Beszélgessünk

Rostás Gusztáv orvosnak készül | Hivatástudat, empátia

2012. február 27. | kutivili

Rostás Gusztáv alig múlt tizenkét éves, amikor elhatározta, hogy orvos lesz, és olyan faluban fog dolgozni, ahol a szegénységben élő emberek csak álmodnak jó orvosi, egészségügyi ellátásról. Nem csak fellángolás volt ez: önszorgalomból igyekezett mindenfélét tanulni, ami az orvosi pálya felé vezethet. Ma, tizennyolc évesen végzős diák a dr. Hegedűs T. András Alapítványi Szakiskolában és a Roma Orvosképzés felkészítő programjának egyik hallgatója.

Sosinet.hu: Milyen gyerekkorod volt, hogyan éltek?

Rostás Gusztáv: Öcsödön élek, szegénységben. Direkt mondtam azt, hogy szegény, nem pedig azt, hogy rossz, ugyanis a kettő között nagy a különbség. Ha valaki szegénységben nő fel, de megkapja a szeretetet és a törődést, az jó alapot adhat arra, hogy kiegyensúlyozott és boldog legyen. Remélem, hogy a mostani szegénységünket a javamra és mások javára is fordíthatom majd.

sosinet.hu: Mire gondolsz?

R.G: Látom azt a sok embert, akinek a mindennapi megélhetés is problémát jelent. Szüleim is rokkantnyugdíjasok, mi is tapasztaljuk olykor, hogy mit jelent a nélkülözés. Ez elég erős empátiát alakított ki bennem, és azt érzem, hogy a későbbiekben szeretnék másokon segíteni, olyan embereken, akik valóban rászorulnak.

sosinet.hu: Aki szegénységben nevelkedik, nem ritkán bajba kerül, például megszegi a törvényt. Neked is volt ilyen időszakod?

R.G: Nem vagyok rá büszke, de volt. Persze nem komoly dolgok, dinnyét loptam tizenegynéhány évesen, meg hasonló apróságok. De valójában ez nem apróság, ma már sokkal komolyabb dolognak gondolom, mint akkor. Ha majd egyszer gyerekem lesz, arra nevelem, hogy soha ne csináljon semmi ilyesmit, még akkor sem, ha ez sokak szemében csak „komiszságnak” tűnik. Mert ezek a csínytevések idővel egyre súlyosabbá válhatnak. Egyébként tényleg óriási probléma, hogy sok, nehéz körülmények között élő fiatal a bűnözést tartja a megoldásnak. Sajnos nagyon sok közöttük a roma. Remélem, hogy sokan vannak és lesznek olyan példamutató emberek a cigányok között, akik talán változtathatnak ezen. Én is szeretnék jó példával szolgálni.

sosinet.hu: Mikor határoztad el, hogy orvos szeretnél lenni?

R.G: Mindig is csodáltam, hogy vannak olyan kivételes képességű emberek, akik meg tudnak gyógyítani valakit. Megértik a roppant bonyolult emberi szervezet működését, a reakcióit, és segíteni tudnak. Tizenkét éves lehettem, amikor komoly gondjaim voltak a térdemmel, nagyon sok kezelést kaptam. Figyeltem, mit csinálnak, és egyre érdekesebbnek tartottam az orvos munkáját. Sokat kérdeztem is közben, ő pedig tréfásan megjegyezte: „Hogyha ennyire komolyan érdekel a gyógyítás, akkor orvos lesz belőled.”

sosinet.hu: Mára kiderült, hogy ennek a fele sem tréfa.

R:G: Igen, egyre inkább bújtam a biológia-, anatómia- és kémiakönyveket. Minden nap erősebb bennem a vágy, hogy egyszer orvos legyek. Az általános után a jelentkeztem a szolnoki Hegedűsbe (dr. Hegedűs T. András Egészségügyi Szakiskola és Szakközépiskola). Éppen most készülök az érettségire, az orvosi tanulmányokhoz elengedhetetlenül fontos tárgyakból emelt szintűt teszek. Ezzel párhuzamosan járok a Semmelweis Egyetem Orvostudományi Karán szervezett Roma Orvosképzés programjára. Nagyon kemény felkészítés. Egyelőre itt tartok.

sosinet.hu: Mire készülsz szakosodni?

R.G: Általános orvosi szakot szeretnék végezni. Aztán olyan, romák lakta kistelepülésen szeretnék dolgozni, ahol sok a szegény ember, és nagy szükségük van a rendes ellátásra. Sokan el sem tudják képzelni, milyen siralmas a helyzet néhány faluban. Vannak helyek, ahol már egyetlen orvos is nagyon sokat jelentene, valójában nélkülözhetetlen lenne. De nincs, és sok helyen azért nincs, mert ha valaki kemény munkával elvégzi az egyetemet, annak nem lesz kedve szegények lakta kistelepülésen dolgozni, kevés pénzért. Hiszen Nyugaton a sokszorosát megkeresheti ugyanannyi vagy kevesebb munkával. Én azokon akarok segíteni, akik máshoz nem fordulhatnak.

sosinet.hu: Azt mondod, hogy leginkább romák lakta kistelepülésre mennél dolgozni. Beszéled a cigány nyelvet? Hiszen anélkül…

R.G: Természetesen beszélem, ez elengedhetetlen. Szerencsémre eddig minden a tervek szerint alakul. Remélem, hogy ez továbbra is így megy, és eljön majd a nap, amikor orvosként

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink