Szomszédolás

A gettóból a zeneakadémáig

2012. március 21. | marietta

Szerző: Elena Tudor

Mihai Grigore tízévesen költözött el otthonról. Barládról származik, hat fiútestvére van. Szüleivel szegény környéken laktak, a szülők alkalmi munkákból tartották el a családot, ezért nem tudtak megfelelő életkörülményeket biztosítani gyermekeiknek. „Voltak olyan napok, amikor nem volt mit ennünk” ‒ emlékszik vissza Mihai. Elkeseredettsége elég erőt adott neki ahhoz, hogy otthagyja családját. A Queen’s Heart civil szervezet volt a szerencséje: a szervezet beköltöztetett néhány gyermeket a gettóból két lakásba Barládon. Mihai volt az egyikük.

Az iskola első évében megbukott, mert a kemény tél miatt nem tudott bejárni az órákra. Nem volt mit felvennie. Még mindig emlékszik ahogy a szülei azt mondják a hideg téli reggeleken: „Hadd aludjon, hideg van, hova tudna így menni?”

Tanulás – a mentő öv

A tanulás létfontosságú volt Mihai számára: kimenekítette őt a gettóból. A civil szervezet felvette a programba, Mihai elköltözött otthonról és visszament az iskolába, hogy behozza az elvesztegetett évet. Felsősként elkezdett klarinétozni a barládi zeneiskolában, gimnáziumba Jászvásárra járt. Ott teológia szakirányon végzett, most távoktatásban a kolozsvári zeneakadémia elsőéves diákja.

Könnyen barátkozik, így lett jóban a roma programokkal foglalkozó Fifty fifty düsseldorfi civil szervezet egyik munkatársával. A szervezet két éve ünnepelte fennállásának 55. évfordulóját, Mihait és más barládiakat is meghívtak, hogy játsszanak az ünnepségen. Mind a Mugurel együttes tagjai. Ezt a koncertet több másik követte és 2011 novemberében egy németországi festmény kiállítás megnyitójához kérték fel őket.

Mihai ötödikes korában kezdett klarinétozni és most már nagyon jól játszik. Tanult, fejlődött és versenyeken vett részt. Zongorán is jól játszik, de beismeri, azért jobban meg kell dolgoznia.

Most ő segít másokon

Barátaival a barládi iskolából elindították saját egyesületüket, az „Iskola elitje” néven. Céljuk, hogy megtalálják a nehéz körülmények közt élő roma gyerekeket és elmagyarázzák nekik, hogy az egyetlen esélyük arra, hogy sikeresek legyenek az életben, ha iskolába járnak. Ez igazából Mihai álma volt, úgy érezte, most rajta a sor, hogy segítsen más roma gyerekeken. Tudja, hogy az iskola jelenti az egyetlen kiutat a szegénységből. „Egy 16 négyzetméteres szobában éltünk a szüleimmel, akik alkalmi munkákból éltek. Sok testvérem van, ezért osztozkodnunk kellett a cipőkön is. Nehéz életem volt, de lehetőséget kaptam egy jobbhoz. Így léptem a jó útra.”

Alternatívát szeretne nyújtani a környékén élő gyerekeknek. Időközben a helyi hatóság jobb körülmények közé költöztette a közösséget, de Mihai szerint a munkanélküliek aránya még így is nagyon magas. Az emberek lakóhelyet váltottak, de a szokásaik nem változtak. A szegénység miatt többségük még mindig nem járatja iskolába a gyerekeit. Az új városrészben Mihai talált egy kis termet, amelyet napközivé alakított át a gyerekeknek. Egyik barátja, az egyesület egyik alapítója vigyáz rájuk. Mihai pedig zenét és táncot oktat.

Az iskolázottság számít, nem a bőrszín

Mihai most munkát keres, hogy legyen biztos bevétele. A Queen’s Heart Egyesület még mindig segíti, de már 21 éves, így meg kell tanulnia megállni a saját lábán. Mivel teológiát végzett, taníthatna vallástudományt elemis diákoknak. Próbálkozik, de nehéz úgy munkát találni az oktatásban, hogy az embernek nincsen tapasztalata. Nem beszél diszkriminációról: „Nem tapasztaltam ilyesmit. A gimnáziumi tanáraim nem is tudták, hogy cigány vagyok. Akkor tudták meg, amikor diszkriminációról kezdtem beszélni az kollégáimnak. Mindig abban hittem, hogy az iskolázottság számít, nem a bőrszín. Ha nem vagy tanult, akkor valami mással kezdesz foglalkozni, inni, drogozni, lopni kezdesz.”

Elszomorodik, mikor a testvéreiről kérdezem. Többségük a saját útját járja, de ketten még mindig a szülőknél élnek. Mihai sajnálja, hogy egyik testvére otthagyta az iskolát. Sajnos nem tudott rajta segíteni.

Mihai még mindig – szinte szenvedélyesen – hisz abban, hogy az iskola jelenti a megoldást. Elmosolyodik, amikor terveiről kérdezem. Családot szeretne, és azt, hogy gyermekeinek szebb gyerekkort biztosíthasson, mint amilyen a sajátja volt.

További cikkek a rovatból
Civil tapasztalatcsere az Alapvető Emberi Jogok területén Civil tapasztalatcsere az Alapvető Emberi Jogok területén
A hazai és azeri civil és állami szektor képviselői a két ország Emberi Jogi helyzetéről és a két ország között már megvalósult kooperációkról értekeztek Budapesten a közelmúltban. Az előadók a két ország jó gyakorlatai mellett megvizsgálták azon hazai, EU-s és azeri támogatásokat, melyek azeri és magyar szervezeteknek nyújtanak együttműködési lehetőségeket. Nézze meg videónkat!
A tismanai roma rabszolgaság története A tismanai roma rabszolgaság története
Tismana ma kisváros, amely a Tismanai Kolostor közelében épült. A kolostor a romák történetének egyik legsötétebb fejezetével függ össze: 1600 és 1800 között ez volt az egyik legnagyobb roma rabszolgakereskedő intézmény. A korabeli rabszolgaságról csak régi dokumentumok tanúskodnak. Sok-sok év után egy helyi lakos, Elena Trîncă Buzneri úgy döntött, hogy könyvben gyűjti össze a romák történeteit. Így írta meg „A világ és az idő, mióta ismerem őket” című művét, amit aztán saját történeteivel egészített ki. Így született meg a tismanai cigányok történetének első kézirata.
A Koncert a Toleranciáért megmutatta, hogy Kassán a multikulturalizmus él, és köszöni, jól van A Koncert a Toleranciáért megmutatta, hogy Kassán a multikulturalizmus él, és köszöni, jól van
Kassa április 18 (RP) – A Roma Médiaközpont (MECEM) szervezésében a kassai Művészetek Házában megrendezett Koncert a Toleranciáért című rendezvényt körülbelül 700 látogató követte figyelemmel. „Kassa multikulturális város és a művészetnek igazán nagy ereje van az emberek összeboronálásában. Szerintem ez egy univerzális nyelv, ugyanakkor jó módja annak, hogy megismerjünk más kultúrákat” – mondta Richard Raši, Kassa polgármestere közvetlenül a koncert után.
A hagyomány arcai A hagyomány arcai
A roma kézművesek vásárokon szoktak találkozni. Régen százan vagy akár ezren is voltak, ma már csupán pár tucatnyian. De mindnyájuknak megvan a maga története. Akár egy utazásról, akár egy hagyományról, akár a megmaradt nyelvről vagy tudásról, akár a büszke és szabad kitaszítottakról, akik mindent maguk mögött hagynának az ismeretlenért.
„A diszkrimináció ellenes kampányok hatása száz év múlva lesz látható“ „A diszkrimináció ellenes kampányok hatása száz év múlva lesz látható“
Ciprian Necula hatalmas irodájában ellenőrzött káosz uralkodik: bögrék, tollak, laptop, pipák és egy rakat régi tárgy. „Nem szabad idebent dohányoznom” ‒ mondja íróasztala mögül, cinkos mosollyal az arcán. Majd felkap egy pipát és rágyújt. Gogol Bordello pólót visel öltöny és nyakkendő helyett. Nagyon visszafogott és ironikusan kedves tekintete egy nyugodt párbeszédre csábít.
Tanulás villany nélkül Tanulás villany nélkül
Nyáron szerencsések. Mert hosszabbak a nappalok. Amikor besötétedik, gyertyát gyújtanak. Ennek fényénél írja leckéjét az öt gyerek. Jó jegyeik és komoly céljaik vannak. Maria ügyész akar lenni. És biztos benne, hogy sikerülni fog.
Iskoláztatás és házasság Iskoláztatás és házasság
Az iskola udvarán minden nap szülők várnak lányaikra az órák végén. Mindannyian a roma közösség tagjai Targu Jiu (Zsilvásárhely) „Meteor” nevű kerületéből. A nők eltakarják az arcukat a kamera láttán, a tanítási idő végén pedig gyorsan elvegyülnek a gyerekek között, hogy minél hamarabb megtalálják lányaikat, nehogy elrabolják őket.
A szegénység az iskola elhagyására ösztönöz A szegénység az iskola elhagyására ösztönöz
A tanulmányok idő előtti abbahagyása az egyik legnagyobb probléma, amivel az Európai Uniónak szembe kell néznie – derül ki egy nemrégiben, egész Európa-szerte folytatott felmérésből. Románia helyzete egyáltalán nem rózsás: a romániai Oktatási Minisztérium által készített jelentés szerint az iskolából kimaradások aránya 20 százalékos.
Házasság vagy középiskola? Házasság vagy középiskola?
A fiatalkorúak házasságával és az iskolából való kimaradással kapcsolatos gondokat meg lehetne oldani, ha a helyi hatóságok nagyobb figyelmet fordítanának e problémákra – mondta Dr. Gheorghe Sarău professzor, a Bukaresti Egyetem professzora. Szerinte a települések vezetőinek ebben jóval fontosabb szerepe van, mint a roma családoknak.
Porrajmos, az elfeledett roma holokauszt – videó Porrajmos, az elfeledett roma holokauszt – videó
Annak ellenére, hogy immár 65 év telt el a második világháború befejezése óta, a közvélemény még mindig alig tud valamit a roma holokausztról. Az iskolai tanítási rendből még mindig hiányzik a roma holokauszt témája. A hiány pótlására bemutatjuk a kassai Roma Média Központ dokumentumfilmjét. - videó!
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink