Bogdán Péter blogja

Magyarország

2012. március 30. | Bogdán Péter

Ez az ország túlságosan kicsi. Kövér László, az országgyűlés elnöke is Szigetszentmiklósra költözött. A kezembe került a helyi lap, amelyben Nem lesznek előrehozott választások címmel közölnek egy vele készült interjút.

Ez az ország túlságosan kicsi. Mással talán nem is magyarázható, hogy engem is utolért a MALÉV-csőd, és Kövér László, az országgyűlés elnöke Szigetszentmiklósra költözött, oda, ahol én is lakom. Kezembe került a helyi lap, amelyben Nem lesznek előrehozott választások címmel közölnek egy vele készült interjút. A házelnök izgalmas témákról beszélt, közülük csak egyetlen részt idézek, és azért éppen azt, mert szerintem túlzottan optimista. Ez így hangzik: „Szerintem, aki elolvassa magát az alaptörvényt, az nem nagyon tud érveket felsorakoztatni ellene. Akik ma a választópolgárok köréből vitatják alaptörvényünk legitimációját vagy éppenséggel hasznos és célszerű voltát, azok nagy valószínűséggel nem olvasták. Ami persze nem meglepő, mert köznapi ember számára a legkevésbé vonzó foglalatosság törvényszövegeket olvasgatni.”

Nem tudom, hogy nevessek vagy sírjak. Sírhatnék, mert a házelnök szerint azok, akik vitatják az alaptörvényt, valószínűleg olyan választópolgárok, akik nem olvasták. Én viszont olvastam, és választópolgár is vagyok, bár ezek után ebben már elbizonytalanodtam. Viszont nevethetnék, örülhetnék is, mert elolvastam a hivatkozott jogszabályt, és ez azt jelenti, hogy nem vagyok köznapi ember. A köznapi emberek felett állok, hiszen aki köznapi, annak a „legkevésbé vonzó foglalatosság törvényszövegeket olvasgatni”, már pedig én imádom olvasgatni őket, mert érdekelnek. De lehet, hogy mégsem fogok örülni, hanem inkább sírok, mert mégis köznapinak érzem magam, nem szállt fejembe a dicsőség, nem képzelem azt, hogy több vagyok, mint köznapiak. Tisztában vagyok azzal, hogy kinél tudok többet, kinél kevesebbet, kinél vagyok emberségesebb, és kitől van még mit tanulnom, de mindez nem jelenti azt, hogy bárki fölé is helyezném magam.

Az is egy érdekes gondolat, hogy „aki elolvassa magát az alaptörvényt, az nem nagyon tud érveket felsorakoztatni ellene”. Ennek értelmében talán be kell állnom a FIDESZ táborába, mert ha ez igaz, akkor Batman vagy Superman hozzám képest egy kis suttyó, ugyanis pontosan azért tudok érveket felsorakoztatni az alaptörvény ellen, mert elolvastam. És hogy miért is bogarásztam át? Azért, mert amikor Orbán Viktor Strasbourg-ba ment megvédeni a mundér becsületét, kiderült, hogy az európai parlamenti képviselők – a magyar köznapi választópolgárokhoz hasonlóan – szintén nem tudták, hogy miről beszélnek. Én meg tudni akartam, hogy igazat mondott-e Orbán Viktor, mert ha objektivitásra törekszem, akkor nem engedhető meg, hogy érzelmi alapon elítéljem. Nem ildomos valakit azért bántani, mert nem azt gondolja, amit én. Ugyanakkor az nagyon tisztességes, ha konkrét dolgokról – leginkább szakmai alapon – vitat valamit az ember, ehhez viszont ellenőrizni kellett, hogy van-e mit. Mert ha nincs, akkor azt kell megírni, hogy a brüsszeli politikusok tényleg elolvashatnák az alaptörvényt, ha már egyszer vitatkozni akartak róla. Ezek után természetesen találtam is érdekességeket, amelyek úgy összegezhetőek, hogy valóban terjed néhány hazugság az alaptörvényről, de az sem igaz, hogy nincs mit vitatni rajta, és az sem, hogy nem korlátozta a demokratikus berendezkedést.

Ami a hazugságokat illeti. Sokszor hallottuk, hogy 2012. január 1-től megszűnik a demokrácia, mert onnantól kezdve már nem „Magyar Köztársaság”, hanem „Magyarország” lesz a nevünk. Nos, valóban 2012. január 1-től hazánk neve Magyarország, de az Alaptörvényben az is szerepel, hogy „Magyarország független, demokratikus jogállam”, „Magyarország államformája köztársaság”. Azaz, nem mondhatjuk, hogy Magyarország diktatúra lenne, hiszen államformája köztársaság és demokratikus jogállam. Azt persze meg lehet kérdezni, hogy ami a papíron van, az a gyakorlatban is így működik-e. Vagy lehet, hogy miközben az alaptörvény előírásait formailag betartják, gazdaságilag lehetetlenítenek el, szintén törvényes keretek között? Lehet, hogy nem a nyilvánvaló politikai eszközökkel, hanem az elsumákolhatóbb gazdaságiakkal gyakorolnak nyomást? Hogy nem börtönbe küldenek, hanem csak közlik, hogy létszámleépítés lesz a Magyar Televízióban a költségvetés szűkössége miatt? És véletlenül éppen azokat rúgják ki, akik politikailag nem kompatibilisek, de elbocsátási okként nem ez szerepel? És akkor lehet, hogy formailag mégiscsak demokrácia van? A gyakorlat meg nem bizonyítható, mert az Orwell-féle gondolatrendőrség nem létezik (még).

Ugyanakkor – miközben kérdéseket teszünk fel – fontos rögzíteni, hogy az alaptörvény (legalább is 2012-es állapotában) a közhatalmat a néptől eredezteti, amely azt választások útján és a képviselőin keresztül gyakorolja. De jönnek a további kérdések. Mi van akkor, ha a választókörzeteket úgy alakítják ki, hogy az elmúlt évek eredményeivel összevetve minden helyen a jobboldali szavazók legyenek többségben? Ha így történne, akkor formailag demokrácia lenne, csak éppen etikátlan és gusztustalan. Vegyünk egy kézzelfogható párhuzamot. Pontosan tudjuk, hogy egy agresszív vadállatnak is jár a védőügyvéd. Előadódhat (mert benne van a pakliban), hogy a védőügyvéd ártatlanabbnak fogja láttatni az elkövetőt még akkor is, ha azzal az igazi áldozatot megalázza. Jogászkodással – melyre a jelenlegi hatalom igen fogékony – eladható, hogy a választókörzetek átszabása csak a demokrácia érvényesülését támogatja. Aki meg érti, hogy az érvelés hamis, és támadná – kellő kommunikációval a demokrácia ellenségének színében tűntethető fel.

Ami mellett szintén nem lehet elmenni, hogy az alaptörvény számtalan olyan passzust is tartalmaz, amely korlátozza az Orbán-kormány hatalmát.  Gátolja, hogy bebetonozhassák magukat, rögzít nagyon fontos emberi és szabadságjogokat. Rögtön hozzátehetjük persze, hogy papíron, ugyanis ezek az alapelvek a gyakorlat sok esetében nem igazán úgy érvényesülnek, ahogy azt a jogalkotók akarták.

Tehát félig-meddig igaz, amit Kövér László mond. Ugyanis normális ember nem vitatkozik azon, hogy Magyarország független, demokratikus jogállam legyen-e, köztársasági államformával; hogy a hatalom a néptől eredjen, és ezt gyakorolja választott képviselők útján. De a gyakorlatot igenis lehet vitatni. Bizonyítható számos részletből, hogy az Orbán-kormány nem tartja tiszteletben saját alaptörvénye szellemiségét. Az autokratizmus valahogy rendszeresen felülírja.

Most pedig elárulom, hogy miért is leszek fideszes, miért leszek Superman és Batman egy személyben. Vagyis milyen kifogásaim vannak az alaptörvény ellen, természetesen elolvasás után. Az alkotmány szerint: „A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni”. Mennyiben érint ez engem? Mondjuk annyiban, hogy az apámat 10 és fél éves koromig nem ismertem. Mikor végre összejött életünk első nagy találkozása, két nap alatt szembesültem az első erőszakkal. Aztán 1990 és 1994 között többször kaptam tőle, szétverte a fejem, és öt évig szó szerint nem tudtam beszélni, mert a beszédközpontomat találták el az ütései. Négy éven keresztül azzal teltek az éjszakák, hogy – alig tizenévesen, az éppen megrokkant anyámmal – alvás helyett egy cipős szekrényt toltam a bejárati ajtó elé, mert részeg apám borotvával akarta levágni a fejem. Anyámmal együtt az életemért küzdöttünk. De anyámat is jó néhányszor összetörte, a szakadó esőben beleverte a fejét a betonba, hogy elvegye tőle az 500 forintját, és visszamehessen a kocsmába. Aztán meg is szurkálta anyámat, meg a szemem láttára szíjjal verte. Nem sorolom tovább, hiszen Móricz Zsigmond sokkal jobban megírta azt az Életem regényében, hogyan szenved egy ilyen körülmények között élő gyerek. Tényleg gondoskodnom kell erről a nem is emberről? Inkább önként megyek börtönbe, vagy menekült státuszt kérek Kanadában.

Az alkotmány védi a házasság intézményét, de csak férfi és nő között. Szóval Hitler halála után 67 évvel Magyarország még mindig ott tart, hogy azonos platformra helyezkedik a náci vezetővel a homoszexualitás megítélésében: bár nem irtja, de diszkriminálja őket. Arról most nem írok, hogy az egyetemeken, főiskolákon – tudományos alapokon – mit szoktam erről mondani, mert bár az alaptörvény a jogtudomány körébe tartozik, mégsem lett elég tudományos. Annyit azért meg kell jegyezni, hogy ez az alkotmány 2012-ben lépett hatályba, a Nemzetközi Pszichiátriai Társaság pedig már 1974-ben kimondta, hogy a homoszexualitás nem betegség. Tehát, akár az is lehet a kifogásom, hogy az alaptörvény anakronisztikus. A pszichiáterek már 38 éve nem diszkriminálják a homoszexuálisokat, a magyar politikusok viszont még mindig, és ez akkor is igaz, ha nem ugyanabból aspektusból, mint az orvostudomány.

Kifogásolhatók a gazdasági megkötések is. Ugyanis egy demokráciában a szaktudásnak kell korlátoznia egy kormány gazdálkodását, és nem a Fidesznek eldönteni-e azt, hogy utánuk olyan dilettánsok fognak következni, akiknek már jó előre meg kell kötni a kezét.

Vitatható, hogy illendő-e kizárólag a kereszténységet megjelölni nemzetmegtartó erőként, a többi vallást meg csak becsülni. Mert ez olyan, mintha azt üzenné az alkotmány, hogy a más egyházhoz tartozók Szent István óta nem járultak hozzá az ország gyarapodásához. A hitpreferencia nincs tekintettel az ateistákra sem, tehát az alaptörvény szellemisége nem tartja tiszteletben a gondolati sokszínűséget. Ha nem is szó szerint, de az utalás szintjén hierarchiát állít fel, és ezáltal megkülönböztet, szűkíti a korábbi demokratikus berendezkedést.

Persze el kell ismerni, hogy az alkotmány bekezdéseinek jelentős része formailag megkérdőjelezhetetlen. Viszont a gyakorlati megvalósításuk demokrácia-deficites megoldásokat tükröz. Továbbá – még ha jóval kisebb számban  – vannak antidemokratikus, kirekesztő, diszkriminatív cikkelyei. Ezek hatása a demokrácia-deficites gyakorlat miatt többszöröződik, és ez már egy olyan irány, amely miatt tényleg lehet lázadni, nemcsak Magyarországon, hanem Brüsszelben is.

Az alaptörvény elolvasásának több fontos tanulsága van. Az egyik, hogy Kövér László túl könnyedén vetette oda: „aki elolvassa magát az alaptörvényt, az nem nagyon tud érveket felsorakoztatni ellene”. Erre az a válaszom, hogy tiltakozni kell az alaptörvényből érződő homofóbia, a gondolati sokféleség relativizálása, a nem életszerű, és az elkövetkező kormányok gazdasági döntéseit előre korlátozó passzusok ellen. Az ellen is fel kell lépni, hogy az alkotmány formailag elfogadható cikkelyeinek a gyakorlatba ültetéséhez időnként olyan törvényeket alkotnak, amelyek már valóban a demokráciát bontják le – vagy csak cáfolják meg.

Ha lenne kedvem viccelni, azt mondanám, hogy – a diszkriminatív passzusok felszámolása érdekében gyakorolt nemzetközi nyomás mellett – érdemes lenne felállítani egy „Jogállami Alapítványt”. Ez az Alkotmánybíróság megüresedett tárgyalótermeiben rákényszerítené az Orbán-kormányt arra, hogy demokratikusan ültesse át a gyakorlatba az alaptörvénynek a jogállamisággal összhangban álló passzusait.

A baj csak az, hogy már az Alkotmánybíróság is a kormány kezében van. De ha az alkotmánybírók mégis azt mondják, hogy valami nincs rendben, akkor a kétharmados parlamenti többség birtokában a Fidesz olyan új szabályok alkot (amilyeneket akar). Utána már csak nem mondhatják azt, hogy nincs rendben.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink