Franciaországban is. A fotókból korábban készült egy kötet is, Fényerdők címmel.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink