Jegyzetfüzet

A szégyen

2012. március 23. | admin

„Nem lehetsz tetves!” – fogadott anyám a gádorosi döngölt földes ház bejáratánál miután közöltem, hogy élősködőkkel a fejemben jöttem haza Békéscsabáról. 1982-t írtunk, 15 éves voltam. Szeptemberben kezdtem az első osztályt a megyeszékhely legnevesebb középiskolájában. Az osztályban, az iskolában egyedül voltam cigány. Az első héten beköltöztem a városszéli kollégium egyik szobájába, hely híján a végzősök közé raktak. Tudtam, hogy bizonyítanom kell, ahogy az általános iskolában.

„Mi lesz, ha kiderül, hogy cigány vagyok, mi lesz, ha eltévedek a nagyvárosban, mi lesz, ha nem sikerül? – csapongtak a gondolatok a fejemben. A diákotthon szekrényébe pakoltam a ruháimat, majd rámolni kezdtem az elemózsiát. Anyám a kedvenc ételeimmel, töltött paprikával, sült csirkével és túrós pitével tömte tele a szatyrot, mintha attól félne, hogy világot látni indulok, mint a mesebeli legkisebb királyfi. Meg sem kínáltam a szobatársakat a sok-sok finomsággal arra gondolván, hogy cigánytól úgyse fogadnák el. Egyedül nem tudtam megenni a temérdek ételt, ezért majd minden a kukában landolt.

Pár nap múlva rájöttem, hogy tetves vagyok. Folyamatos égő, viszkető érzés a fejbőrömön, bogarak a hajamban. Siránkoztam magamban. Nem elég, hogy kiszakadtam a biztonságot nyújtó családi fészekből, nem elég, hogy „gádzso” (nem cigány) világba kerültem, ráadásul tetves vagyok. Senkinek nem mertem szólni, orvoshoz se mentem, féltem a szégyentől, hogy mindenki azt gondolja: a cigánylány hozta ide a tetveket. Jó belépő az új iskolába. Inkább szenvedtem, tűrtem, hogy vérszívók lapuljanak és terjeszkedjenek a fejbőrömön, és hallgattam. Tudtam, hogy megfertőzöm a többieket, még ez sem riasztott vissza. Nem bukhattam el.

„Te csak egy cigány vagy, nem szólhatsz, ha csúfolnak” – csengtek hirtelen a fülembe az osztálytársam szavai az általános iskolából. Első osztályos voltam akkor is. A szünetben azt vágta a fejemhez a tanító kisfia, hogy „büdös cigány” vagyok. A másik osztálytársam a fenti szavakkal oktatott ki arról, hogy hol a helyem. Megtanultam a leckét. Hiába volt tele ötösökkel a bizonyítványom, hiába nyertem okleveleket évről évre, nem kértem el a lányoktól a fésűt, mikor fényképezés előtt szépítgették magukat, nem kunyeráltam „harit” az uzsonnájukból, és kussoltam, mint a sír.

Ezt tettem azon a héten is, amikor tetves lettem. Hétfőtől péntekig úgy viselkedtem az iskolában és a kollégiumban, mintha minden rendben lenne. Közben rettegtem, hogy észreveszi valaki a gondomat. Az osztályban, a kollégiumban senki nem számolt be nyilvánosan a fertőzöttségről. Se a pedagógusok, se a gyerekek. Pedig nekik kevesebb vesztenivalójuk lett volna, mint nekem. Máig nem tudom, ki fertőzött meg, és hogy én kinek adtam tovább a tetveket.

Anyám otthon DDT port szórt a fejemre, aztán kendőt kötött rá, hogy a tetvek ne jussanak levegőhöz és elpusztuljanak. Egyikünk se tudta akkor még, hogy a DDT por erős méreg, melyet a kényszermosdatások, telepfertőtlenítések során alkalmaztak. Erről csak húsz évvel később szereztem tudomást, amikor interjúkat gyűjtöttünk a Roma Sajtóközpontnál dolgozó kollégákkal a „Kényszermosdatások a cigánytelepeken” című kötethez. Ilyen akciók széles körben zajlottak Magyarországon az ötvenes évek végétől. A különböző telepeken a KÖJÁL irányításával, többször a karhatalom segítségével történtek az általában egész napos mosdatások. Legtöbbször a telep területén felállított zuhanyzósátorban, amihez nagy tartályautók szállították a vizet. A mosdatással, sok helyen borotválással történő tetvetlenítéssel párhuzamosan a ruhákat is fertőtlenítették. Különösen az első időkben a vegyszerek DDT-t tartalmaztak, a munkát végző egészségügyi dolgozók veszélyességi pótlékot is kaptak.

Az utcánk végén lakó tízgyerekes cigányasszony, Marcsa sietett a segítségünkre a serkék eltávolításában. Reggeltől késő estig ültünk a folyosó kövén a fejemet az asszony ölébe hajtva. Anyám látva szenvedésemet felvetette, hogy levághatnák a derékig érő hajamat. „Hogyisne, most halt meg az apja!”– csattant fel segítőnk. Anyám belátta, hogy nem nyirbálhatja meg a hajamat, mert a szokások szerint a családtag halála után csak a felnőtt hozzátartozók vághatják le a hajukat a gyász jelenként, ez tilos a gyerekeknek. Apám szerette a szépet. Hatalmas kristálycsillár lógott a döngölt földes szobában, méretes ikonok, szentképek díszítették a falakat. A faluban a romák közül nekünk volt először új hálószoba bútorunk, televíziónk és gáztűzhelyünk. A gázpalack cseréjét látván a falubeli cigányasszonyok egymás közt azzal riogattak, hogy anyám felrobbantja magát.

Tetvesség elleni szerrel a táskámban tértem vissza a kollégiumba. Anyám orvoshoz vitt, aki igazolta, hogy se tetű, se serke nincs a fejemben. Aztán az igazolást lobogtatva a kollégium igazgatóhelyetteséhez sietett. „Hiába vagyunk cigányok, nem vagyunk piszkosak, higgye el!” – magyarázta szemlesütve. Valóban nem voltunk azok. Két döngölt földes szoba, szalmazsákos ágyakkal, konyha az apám által rakott kemencével, kamra és folyosó – ebből állt a házunk. Szegények voltunk. Az egyedüli luxust a villany jelentette, a vizet a közkútról hordtuk kannákkal, lavórban fürödtünk és pottyantós budira jártunk. Sosem volt tetves egyikünk se, csak én.

Mindez arról jutott eszembe, hogy az egészségügyi törvény módosítása szerint a hatóságoknak kell elvégezni a fejtetvek irtását azoknál a fertőzötteknél, akik nem tesznek eleget ennek a kötelezettségüknek. Ha gyerek esetén a szülők nem teszik meg a szükséges intézkedéseket, akkor az állami egészségügyi szervek hivatalból tetvetlenítenek annak érdekében, hogy az érintettek ne fertőzzék meg a közösséget. A törvény arról is rendelkezik, hogy az iskolaorvosok is tetvetleníthetik a gyerekeket, a kezelés bárhol megtörténhet, és azonnal végre kell hajtani. A másik változás, hogy a kistérségi népegészségügyi intézetek nyilvántartásba veszik azoknak a felnőtt fertőzötteket és azokat a családokat, amelyeknek a gyerekei rendszeresen fennakadnak a szokásos szűrővizsgálatokon.

Nem biztos, hogy az intézkedésekkel azokat büntetik, aki felelősek a fertőzöttségért. A tetűirtó szerek ára pár száz forinttól több ezer forintig terjed, a készítménytől függően. Ha három gyereket nevelnék, és választanom kellene, hogy a pénztárcámban lapuló utolsó ezer forintból a legolcsóbb tetűirtó szert vegyem meg, vagy kenyeret, pörkölthöz való csirke farhátat és tésztát, biztosan az utóbbira voksolnék.

Lakatos Elza

További cikkek a rovatból
Egy ikonra emlékezve – Cziffra György
Ha az utca emberét megkérdeznénk, hogy ki a legnagyobb magyar zongorista a huszadik században, tízből alighanem nyolcan azonnal rávágnák Cziffra György nevét.
Szemléletformáló értékek a Docuartban
A közelmúltban tartották az immár hagyományos Romakép Műhely Workshopot a DocuArt moziban. A rendezvény kicsi, barátságos és meghitt teremben zajlott, így könnyebben, és nyitottabban is lehet vitatkozni, beszélgetni a vetítés után. Az esten Szomjas György 1969-ben készült, Tündérszép lány című munkáját vetítették. A kísérleti filmben többek között Földes László Hobo és Baksa Sós János – a mai napig nagyhatású Kex Együttes frontembere – szerepelt.
Tehetség a kortárs irodalomból – Ayhan Gökhannal beszélgettünk Tehetség a kortárs irodalomból – Ayhan Gökhannal beszélgettünk
Ayhan Gökhan kedves és szerény jelenség, még előttem is visszafogottan beszél mindarról, amit elért, pedig gyerekkori barátok vagyunk. Végigkísértük, sokszor segítettük egymást életünk különböző szakaszaiban, és baráti elfogultsággal állíthatom, hogy nagyon szép pályát futott be. Már gyermekkorában vonzotta az irodalom.
Egy prímáspéldakép – Czinka Panna
Czinka Panna az egyik legismertebb cigányzenész, sőt az első cigányprímás Magyarországon. A tizennyolcadik században élt lányról rengeteg történet járta. Több magyar írót megihletett, Jókai Mór is beleszőtte alakját egy regényébe. Annak jártunk utána, mennyi igaz a körülötte kialakult legendákból.
Halottkultusz a romáknál
A roma halottkultuszról többféle hiedelem kering. Ezek nagy részében sok a félreértett információ. Annak jártunk most utána, pontosan mik is a jellemzői a roma temetéseknek, a halottra való megemlékezésnek.
A cigánykártya története
A vándoréletet élő cigányok különféle mesterségekkel foglalkoztak. Volt köztük, aki a kovácsmesterséghez, más a patkoláshoz, a fazekassághoz értett. Az asszonyok ruhákat varrtak és nem egy közülük kártyát vetett, tenyérből jósolt. A cigánykártya eredetét és történetét vettük tüzetesebben szemügyre.
Zoltánok nélkül?
Sajnálom a Zoltánokat, mert nekik március 8-án nem jár akkora figyelem, mint más névnaposoknak. Csak másodsorban gondolunk rájuk, a nők után. Ezek a fránya nők… Mindig elérik, hogy rájuk figyeljenek a férfiak. De mi lenne a világgal nők nélkül? Finom vasárnapi ebédek nélkül, rend és vasalatlan ingek nélkül. Ki vinné le a csemetét a játszótérre, vagy orvoshoz? És kinek lenne egy-egy kedves, megnyugtató szava a teremtés koronájához?
Jó kis munkahelyi ártalom
A közhiedelemmel ellentétben, nem csak a rossz higiéniai körülmények között fertőz a Hepatitisz-A vírus. A fertőző májgyulladás bárhol elkapható, ahol a beteg megfordult. Így jelenhetett meg munkahelyemen, egy budapesti gyermekotthonban.
NYÍLT LEVÉL PÁLÓCZI GÁBOR ISKOLAIGAZGATÓNAK
Tarthatatlan állapotok Konyáron az általános iskolában – Vígh Szilárd beszéde…címmel 2013.01.23-án látott napvilágot az a hír, hogy az Ön egyik beosztottja, a történelem-politológia szakos Vígh Szilárd embertelen, pedagógushoz nem méltó, nyilatkozatokat tett a saját, roma származású diákjairól.
Hab a tortán – Sajtószeminárium Brüsszelben Hab a tortán – Sajtószeminárium Brüsszelben
Részese lehettem a fiatal roma újságíróknak szervezett, az Európai Bizottság által finanszírozott továbbképzésnek, melynek megvalósítója a Független Médiaközpont volt. A program ideje alatt rengeteget tanultunk az Európai Unióról, az Európai Parlament működéséről. Megtapasztaltuk, mennyire fontos, hogy zsurnalisztaként látókörünk ne korlátozódjon országunk határain belülre – ez egyébként is hangsúlyos feladat, különösen, hogy hazánk az unió tagállama.
Blogok
Nótár Ilona blogja
Kellemes tapasztalat Zenei örökség
Bogdán Péter blogja
Mit tehet a sejt? Szavaztál az MCP-re?

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink