Jegyzetfüzet

Egy gerezd narancs

2012. február 29. | Fény

Van olyan, hogy alkotói válság? Hallottam már róla, de hogy meg is éljem? Ez teljességgel elképzelhetetlen. Volt. Eddig. De mi a baj? Mi történik velem?
Tizennégy éve naponta foglalkozom romákkal. Újságíróként ez a területem. Az sem utolsó szempont, hogy bennem is van egy jókora vonóhúzás, ahogy mondani szokták. Na jó, azért megesett, hogy az elmúlt tizennégy év alatt mással is foglalkoztam. De nem bírtam sokáig, újra meg újra tollat ragadtam. Illetve számítógéphez ültem.
Az ismerőseim közül, a tágabb baráti társaságomból azok koptak ki elsőként, akik, miután meghallották, hogy romákkal és romákért is dolgozom, óva intettek: vigyázz, ha sokat leszel köztük, még a végén elcigányosodsz! Amikor megkérdeztem, hogy ez mit is jelent, csak a vállukat vonogatták, és annyit mondtak azzal az összekacsintós tekintettel, hogy tudod te azt jól. Nem, nem tudtam, sőt még most sem tudom.
Azt viszont igen, hogy amikor elkezdtem az írást, aztán a rádiózást és a tévézést, csak úgy repkedtem. Élveztem, amit csináltam. Vitt a szívem, elkapott a gépszíj, de akárhányféle kifejezést használok, a lényeg változatlan: beleszerettem az újságírásba. És ezzel együtt szinte azonnal beleestem a hibába, amitől próbáltak megóvni előbb a tanáraim, azután pedig a szerkesztők, főszerkesztők. Ne engedd magadhoz túl közel a témát vagy a szereplőket! – így hangzott a féltő jó tanács. Ugyan már, nagylány vagyok, tudom kezelni a helyzetet, gondoltam, és mondtam is. De hamar rá kellett ébrednem, hogy mégsem lehetek (elég) nagy lány, mert a történetek és a szereplői sorra belém égtek. A fájdalmuk ugyanúgy fájt nekem is, a felháborodásuk bennem is felháborodást keltett. És nem is múlt el, amíg valamilyen megoldást nem találtunk. De feladata a problémákat bemutató újságírónak, hogy megoldást találjon? A tankönyvek szerint nem. A szívem szerint viszont igen. Hogy ettől rosszabb újságíró lennék, mint bárki más a szakmában? Lehet, nem tudom, de képtelen vagyok másképp csinálni. Pedig próbáltam.
Tudom, Yoda mester is megmondta: Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld! Így hosszú évekig nem tettem. Hagytam, hogy vigyen a fájdalmuk, a szomorúságuk, a felháborodásuk, a félelmük, néha az örömük és a lelkesedésük. Mert azért időnként ilyen történettel is találkoztam. Azt hiszem, sőt már tudom is: ez volt, ami hajtott, ezek az érzések adtak erőt. Ezért nem szálltam ki, ezért maradtam ezen a területen. Mosolyogtam, amikor az idősebb kollégák arról beszéltek, hogy kéne valami, ami felrázza őket. Belefásultak, nincs már, ami hajtsa őket, mert nem látják a munkájuk eredményét. Nem értettem, miért nem tudnak mosolyogni, miért nem tudnak örömmel beszélni arról, amit csinálnak. Hiszen én láttam eredményeket. Lehet, nem volt olyan látványos, amikor a Ghandiban leérettségizett az első évfolyam, vagy nem lakoltatnak ki családokat, nem kerülnek gyerekek állami gondozásba, csak azért mert a szüleik szegények, kiszolgálnak romákat ott, ahonnan elhajtották őket, vagy jókora kártérítést fizetnek azért, mert diszkriminálták őket.

Láttam, ahogy jobb lett a világ. Aztán azt is, ahogyan elkezdett újra romlani. És most néha úgy érzem, időutazó lettem. Újra ott vagyok, ahol elkezdtem. Sőt a helyzet még olyanabb lett. A telefonom nap mint nap csörög. Hívnak az ország minden tájára, minden szegletébe.

„Segíts! Mondd, mit csináljak! Elviszik a gyerekem, elárverezik a lakást a fejem felől, nem tudom a beteg anyámnak kiváltani a gyógyszereit, nem jön ide a mentő, mert még mindig nincs aszfaltos út, nincs munka, nincs kenyér, a tanár, a polgármester nem áll szóba velünk, fázunk, elkeseredtünk.” Sokszor egy szót sem tudtam kinyögni, pedig éreztem, arra vár az ember a vonal másik végén, hogy megnyugtassam, megígérjem neki, hogy minden rendben lesz. Hiszen ezért hívott fel. Mert azt hallotta, hogy tudok neki, nekik segíteni. De tényleg tudok? A média, a nyilvánosság ma is elég ahhoz, hogy valami változzon? Elég ahhoz, hogy mondjuk, egy polgármester meggondolja magát, és az ember, az élet újra előrébb kerülhessen az értékrendjében, hogy bekerülhessen a fontossági sorrendjében legalább az első öt közé?
Van értelme ennek az egésznek? Miért figyeljek másokra, ha azt látom, hogy senki sem teszi? Hiszen még mindig mennyivel könnyebb ujjal mutogatni. Egyszerűbb azt mondani, hogy ő tehet minden bajáról, mint bekopogni és megkérdezni, hogy van?
„Ezt neked hoztam” – kaptam egy kistányérban egy gerezd narancsot. A kollégám rám mosolygott, és még annyit mondott, hogy kicsit felfrissít. És tényleg. Megettem a narancsot, kiírtam magamból, ami fájt. Most jobb. A mágikus narancsgerezd maga volt a törődés, a figyelem. Szóval ez hiányzott nekem. De ha nekem hiányzott, akkor hiányozhat másoknak is.
Ha valaki elmondhatja, hogy hol és miért fáj, és közben figyelnek rá. Mert ha elmondta, akkor megkönnyebbül. És ha megkönnyebbült, akkor kicsit meg is nyugszik. Ha pedig megnyugodott, akkor könnyebben észreveszi a lehetőségeket – és talán a megoldást is.
Nálam legalábbis működött. Újra látom, hogy merre tartok. Ha nem is váltom meg a világot, foglalkozom azokkal, akik hozzám fordulnak. Meghallgatom őket, megírom a történetüket, és velük együtt keresem a megoldásokat. Mert megoldás mindenre van, tudom, érzem. És sokszor nem kell hozzá más, csak egy mágikus narancsgerezd.

További cikkek a rovatból
Szükségterületen szolgálni – Orsós János
Orsós János tanító, polgárjogi aktivista, integrációs szakértő, jogvédő, a SZEMA (Szabad Emberek Magyarországért – Liberális Párt) elnökségi tagja, de ezeknél a titulusoknál sokkal több. Olyan ember, aki mindent megtesz, hogy másokon segítsen, hogy másoknak jobb legyen. Ő is rengeteg segítséget kapott, amíg eljutott oda, hogy ő segíthet másokon. Küzdelmes élete fontosabb állomásainak jártunk utána.
Egy világhírű művész a Blaha aluljáróban
Néhány éve Joshua Bell, korunk egyik legnagyobb hegedűművésze merő kíváncsiságból lement egy washingtoni aluljáróba, és játszani kezdett. Érdekelte, mit szólnak a járókelők ahhoz a hegedűjátékhoz, melyért rendszeresen milliók fizetik ki a méregdrága jegyet a világ legnagyobb koncerttermeiben. A végeredményt tekintve Joshua nem volt túlzottan elégedett a fogadtatásával. Nem úgy, mint a mi Kelemen Barnabásunk, a Blaha Lujza téren.
Zenét komponálni felsőfokon – Pertis Jenőre emlékezve
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok.
Munkaélmények az Unió központjában Munkaélmények az Unió központjában
Régóta dédelgetett álmom volt, hogy az Európa Parlamentben szerezhessek tapasztalatot. Például jelen lennék azokon az üléseken, konferenciákon, megbeszéléseken, ahol az Unió egész társadalmát érintő döntések születnek, amelyek aztán hatással lesznek az emberek életére, életminőségére, hétköznapjaira. Főleg persze azokkal a témákkal kapcsolatosan, melyek kiemelten érdekelnek: szociális és integrációs programok, kultúra, oktatás, agrárkultúra. Ez évekig megmaradt az álmodozás szintjén, azonban 2012-ben nagy lehetőség nyílt meg előttem.
Világszínvonalú modern improvizációk | Kathy Horváth Lajos
Magyarország egyik legismertebb, modern stílust képviselő komolyzenésze Kathy Horváth Lajos. Már számos fellépésével bizonyította kimagasló és elsöprő erejű tehetségét, vitathatatlan improvizációs képességeit. Elismerései is számosak, legutóbb a salzburgi székhelyű Európai Tudományos és Művészeti Akadémia választotta tagjai közé. Ezért is gondoltuk, hogy alaposabban bemutatjuk a zeneszerző és hegedűművész pályáját.
Egy ikonra emlékezve – Cziffra György
Ha az utca emberét megkérdeznénk, hogy ki a legnagyobb magyar zongorista a huszadik században, tízből alighanem nyolcan azonnal rávágnák Cziffra György nevét.
Szemléletformáló értékek a Docuartban
A közelmúltban tartották az immár hagyományos Romakép Műhely Workshopot a DocuArt moziban. A rendezvény kicsi, barátságos és meghitt teremben zajlott, így könnyebben, és nyitottabban is lehet vitatkozni, beszélgetni a vetítés után. Az esten Szomjas György 1969-ben készült, Tündérszép lány című munkáját vetítették. A kísérleti filmben többek között Földes László Hobo és Baksa Sós János – a mai napig nagyhatású Kex Együttes frontembere – szerepelt.
Tehetség a kortárs irodalomból – Ayhan Gökhannal beszélgettünk Tehetség a kortárs irodalomból – Ayhan Gökhannal beszélgettünk
Ayhan Gökhan kedves és szerény jelenség, még előttem is visszafogottan beszél mindarról, amit elért, pedig gyerekkori barátok vagyunk. Végigkísértük, sokszor segítettük egymást életünk különböző szakaszaiban, és baráti elfogultsággal állíthatom, hogy nagyon szép pályát futott be. Már gyermekkorában vonzotta az irodalom.
Egy prímáspéldakép – Czinka Panna
Czinka Panna az egyik legismertebb cigányzenész, sőt az első cigányprímás Magyarországon. A tizennyolcadik században élt lányról rengeteg történet járta. Több magyar írót megihletett, Jókai Mór is beleszőtte alakját egy regényébe. Annak jártunk utána, mennyi igaz a körülötte kialakult legendákból.
Halottkultusz a romáknál
A roma halottkultuszról többféle hiedelem kering. Ezek nagy részében sok a félreértett információ. Annak jártunk most utána, pontosan mik is a jellemzői a roma temetéseknek, a halottra való megemlékezésnek.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink