Beszélgessünk

Papíralapú stratégiák

2012. március 31. | Forgács Marietta

Politikusok, szakemberek, jogvédők, de talán az utca embere is tisztában van azzal, hogy a cigány népesség helyzete lényegesen rosszabb az országos átlagénál. Az elmúlt húsz év során a kormányok sok milliárd forintot szántak arra, hogy javítsanak a helyzeten. Hangzatos koncepciót nem is egyet hallottunk, de vajon hoztak-e eredményt? Miért van perifériális helyzetben több százezer ember mind a mai napig, sok milliárd forint elköltése után is?

Hihetetlennek tűnhet ma már, de huszonhárom évvel ezelőtt még a 15–64 év közötti, vagyis a munkaképes korú romák több mint 90%-a dolgozott. A rendszerváltás időszakában a férfiak leginkább az ipari szektorban, kohászatban, bányászatban vagy építkezéseken végeztek kétkezi munkát. Aztán a biztos megélhetésük néhány hónap alatt dőlt romba, százezrek veszítették el a munkájukat egyik napról a másikra. Akkor még senki nem gondolta, hogy ez az állapot sok milliárd forint elköltése ellenére sem javul, éppen ellenkezőleg: a helyzet rosszabbodik, és generációkon átívelő problémává válik, amely közvetve vagy közvetlenül a társadalom minden tagját érinti.

A kezdet kezdetén

A helyzetet az 1990-es évek elején már érzékelte az akkori MDF-FKGP-KDNP kormány. Az első intézkedések között szerepelt, hogy 1990 nyarán létrehozták a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt (NEKH), amelynek a kisebbségi törvény előkészítése volt az elsődleges feladata. 1993-ban fogadták el ezt a jogszabályt, mely Európában egyedülálló módon politikai és kulturális autonómiát biztosított 13 kisebbség részére. A kisebbségek parlamenti képviseletéről is elfogadott egy jogszabályt a Tisztelt Ház, de ennek megvalósítása végül elmaradt.

Különböző együttműködéseknek és az SZDSZ-nek köszönhetően a magyar törvényhozásba cigány országgyűlési képviselők is bekerültek Hága Antónia és Horváth Aladár személyében. Később Péli Tamás is az Országgyűlés tagja lett. Farkas Flórián akkor még az MDF országos listáján indult a 49. helyen, azonban néhány nap után visszalépett a jelöléstől.

Viszont ebben az időszakban nem készült külön kormányzati program; a fejlesztésekből, ha voltak, egyaránt részesültek romák és nem romák.

Változást az 1994-ben kormányra lépő MSZP-SZDSZ kormány hozott. Ők felhagytak az addigi kommunikációval. Nyíltan kimondták, amit az előző kormány nem mert vagy nem akart megtenni, vagyis azt, hogy a romák felzárkóztatása csak kormányzati segítséggel valósulhat meg. Célként fogalmazták meg a romák integrációját, és ezért 1995-ben rövidtávú kormányprogramot alkottak. A cigányság helyzetével kapcsolatos legsürgetőbb feladatokról szóló [1125/1995. (XII.12.)] kormányhatározatban foglaltak szerint a cél az oktatás terén önálló cigány program továbbfejlesztése, ösztöndíj-rendszer kialakítása volt. Emellett földművelési, állattenyésztési programok kidolgozását írták elő, és javaslatokat, vizsgálatokat kezdeményeztek a foglalkoztatás terén is.

Azonban az érintettek szerint a kormányhatároz csak látszatintézkedéseket tartalmazott. „Üres és tartalmatlan” – így jellemzi az 1995-ös roma kormányprogramot Bogdán János roma aktivista, aki az elmúlt 17 évben, különböző pozíciókban folyamatosan végigasszisztálta a programokat, és részt vett azok megvalósításában. „A megfogalmazás is jelezte: nem komoly programok végrehajtása a cél, csupán vizsgálatokat, felméréseket kezdeményeztek. Ugyan tartalmazott szép frázisokat is, de a végrehajtás elmaradt.” 1994-től cigány kisebbségi önkormányzati képviselőként nem érezte, hogy Zalaegerszegen megvalósulnának a kormányhatározatok. „Helyi szintre sose érkeztek meg a pénzek. Ha nevesítenek egy célt, akkor ehhez gyorsan garanciális elemeket akar hozzáépíteni a politika. Mindenféle végrehajtó szervezetet hoztak létre, intézményeket, külön erre specializálódott kft-k, bt-k alakultak. És ezek az intézmények sok-sok pénzt emésztenek fel.” Azonban a mai helyzetet sem látja másként. „Ahhoz, hogy valami változás elkezdődjön, legelőször az érdekérvényesítésünkön kell változtatnunk. A legtöbb cigány ma sem tudja, hogy mit kérhet az íróasztal másik oldalán ülő embertől.”

A szocialista-szabaddemokrata kormány alatt jött létre a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány (közismertebb nevén: MACIKA) 1995-ben, amely az első években leginkább ösztöndíjjal és vetőmaggal támogatta célzottan a romákat. A 150 millió forintos induló tőkével hamar látványos sikereket értek el. A kiskertekben burgonya, zöldborsó nőtt, sok kis faluban az önellátás útjára léptek a romák. Ez volt az első olyan kormányzati alapítvány, amelyhez a nemcsak civil szervezetek pályázhattak, de roma diákok is igényelhettek támogatást. Hosszú távon azonban nem volt sikeres a vetőmag-projekt, ugyanis a romák a következő években már nem költöttek arra, hogy saját maguk vásároljanak vetőburgonyát vagy vetőmagot.

Szintén ehhez a kormányhoz köthető a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa tisztség létrehozása, melyet első ízben (1995-től) Kaltenbach Jenő töltött be, aki 2007-ig a helyén maradt. Őt Kállai Ernő követte 2011 végéig, amíg a Fidesz-KDNP kormány meg nem szüntette a kisebbségi ombudsman intézményét.

Új időknek új szelei

Orbán Viktor kormánya 1999-ben újabb tervvel rukkolt elő a romák integrációjával kapcsolatban. A középtávra szóló intézkedéscsomagban – A cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló középtávú intézkedéscsomagról szóló 1047/1999. (V.5.) Korm. határozat – addig nem látott konkrétumokat írtak le. Többek közt nevesítették az ösztöndíjjal továbbtanuló fiatalok számának növelését, a munkavállalási lehetőségek szélesítését, valamint a roma kulturális hagyományok ápolását.

Ez volt az az időszak, amikor jelentős mértékben megemelkedett a roma ösztöndíjasok száma – a 2000-2001-es tanévben például 11 500 diák tanult így. Azonban többször is kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy csak roma közép- és felsőfokú oktatásban tanuló fiatal vette-e igénybe a havi 5-10 ezer forintos támogatási lehetőséget, vagy sok élelmes, magát „ideiglenesen” romának valló is.

Ekkoriban indultak el a közmunkaprogramok is, amelyekben előírták, hogy a résztvevők legalább fele roma származású legyen. Mivel az ösztöndíjjal tanuló diákok ezekben az években még nem kerültek ki a munkaerőpiacra, így a remélt hatás nem érződött. A közmunkában részt vevő roma munkavállalók köre csak ideiglenesen növekedett, majd a programok befejezését követően a romák ismét az álláskeresők létszámát növelték. Összességében tehát az ösztöndíjprogramok és a közmunkaprogram kevés volt ahhoz, hogy a több mint félmilliós kisebbség helyzete jelentősen és tartósan javuljon, ezek az intézkedések csak átmeneti javulást hoztak.

2002-ben indították útjára a roma kisvállalkozások versenyképességének növelését célzó támogatást, amelyből évente 80-90 projektet tudtak segíteni. Az erre elkülönített összeg nem volt magas – 200-250 millió forint évente –, de ebben az időszakban láthatóan növekedett a roma kisvállalkozások száma, és néhányan meg is erősödtek.

A bürokrácia útvesztőiben

2008-ban készült el a számvevőszék vizsgálata az állami pénzek roma integrációs célú felhasználásáról. Ez kimondta, hogy a különböző programok egyik nagy hibája az volt, hogy a bürokrácia útvesztőiben nem tudtak hatékonyan dolgozni a végrehajtás ellenőrzésére hivatott bizottságok. Mivel a különböző kormányhatározatok végrehajtására, koordinálására létrehozott tárcaközi bizottságoknak nem volt hatáskörük, ezért nyomást sem tudtak gyakorolni az érintett minisztériumokra. Így, ha azok kevesebb pénzből valósították meg a programokat, vagy késedelmesen teljesítették őket, senki sem kérte rajtuk számon.

A rendszerváltás óta a roma integráció irányításának hat tárca volt a gazdája. 2004-ig elvált egymástól az irányítási és a koordinációs felelősség: a kormányzati koordinációs feladatokat a NEKH látta el, azonban mindezt hatáskör nélkül. A helyzet csak 2002-ben változott, amikor a Teleki László államtitkár által irányított Romaügyi Hivatalhoz kerültek az integrációs feladatok és programok.

Forgács István, a Romaügyi Hivatal akkori osztályvezetője szerint a koordináció elsősorban azért került át új helyre, mert az MSZP-kormány szerette volna a roma kérdést a lehető legmagasabb szinten kezelni, ezért tartozott a romaügyekért felelős államtitkár a Miniszterelnöki Hivatalhoz. „Fontos volt, hogy egyszerre kezdődött meg egy horizontális fejlesztés – roma referensek és miniszteri biztosok az egyes minisztériumokban –, illetve jött létre a központi helyen is a szükséges szakértelmi koncentráció. Ez volt az államtitkár és a Romaügyi Hivatal, amely az államtitkárral közösen, de attól függetlenül végezte a munkáját. A NEKH után ez sokkal kecsegtetőbb szakmai struktúrának tűnt, hogy az új kormány eredményeket érjen el roma ügyben. Talán az MSZP is komolyan gondolta, de az SZDSZ is komolyan vette a kérdést, hiszen Mohácsi Viktória miniszteri biztosi kinevezése hozzájuk köthető.”

Az új szervezeti struktúra felállítása sok újat hozott, többek között garantálni akarták az Európai Unió által e célra címkézett pályázati pénzek minél nagyobb arányú elérését. „A Romaügyi Hivatal két komoly kérdésben egyeztetett sokat: a Nemzeti Fejlesztési Terv 1-ben legyenek roma szempontok, illetve hogy szülessen koncepció a telepfelszámolás kapcsán. Ez utóbbiról nagyon sok egyeztetés folyt, és akkor indulhatott el, amikor a Romaügyi Hivatal már az Ifjúsági, Szociális és Családügyi Minisztérium (ISZCSM) része lett és főosztállyá alakult Ürmös Andor vezetésével. Szó volt róla, hogy elindul egy 15-17 milliárd forintos telepfelszámolási program is, amihez az Európa Tanács Fejlesztési Bankja adott volna hitelt. , Ezt végül mégsem vállalta fel az akkor éppen pénzügyminisztert, majd később miniszterelnököt cserélő kormány.” Végül évi néhány százmillióból megkezdték a telepfelszámolást, amely sokak szerint egyáltalán nem volt sikeres, viszont alkalmas volt arra, hogy a legrosszabb helyeken kissé javuljanak a viszonyok. Tény, hogy 2005-ben 680 millió forint állt rendelkezésre, és hogy a meghívásos pályázaton részt vett kilenc településen (Uszka, Kerecsend, Hencida, Tiszabő, Szentgál, Táska, Galambok, Dencsháza és Szentegát) felszámolták a roma telepeket. Ezt az összeget egészítette még ki a Roma Oktatási Alap 90 millió forinttal.

Menet közben derültek ki a telepfelszámolási programokkal kapcsolatos általános hiányosságok. Például az, hogy a helyi cigányközösséget is fel kell készíteni, nem lehet erőszakkal integrálni, valamint az is, hogy a lakhatás mellett munka és megélhetés is kell a projekt resztvevőinek, hogy hosszú távú legyen a siker.

Arra a kérdésre, hogy min kellett változtatni a siker érdekben, Forgács István határozott választ ad. „Akkor lett volna hatékonyabb, ha több pénzt tesz bele a kormány, illetve ha sikerült volna bevonni a gazdasági szféra szereplőit is.” Véleménye szerint ugyanis a társadalmi integráció elengedhetetlen kelléke, hogy a romák a gazdasági életben minél nagyobb arányban vegyenek részt, tehát e programok sikeréhez kellett volna a munkáltatók részvétele is.

A civilszektorban és az államigazgatásban is sok-sok évet dolgozott Rácz Béla, aki jelenleg a Nyílt Társadalom Intézetben (Open Society Institute) nemzetközi roma civilkezdeményezések létrejöttét segíti. Véleménye szerint a különböző kormányok intézkedései ciklusról ciklusra változtak az évek alatt. „Különbség a mostani helyzethez képest, hogy az 1990-es évek közepén a roma integráció mint fogalom, jobban benne volt a politikai köztudatban, ráadásul pozitív értelemben és megoldandó feladatként. A mostani egyfajta szegénységpolitikát takar, emellett etnikai megközelítésben sokkal inkább kriminalisztikai szempontból közelíti meg a cigányságot. Az előző időszakban is felmerült ugyan ez a szempont, de most sokkal erőteljesebbé vált.” Azzal, hogy politikailag felülről irányított lépésekre van szükség, nem ért egyet. „Etnicizáltan nem lehet ezt az ügyet kezelni. Fontos a nagy alapítványok jelenléte, a kisebbségi önkormányzatok vagy a NEKH létrejötte, viszont sokkal fontosabb az, hogy olyan kormányzati akarat legyen, amely nemcsak papíron és megállapodásokban jelenik meg, hanem sokkal inkább intézkedésekben és programokban, meg hozzárendelt pénzekben. Próbálkozásnak tekinthető ez az 1994-es kormányhatározat, amelynek az volt az üzenete, hogy ezzel foglalkozni akarunk. Tehát a politikai hozzáállás megvolt akkor is, de két dolog hiányzott: egyrészt a szakmai hozzáértés, másrészt nem volt hozzárendelt pénz. Amíg nem kellett ehhez a költségvetésből pénzt elvenni, könnyebb volt a romakérdésről beszélni. Miután ezzel ténylegesen kellett volna foglalkozni, és dolgozni a megvalósításon, akkor kezdtek jönni a problémák.”

RIÉP – az áttörés?

Az OSI munkatársa szerint az igazi áttörést a Roma Integráció Évtizede Program (RIÉP) jelentheti. „A 2005 és 2015 között zajló Roma Integráció Évtizede Program talán attól kiemelkedő, hogy több ország és nagyobb pénz van benne, világbanki források is, és a Soros Alapítvány pénze. Egyszerre próbál tehát nem kormányzati forrásokat felhasználni, ugyanakkor buzdítani a kormányok közti együttműködésre is. 2005-ben, Szófiában született egy megállapodás arról, hogy a résztvevő országok elkezdik a romák társadalmi integrációját, de egy idő után mindegyik állam a belügyének tekintette a romakérdést. És mivel nem voltak kialakítva a szakmai keretek, minimumok, illetve nincsenek jól meghatározott ellenőrzési rendszerek, ezért minden egyes kormányzat úgy tudta értelmezni, megvalósítani, ahogyan akarta vagy akarja.”

A tízéves program , úgy tűnik, csak részben érte el a céljait, amelyek szerint fel akarják gyorsítani a romák társadalmi és gazdasági integrációját, valamint hozzá akarnak járulni a romákról alkotott kép pozitív irányú átalakításához. A RIÉP-ben résztvevő országok (Románia, Bulgária, Magyarország, Szerbia, Szlovákia, Cseh Köztársaság, Macedónia, Horvátország, valamint Montenegró) a közösen megállapított keretek között saját gazdaság- és szociálpolitikájukkal összhangban fogalmazták meg és valósítják meg (2015-ig) nemzeti roma stratégiájukat. A tervezés és a megvalósítás szintjein egyaránt elvárják a roma szakemberek részvételét, illetve célként fogalmazták meg a roma szakemberekből álló hálózatok kiépítését és továbbfejlesztését.

Nemzeti Roma Stratégia

Rácz Béla ma már látja, hogy hol vannak a programok hibái. „Az összes ilyen jellegű stratégia vagy kormányközi megállapodás mind ott bukik meg, hogy hiába van meg a politikai szándék, sem az államigazgatásban, sem a civilszférában nincs meg az a kapacitás és potenciál, amely a megvalósításhoz szükséges. Emellett egy újabb törekvés az európai szintű roma stratégia, amelyből januárig meg kellett születniük a tagországokban az újabb vállalásoknak. Viszont ebben az Európai Bizottságnak volna fontos szerepe, hogy olyan szakmai-pénzügyi minimumot fogalmazzon meg, amellyel értelmezni lehet a roma integrációs programokat, továbbá a hozzájuk rendelt összegeket. Jelenleg a konkrétumok lógnak a levegőben, és a magasztos célok csak papíron léteznek. A magyarországi megvalósítási elemeit én nem látom. Az volna a megvalósítás, hogy például a foglalkoztatási komponensben a közfoglalkoztatás jelenti a romák felzárkóztatását?” – teszi fel a költői kérdést Rácz Béla.

És valóban. A 2011 áprilisában elfogadott Nemzeti Roma Stratégia aláírásától még az Unió prominens személyei is változásokat, gyors eredményeket reméltek, illetve ezt ígérték. Nótár Zoltán, az igrici uborkatermelő szövetkezet vezetője szerint a stratégiát ő találta ki, ő fogalmazta meg az elemeit, sőt maga az elnevezés is tőle származik. „Négy évvel ezelőtt vetettem papírra, megmutatva Magyarországnak, Európának, az MSZP-nek és a Fidesznek, hogy ha a magyarországi cigányok tisztességes, becsületes munkát kapnak, akkor a saját két kezük munkájából el tudják tartani a családjukat.”Az igrici roma vezető 2010 őszén kereste meg elképzeléseivel a Nemzetgazdasági Minisztériumot, ahol Czomba Sándor foglalkoztatásért felelős államtitkárral is találkozott, a tárgyalások azonban nem vezettek eredményre. „Az államtitkár úr átvette a 110 településre vonatkozó roma munkahely-teremtési programot, amely 4,2 milliárd forintba került volna, és azt mondta, hogy ennek az összegnek az előteremtése nem jelent problémát. Természetesen a kidolgozott programot átadtam, de a tárgyalások végül nem vezettek sehova. A programot azóta megtaláltam a Roma Stratégiában” – meséli csalódottan Nótár Zoltán. Farkas Flóriánt többszöri megkeresés ellenére sem tudtuk elérni, hogy kommentálja a történteket.

Az elmúlt 23 évet tekintve csak keveset javult a helyzet. Több ugyan a roma középiskolás és főiskolás, azonban mind a mai napig jelentős azok száma, akik az általános iskolát sem fejezték be. A munkaerőpiacra kikerülő roma fiatalok előbbi csoportját az előítélet miatt nem foglalkoztatják, utóbbiakat pedig a képzettség hiánya miatt. A sok milliárd adófizetői forint hatékonysága megkérdőjelezhető, hiszen a romáknak nem segélyre van szükségük, hanem munkalehetőségre.

Romák az Országgyűlésben:

1990–1994:

Hága Antónia (SZDSZ)

Horváth Aladár (SZDSZ)

Péli Tamás (MSZP)

1994–1998:

Hága Antónia (SZDSZ)

Péli Tamás (MSZP)

1998–2002:

2002–2006:

Farkas Flórián (FIDESZ)

Varga József (FIDESZ)

Teleki László (MSZP)

2006–2010:

Farkas Flórián (FIDESZ)

Varga József (FIDESZ)

Teleki László (MSZP)

2010–:

Farkas Flórián (FIDESZ)

Varga József (FIDESZ)

Berényi László (FIDESZ)

Osztolykán Ágnes (LMP)

Kisebbségeket érintő törvények:

  • A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény
  • Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. CXXV. törvény
  • A kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi CXIV. törvény

A romák integrációjához kapcsolódó kormányhatározatok:

  • A cigányság helyzetével kapcsolatos legsürgetőbb feladatokról szóló 1125/1995. (XII.12.) Korm. határozat
  • A cigányság élethelyzetének javítására vonatkozó középtávú intézkedéscsomagról szóló 1093/1997. (VII.29.) Korm. határozat
  • A cigány kisebbség helyzetének javítását célzó intézkedésekről szóló 1107/1997. (X.11.) Korm. határozat
  • A cigányság életkörülményeinek é társadalmi helyzetének javítására irányuló középtávú intézkedéscsomagról szóló 1047/1999. (V.5.) Korm. határozat
  • A cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló középtávú intézkedéscsomagról szóló 1047./1999 (V.5.) Korm. határozat módosításáról szóló 1073/2001. (VII.13.) Korm. határozat
  • A cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló középtávú intézkedéscsomagról szóló 1047./1999 (V.5.) Korm. határozat végrehajtásának egységes szakmai és pénzügyi utókövetési rendszeréről szóló 1051/2002. (V.14.) Korm. határozat
  • A romák társadalmi integrációját előmozdító kormányzati együttműködés irányelveiről és szervezeti kereteiről szóló 1186/2002. (XI.5.) Korm. határozat
  • A romák társadalmi integrációját elősegítő kormányzati programról és az azzal összefüggő intézkedésekről szóló 1021/2004. (III.18.) Korm. határozat
  • A romák társadalmi integrációját elősegítő kormányzati programról és az azzal összefüggő intézkedésekről szóló 1021/2004. (III.18.) Korm. határozat módosításáról szóló 1020/2005. (III.10.) Korm. határozat
  • További cikkek a rovatból
    Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
    Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
    Báj és vasakarat Báj és vasakarat
    A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
    Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
    Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
    Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
    Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
    Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
    Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
    Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
    Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
    Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
    Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
    Megy a fesztivál Megy a fesztivál
    Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
    Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
    Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
    Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
    Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
    Blogok
    Nótár Ilona blogja
    És változunk Idősíkok között
    Bogdán Péter blogja
    Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

    Támogassa a Sosinet.hu-t!
    Ajánló
    1/3
    Kövess minket
    Partnereink
    Támogatóink