BeszélgessünkJegyzetfüzet

Chaplin kerestetik

2012. február 27. | Balog Zsolt

A roma identitás lassan elvész. A Holokauszt emléknapján január 27- én öten jelentünk meg a Nehru-parton, hogy megemlékezzünk az Auschwitz-birkenaui haláltábor felszabadulásának 67. évfordulójáról. Még ma sem tudjuk, hogy hányan vesztek oda. Munkatáborokban haltak éhen, járványok, kísérletek áldozataivá váltak, elgázosították őket. Sok gyermeket elszakítottak a családjától és intézetbe zártak. Férfiakat, nőket sterilizáltak azért, mert a cigányokat alsóbbrendű, a társadalomra veszélyes elemeknek tartották.
A 20. században a cigányság üldöztetése, elnyomása volt jellemző, még a holokauszt után is. Sorra születtek azok a törvények, melyek a cigányság beolvasztását vagy éppen elkülönítését szolgálták. Az 1960-as években például Angliában a Caravan Site Act volt hatályban, amely törvény értelmében a vándorló cigányokat nem engedték letelepedni. Mégis volt a 20. században egy komikus, aki népszerűségét arra használta fel, hogy a népe felemelkedését szolgálja. Ez a művész Charlie Chaplin, akinek az édesanyja volt cigány. Chaplin nemcsak felvállalta a származását, hanem roma értéket is közvetített. Ez a fickó csavargó, úriember, költő, álmodozó és magányos ember volt egy személyben.
Világszerte ismert figurájának öniróniája, derűlátó szemlélete nagyon jellemző a roma emberekre. Chaplin nem felejtette el, hogy honnan jött, hogy cigánynak született, állítólag éppen vándor cigányok karavánján. Így írt egyszer magáról: „Csak úgy, mint bárki más, az vagyok, aki vagyok: egyedül való és mindenkitől különböző egyéniség. Őseim örökségéből eredő ösztönzésekkel és törekvésekkel: álmok, vágyak, sajátos tapasztalatok szövődtek össze, együttesen, hogy bennem öltsenek testet.” Így is volt, hozta magával őseitől származó tehetségét a zenében, táncban és a színészetben. Gyerekkorában nagy szegénységben éltek, minden tudatását autodidakta módon sajátított el. Később tánctanár, világhírű színész, és Oscar-díjas zeneszerző lett belőle. Zseni, akinek olyan barátai voltak, mint Albert Einstein, Winston Churchill, Mahatma Gandhi.
Chaplin nem féltette sem karrierjét, sem népszerűségét, amikor állást foglalt a fasizmussal szemben. Szókimondó művészete miatt felkerült Hitler halállistájára. Szerepelt a Juden Sehen Dich An (1933), azaz a Zsidók, amint téged néznek című fotóalbumban, habár ő nem volt zsidó. Bizonytalanságban írta a Diktátor című film forgatókönyvét, hiszen a cenzúra sokáig ellenezte elkészítését: fenyegető levelekkel és telefonhívásokkal igyekeztek elrettenteni a film tervétől. A művet 1940-ben az Egyesült Államokban és számos európai országban is bemutatták, hatalmas sikert aratva. A világ megértette gondolatait a faji megkülönböztetésről: „Sajnálom, nem akarok császár lenni. Nem nekem való. Nem akarok uralkodni, nem akarok senkit leigázni. Segíteni szeretnék mindenkin, ha lehet – zsidón, árján, feketén és fehéren. Mindnyájan segíteni akarunk egymáson. Ilyen az ember. Embertársunk boldogsága éltet, nem a nyomorúsága. Nem akarjuk gyűlölni, megvetni egymást. Mindenkinek jut hely ezen a világon.”
Chaplin mindig az elnyomottak oldalán állt. Cigány nagymamájáról nyilatkozataiban és önéletrajzi könyvében is beszámol. Mint kiderült, igen büszke volt a származására. Képzeljük csak el, amint az ünnepelt sztár, akinek csillaga van a Hírességek Sétányán Hollywoodban, a cigányságáról beszél.
Hazánkban egyre nagyobb teret foglal el a rasszista ideológia, mert a társadalom egyre érzéketlenebb a romákat ért megalázás iránt. A romák kirekesztése tudatos erőszakossággal valósul meg a játszótereken, óvodákban, iskolákban, egyetemeken. Aki tehetne, szólhatna a saját népéért, az is mélyen hallgat. Ma is még csak várjuk azt a cigány személyiséget, aki fellépne a sztereotípiák ellen. A cigányok nem munkakerülők, nem bűnözők; nem vagyunk veszélyesek a társadalomra. Szükségünk van ismét egy büszke cigány hősre, aki képes úgy hallatni a hangját, hogy azt a többségi társadalom is meghallja és megértse.
Bízom benne, hogy 21. században is feltűnik valaki, aki annyit tesz majd a cigányok felemelkedéséért. Mint Chaplin. Aki szót emel a romák jogainak védelmében. Aki nem elmélyíti a gyűlöletet cigányok és nem cigányok között, hanem kapcsolatot teremt közöttük. Nem vagyok türelmetlen, senkit nem akarok sürgetni, de Chaplin már 35 éve halott.
Setét Tamás

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink