Beszélgessünk

Aki cigány, az is marad

2012. március 8. | Nótár Ilona

Nótár Ilona

Tudja-e Ön, mi a legjellemzőbb magyar népviselet? És hogy mi a magyarok sportja, virága, kedvenc márkája, itala, címere, zenéje, legnagyobb hőse, ünnepe?
Én tudom. Mármint tudom a tankönyv szerinti helyes válaszokat.

Az elmúlt napokban Konfliktuskezelés című továbbképzésen vettem részt. Ott töltették ki velünk egy korábbi, több ezres felmérés már feldolgozott kérdőívét, amelyet aztán mi is kielemeztünk. A számomra legmegdöbbentőbb kérdése ennek az volt: Ön szerint, hogy néz ki egy tipikus magyar ember? Kihagytam, egyszerűen összeszorult tőle a gyomrom.
A csoporttársaim – akik nem romák – rávágták a választ: „Barna, magas, bajszos, zömök férfi.” Szót kértem. Elmondtam nekik, hogy a válaszok alapján én „jelesre vizsgáztam” a kitöltött magyarság-tesztből (könnyen ment, hiszen óvoda óta tanulom a magyarok történelmét, kultúráját…), s felvetettem a kérdést: ha nekik kellene kitölteni egy hasonló, a cigányok jellemző szokásairól szóló tesztet, vajon az hány százalékosra sikerülne? „Végezetül gratulálok a közösségnek, mert a magyar ember ábrázolásában egy igen derék cigányember képét festették le – mondtam, mosolyogva. – Nem is értem milyen különbözőségről beszélünk.” Zavart nevetés követte a mondandómat, és döbbent arcok.
Hiába küzdünk évszázadok óta, hiába harcolok én magam is, és értem el eredményeket, gyűjtöttem diplomákat, azt érzem, sok esetben mégsem én határozom meg a sorsomat. A hét végén egy posztgraduális képzésen kellett részt vennem. Egy szőke, kék szemű, érett korú professzor asszony hatalmas elánnal próbált meggyőzni bennünket, harminc éve (vagy évszázadok óta) kisebbségben élőket arról, hogy nem is baj, ha külföldinek néznek minket (mert azt el sem tudják képzelni, hogy romaként tudunk magyarul is beszélni, és nem a börtönben pihenünk…) – mert az olyan exkluzív. Büszkén mesélte, hogy őt is nézték ám már külföldinek. Mélyen felháborított az együgyűsége. Véresre haraptam az ajkam, hogy meg ne szólaljak. Ugye nem kell magyaráznom, miért? A dolgot nem értőknek kívánok néhány napot cigányként eltölteni. Nem romaként, mondom: cigányként. Mert egyszer s mindenkorra elegem van már a „te más vagy” meg a te vagy a „jó cigány” felmentésekből. Én, kérem, egyszerűen csak egy cigány ember vagyok. Pont.
De minek is magyarázkodom? Minden szónál többet ér egy illusztráció. Azt meg hozza az élet, sajnos. Aki cigány, az is marad – ez lehetne a mottója az elmúlt napokban velem történt eseményeknek.
Budai iskola. Alakformáló torna felnőtteknek. Iskolaigazgató jelen, és néhány tanár. Kérdem az oktatót, kipróbálhatom-e én is. Az idősebb szikár szőke hölgy végignéz rajtam, majd ezer dolláros mosollyal: „Persze, nyugodtan.” Mondom neki, hogy habár én is tanítok, de nem ebben az iskolában, remélem ez nem gond. Biztosít felőle, hogy no problem (aki fizet, jöhet:), jöjjek nyugodtan. Vagyunk vagy nyolcan a hatalmas teremben. A második órán váratlanul odajön hozzám az eddig oly nyájas, élemedett korú oktató: „Sajnos ez a torna zártkörű, és visszajöttek a régiek”, vagyis én nem férek be, meg a két lányom (akik az első alkalommal a háttérben meghúzódva várakoztak csendesen) is zavarja a többieket. Ehhez képest a szemet is kiszúró igazság: a terem kong az ürességtől, a gyermekeim be se jöttek az órára, csak egy alkalommal, együtt egy külsős, ott tornázó szülő gyermekével! Egyértelmű volt, hogy a budai sznobok valamelyikének szúrja a szemét a túlságosan barna bőrünk.
Megvallom őszintén, mostanában sok hasonló esetben voltam megalkuvó. Befogtam a számat, és hagytam, hogy diszkrimináljanak. Belefáradtam a szélmalomharcba a szabadságjogokért, egyenjogúságért… De most hamar elhatározásra jutottam. Még aznap este felhívtam a hölgyet, szembesítettem a felsorolt hazugságaival, elmondtam, hogy számomra ez megalázó volt, részéről pedig becstelen, gyáva és aljas húzás. Az órát (habár ezerszer könnyebb választás lenne otthagyni) eszem ágában sincs elfelejteni, ragaszkodom hozzá, és a következőkben, ha megyek, elvárom, hogy a legnagyobb szeretettel fogadjon. Elmondtam, hogy egyéb esetben számolhat a viselkedése következményeivel, mert most nem hagyom a megaláztatást és megkülönböztetést, és az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordulok jogsegélyért. A nő persze kikérte magának a gyanúsítást, hogy ő bárkit is megkülönböztetne. Megjegyzem a másik ember legszégyenletesebb megalázása és a tiszteletlenség felső foka, ha a gyáva rasszista alapvető tényeket tagad le, s a sértett szánalmas jelmeze mögé rejtőzik – beismerés és megbánás helyett. A tornaórára ismét elmentem, és ő muszájból ugyanúgy fogadott, mint a „kerület krémjét”.
Na, de van ám más is. Nyertem egy ösztöndíjat. Az álmaimban voltak ilyenek. Őszintén mondom, nagyon sok mindent képes lettem volna megtenni ezért a lehetőségért. Pedig valójában nem is kértek érte semmit. Csak egy telefonhívás volt. Gondolom, az eddigi munkásságom miatt döntöttek mellettem – sok száz vagy ezer másik lehetséges ember helyett. Mégis mellbevágott a tudat, hogy mennyire nem én irányítom az életem útjait. Kaptam egy lehetőséget, amiért külön nem vizsgáztattak (ami teljességgel új nekem). Valószínű, hogy a döntésben figyelembe vették amit eddig az asztalra letettem, de hogy a származásom előny volt, az bizonyos. Pozitív diszkrimináció.
Nézzük csak a mérleget. Kilöktek egy csoportból, pedig nem tettem semmi antiszociális vagy gonosz dolgot, csupán megaláztak a származásom miatt. Jómódban felnevelkedett gádzsó professzorok magyarázzák meg nekünk, miért jó „külföldiek lenni” a saját hazánkban. Jelesre vizsgázom magyarságból, de jó cigányként kapok ösztöndíjat egy tanulmányútra.
Úgy érzem, még mindig ugyanott tartunk, ahol évekkel ezelőtt elkezdtem: a magyaroknak cigányos vagyok, a cigányoknak magyaros. Pedig én csak Nótár Ilona vagyok: egy Homo sapiens. Ennek a lénynek kellene lehetőséget adni.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink