“Eltépett ingjeire festett a művész”

Balázs János festőművész életét, munkásságát elevenítették fel a KuglerArt különleges rendezvényén a meghívott vendégek. Ők voltak azok, akik rávették az 1977-ben elhunyt festőt, hogy 60 éves korában elkezdjen alkotni.

Balázs János 1905. november 27-én Alsókubinban született, nagyapja és apja ismert prímás volt. Ötévesen félárván maradva a Salgótarján melletti, pécskői cigánydombra került a családjával, ahol a maguk tákolta putriban éltek.

A helyi elemi iskolában mindössze két osztályt végzett el, ám autodidakta módon – szenvedélyes olvasással, tanulással – fejlesztette magát, alakította ki egyedi világlátását. Tízéves korától egész életén át dolgozott, ha kellett, alkalmi munkával - tűzifát, gombát gyűjtött, vályogot vetett, szenet válogatott - egészítette ki a család szerény bevételeit.

1971-ben, 66 évesen kezdett el komolyan festeni, és csupán nyolc alkotó év adatott neki. Lenyűgöző az egyéni látásmódja, műveinek eredetisége. E magával ragadó, hagyományokból építkező művészet kiemelt helyet foglal el a cigányság európai kultúrájában, és egyben a modern festészet értékei között.

Bár csak 1971-ben fedezték fel, a pályája gyorsan ívelt felfelé: 1972-ben már dokumentumfilmet mutattak be róla a Magyar Televízióban, és néhány éven belül kiállítást rendeztek a képeiből több európai országban.

Halála után több mint három évtizeddel, 2009-ben a “Magyar Örökség díjat” Balázs Jánosnak ítélte a Magyar Tudományos Akadémia.

Videónkban a művészre egykori patrónusai emlékeznek, Botos Zoltán festőművész, Szabó Tamás szobrászművész, és gondviselője, Oláh Margit Gréti.