Jegyzetfüzet

A szégyen

2012. március 23. | admin

„Nem lehetsz tetves!” – fogadott anyám a gádorosi döngölt földes ház bejáratánál miután közöltem, hogy élősködőkkel a fejemben jöttem haza Békéscsabáról. 1982-t írtunk, 15 éves voltam. Szeptemberben kezdtem az első osztályt a megyeszékhely legnevesebb középiskolájában. Az osztályban, az iskolában egyedül voltam cigány. Az első héten beköltöztem a városszéli kollégium egyik szobájába, hely híján a végzősök közé raktak. Tudtam, hogy bizonyítanom kell, ahogy az általános iskolában.

„Mi lesz, ha kiderül, hogy cigány vagyok, mi lesz, ha eltévedek a nagyvárosban, mi lesz, ha nem sikerül? – csapongtak a gondolatok a fejemben. A diákotthon szekrényébe pakoltam a ruháimat, majd rámolni kezdtem az elemózsiát. Anyám a kedvenc ételeimmel, töltött paprikával, sült csirkével és túrós pitével tömte tele a szatyrot, mintha attól félne, hogy világot látni indulok, mint a mesebeli legkisebb királyfi. Meg sem kínáltam a szobatársakat a sok-sok finomsággal arra gondolván, hogy cigánytól úgyse fogadnák el. Egyedül nem tudtam megenni a temérdek ételt, ezért majd minden a kukában landolt.

Pár nap múlva rájöttem, hogy tetves vagyok. Folyamatos égő, viszkető érzés a fejbőrömön, bogarak a hajamban. Siránkoztam magamban. Nem elég, hogy kiszakadtam a biztonságot nyújtó családi fészekből, nem elég, hogy „gádzso” (nem cigány) világba kerültem, ráadásul tetves vagyok. Senkinek nem mertem szólni, orvoshoz se mentem, féltem a szégyentől, hogy mindenki azt gondolja: a cigánylány hozta ide a tetveket. Jó belépő az új iskolába. Inkább szenvedtem, tűrtem, hogy vérszívók lapuljanak és terjeszkedjenek a fejbőrömön, és hallgattam. Tudtam, hogy megfertőzöm a többieket, még ez sem riasztott vissza. Nem bukhattam el.

„Te csak egy cigány vagy, nem szólhatsz, ha csúfolnak” – csengtek hirtelen a fülembe az osztálytársam szavai az általános iskolából. Első osztályos voltam akkor is. A szünetben azt vágta a fejemhez a tanító kisfia, hogy „büdös cigány” vagyok. A másik osztálytársam a fenti szavakkal oktatott ki arról, hogy hol a helyem. Megtanultam a leckét. Hiába volt tele ötösökkel a bizonyítványom, hiába nyertem okleveleket évről évre, nem kértem el a lányoktól a fésűt, mikor fényképezés előtt szépítgették magukat, nem kunyeráltam „harit” az uzsonnájukból, és kussoltam, mint a sír.

Ezt tettem azon a héten is, amikor tetves lettem. Hétfőtől péntekig úgy viselkedtem az iskolában és a kollégiumban, mintha minden rendben lenne. Közben rettegtem, hogy észreveszi valaki a gondomat. Az osztályban, a kollégiumban senki nem számolt be nyilvánosan a fertőzöttségről. Se a pedagógusok, se a gyerekek. Pedig nekik kevesebb vesztenivalójuk lett volna, mint nekem. Máig nem tudom, ki fertőzött meg, és hogy én kinek adtam tovább a tetveket.

Anyám otthon DDT port szórt a fejemre, aztán kendőt kötött rá, hogy a tetvek ne jussanak levegőhöz és elpusztuljanak. Egyikünk se tudta akkor még, hogy a DDT por erős méreg, melyet a kényszermosdatások, telepfertőtlenítések során alkalmaztak. Erről csak húsz évvel később szereztem tudomást, amikor interjúkat gyűjtöttünk a Roma Sajtóközpontnál dolgozó kollégákkal a „Kényszermosdatások a cigánytelepeken” című kötethez. Ilyen akciók széles körben zajlottak Magyarországon az ötvenes évek végétől. A különböző telepeken a KÖJÁL irányításával, többször a karhatalom segítségével történtek az általában egész napos mosdatások. Legtöbbször a telep területén felállított zuhanyzósátorban, amihez nagy tartályautók szállították a vizet. A mosdatással, sok helyen borotválással történő tetvetlenítéssel párhuzamosan a ruhákat is fertőtlenítették. Különösen az első időkben a vegyszerek DDT-t tartalmaztak, a munkát végző egészségügyi dolgozók veszélyességi pótlékot is kaptak.

Az utcánk végén lakó tízgyerekes cigányasszony, Marcsa sietett a segítségünkre a serkék eltávolításában. Reggeltől késő estig ültünk a folyosó kövén a fejemet az asszony ölébe hajtva. Anyám látva szenvedésemet felvetette, hogy levághatnák a derékig érő hajamat. „Hogyisne, most halt meg az apja!”– csattant fel segítőnk. Anyám belátta, hogy nem nyirbálhatja meg a hajamat, mert a szokások szerint a családtag halála után csak a felnőtt hozzátartozók vághatják le a hajukat a gyász jelenként, ez tilos a gyerekeknek. Apám szerette a szépet. Hatalmas kristálycsillár lógott a döngölt földes szobában, méretes ikonok, szentképek díszítették a falakat. A faluban a romák közül nekünk volt először új hálószoba bútorunk, televíziónk és gáztűzhelyünk. A gázpalack cseréjét látván a falubeli cigányasszonyok egymás közt azzal riogattak, hogy anyám felrobbantja magát.

Tetvesség elleni szerrel a táskámban tértem vissza a kollégiumba. Anyám orvoshoz vitt, aki igazolta, hogy se tetű, se serke nincs a fejemben. Aztán az igazolást lobogtatva a kollégium igazgatóhelyetteséhez sietett. „Hiába vagyunk cigányok, nem vagyunk piszkosak, higgye el!” – magyarázta szemlesütve. Valóban nem voltunk azok. Két döngölt földes szoba, szalmazsákos ágyakkal, konyha az apám által rakott kemencével, kamra és folyosó – ebből állt a házunk. Szegények voltunk. Az egyedüli luxust a villany jelentette, a vizet a közkútról hordtuk kannákkal, lavórban fürödtünk és pottyantós budira jártunk. Sosem volt tetves egyikünk se, csak én.

Mindez arról jutott eszembe, hogy az egészségügyi törvény módosítása szerint a hatóságoknak kell elvégezni a fejtetvek irtását azoknál a fertőzötteknél, akik nem tesznek eleget ennek a kötelezettségüknek. Ha gyerek esetén a szülők nem teszik meg a szükséges intézkedéseket, akkor az állami egészségügyi szervek hivatalból tetvetlenítenek annak érdekében, hogy az érintettek ne fertőzzék meg a közösséget. A törvény arról is rendelkezik, hogy az iskolaorvosok is tetvetleníthetik a gyerekeket, a kezelés bárhol megtörténhet, és azonnal végre kell hajtani. A másik változás, hogy a kistérségi népegészségügyi intézetek nyilvántartásba veszik azoknak a felnőtt fertőzötteket és azokat a családokat, amelyeknek a gyerekei rendszeresen fennakadnak a szokásos szűrővizsgálatokon.

Nem biztos, hogy az intézkedésekkel azokat büntetik, aki felelősek a fertőzöttségért. A tetűirtó szerek ára pár száz forinttól több ezer forintig terjed, a készítménytől függően. Ha három gyereket nevelnék, és választanom kellene, hogy a pénztárcámban lapuló utolsó ezer forintból a legolcsóbb tetűirtó szert vegyem meg, vagy kenyeret, pörkölthöz való csirke farhátat és tésztát, biztosan az utóbbira voksolnék.

Lakatos Elza

További cikkek a rovatból
Szükségterületen szolgálni – Orsós János
Orsós János tanító, polgárjogi aktivista, integrációs szakértő, jogvédő, a SZEMA (Szabad Emberek Magyarországért – Liberális Párt) elnökségi tagja, de ezeknél a titulusoknál sokkal több. Olyan ember, aki mindent megtesz, hogy másokon segítsen, hogy másoknak jobb legyen. Ő is rengeteg segítséget kapott, amíg eljutott oda, hogy ő segíthet másokon. Küzdelmes élete fontosabb állomásainak jártunk utána.
Egy világhírű művész a Blaha aluljáróban
Néhány éve Joshua Bell, korunk egyik legnagyobb hegedűművésze merő kíváncsiságból lement egy washingtoni aluljáróba, és játszani kezdett. Érdekelte, mit szólnak a járókelők ahhoz a hegedűjátékhoz, melyért rendszeresen milliók fizetik ki a méregdrága jegyet a világ legnagyobb koncerttermeiben. A végeredményt tekintve Joshua nem volt túlzottan elégedett a fogadtatásával. Nem úgy, mint a mi Kelemen Barnabásunk, a Blaha Lujza téren.
Zenét komponálni felsőfokon – Pertis Jenőre emlékezve
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok.
Munkaélmények az Unió központjában Munkaélmények az Unió központjában
Régóta dédelgetett álmom volt, hogy az Európa Parlamentben szerezhessek tapasztalatot. Például jelen lennék azokon az üléseken, konferenciákon, megbeszéléseken, ahol az Unió egész társadalmát érintő döntések születnek, amelyek aztán hatással lesznek az emberek életére, életminőségére, hétköznapjaira. Főleg persze azokkal a témákkal kapcsolatosan, melyek kiemelten érdekelnek: szociális és integrációs programok, kultúra, oktatás, agrárkultúra. Ez évekig megmaradt az álmodozás szintjén, azonban 2012-ben nagy lehetőség nyílt meg előttem.
Világszínvonalú modern improvizációk | Kathy Horváth Lajos
Magyarország egyik legismertebb, modern stílust képviselő komolyzenésze Kathy Horváth Lajos. Már számos fellépésével bizonyította kimagasló és elsöprő erejű tehetségét, vitathatatlan improvizációs képességeit. Elismerései is számosak, legutóbb a salzburgi székhelyű Európai Tudományos és Művészeti Akadémia választotta tagjai közé. Ezért is gondoltuk, hogy alaposabban bemutatjuk a zeneszerző és hegedűművész pályáját.
Egy ikonra emlékezve – Cziffra György
Ha az utca emberét megkérdeznénk, hogy ki a legnagyobb magyar zongorista a huszadik században, tízből alighanem nyolcan azonnal rávágnák Cziffra György nevét.
Szemléletformáló értékek a Docuartban
A közelmúltban tartották az immár hagyományos Romakép Műhely Workshopot a DocuArt moziban. A rendezvény kicsi, barátságos és meghitt teremben zajlott, így könnyebben, és nyitottabban is lehet vitatkozni, beszélgetni a vetítés után. Az esten Szomjas György 1969-ben készült, Tündérszép lány című munkáját vetítették. A kísérleti filmben többek között Földes László Hobo és Baksa Sós János – a mai napig nagyhatású Kex Együttes frontembere – szerepelt.
Tehetség a kortárs irodalomból – Ayhan Gökhannal beszélgettünk Tehetség a kortárs irodalomból – Ayhan Gökhannal beszélgettünk
Ayhan Gökhan kedves és szerény jelenség, még előttem is visszafogottan beszél mindarról, amit elért, pedig gyerekkori barátok vagyunk. Végigkísértük, sokszor segítettük egymást életünk különböző szakaszaiban, és baráti elfogultsággal állíthatom, hogy nagyon szép pályát futott be. Már gyermekkorában vonzotta az irodalom.
Egy prímáspéldakép – Czinka Panna
Czinka Panna az egyik legismertebb cigányzenész, sőt az első cigányprímás Magyarországon. A tizennyolcadik században élt lányról rengeteg történet járta. Több magyar írót megihletett, Jókai Mór is beleszőtte alakját egy regényébe. Annak jártunk utána, mennyi igaz a körülötte kialakult legendákból.
Halottkultusz a romáknál
A roma halottkultuszról többféle hiedelem kering. Ezek nagy részében sok a félreértett információ. Annak jártunk most utána, pontosan mik is a jellemzői a roma temetéseknek, a halottra való megemlékezésnek.
Blogok
Nótár Ilona blogja
Idősíkok között Női szerepek egy eritreai közösségben
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink