Beszélgessünk

Üzengetés helyett személyes találkozó

2012. március 31. | PoFa

Végre egy asztalnál ültek a felek, és nem a médián keresztül üzengettek egymásnak. Setét Jenő, Forgács István, Pesty László és Kovács Éva beszélgetetett Varró Szilvia moderálásával az Eötvös10 művelődési házban, hatalmas érdeklődés mellett. Megoldás persze továbbra sincs, de a feszültség csökkenhet.

Éppen a napokban sikerült visszacsöppenem egy olyan tevékenységbe, amit iskolás koromban végeztem utoljára. Az antirasszista világnapon, március 21-én a Szubjektív Értékek Alapítvány rendezvényén vitatkoztam arról a kijelentésről, hogy az ember alapvetően önző lény. 1994 és 1997 között ugyanis minden hétfőm arról szólt, hogy a Disputa Kör keretében egy állítást próbáltam tagadni vagy megvédeni. Diák fejjel négy nyári táborban, három télen rendezett zánkai országos selejtezőn, három országos döntőn vettem részt. Olyan versenyek voltak ezek, amelyeken megtanultunk érvelni, cáfolni, és ami a legfontosabb, egy-egy témát több oldalról megközelíteni. Mindezeket csak azért írtam le, hogy érthető legyen, milyen szempontok alapján próbálom a következőkban értékelni az X kommunikációs központ (XKK) szervezésében lezajlott, Setét Jenő–Forgács István csatának beharangozott vitát.

A téma felvezetésében a meghívó ennél pontosabban fogalmazott: Hogyan beszéljünk a cigányokról, áruló-e, aki romaként megértően beszél a rendőrök előítéleteiről, ártott-e Pesty László filmje a cigányság megítélésének?

A beszélgetésre meghívták Pesty Lászlót, a »Cigány út« című dokumentumfilm készítőjét, valamint Kovács Éva szociológust, aki a sokat emlegetett cigány–nem cigány együttélésről szóló adás eszközeit és hatását elemezte. Pesty László a péntek délutáni beszélgetésen nagyjából addig jutott, hogy győzködte a hallgatóságot arról, nem jobbikos és nem rasszista. Kovács Éva főleg a szakmai véleményét fejtette ki, amire Pesty elég gyenge ellenérveket hozott. A legdurvább példája ennek az volt, amikor Kovács Éva azt kifogásolta, hogy a Lakatos Attila vajdával és Forgács István romaügyi szakértővel készült beszélgetés jól megvilágított helyen készült, viszont amikor a sokgyerekes, munkanélküli cigányokat kérdezte, akkor állva, távolságot tartva, sötétben találkozott velük. Erre Pesty annyit tudott felelni, hogy „ezekben a házakban általában sötét van”. A közönség reakciója nem is maradt el, kisebb ordítozás alakult ki, hogy akkor miért nem használtak lámpát? Egyébként nem kell szakértő szem hozzá, hogy lássuk, a cigánytelepen is világított a stáb, de a szegényebb cigányok valóban gyengén voltak „fényelve”. Nehéz eldönteni, hogy volt-e benne szándékosság, de az eredmény mindenképpen negatív.

Varró Szilvia kérdésére, hogy ki mit bánt meg a film bemutatása óta, Pesty László azt felelte, hogy ő ugyan törekedett a sokoldalúságra, de valóban érezhetik néhányan úgy, hogy a film egyoldalú lett. A riport elkészítése előtt megkeresett több emberjogi aktivistát, Setét Jenőt, Radics Béla és Czirok Pétert is, de ők nem vállalták a részvételt. Setét Jenő ezt azzal indokolta, hogy nem akart egy műsorban szerepelni egy magát cigányvajdának nevező személlyel. Sajátos magyarázat, akár el is lehetne fogadni, bár az is igaz, hogy furcsa az utólagos tiltakozás. Nehezebb viszont vitatkozni Setét Jenőnek azzal a felvetésével, hogy ha a szerkesztő sokoldalúságra törekedett, akkor miért csak ezt a három embert kereste meg, és miért adta fel, miután ők nemet mondtak. Erre Pesty László nem is reagált.

A filmmel szemben hozott legfőbb kifogás az volt, hogy egy érdekeit amúgy is nehezen érvényesítő, sokszor diszkriminált társadalmi csoportot vádol azzal, ő maga tehet a saját rossz helyzetéről. Ezzel azt az érzést erősítik a többségben, hogy ők mindent megtettek, és „ezek” úgysem akarnak jobbat. Setét Jenő úgy fogalmazott, a film üzenete az, hogy vannak problémák, de azokról csak a cigányok tehetnek. Más vélemény nem jelenik meg, márpedig igencsak aggályos hibásként megjeleníteni egy nem túl erős társadalmi csoportot.

Forgács István többször is hangsúlyozta: soha nem fogalmazott úgy, hogy csak a cigányok a hibásak a jelenlegi helyzetért. Ő újfajta beszédmódot próbál kialakítani, mert úgy látja, hogy a gádzsó embereknek nincs bizalmuk a cigányok iránt. Egy új parlamenti párt kivételével az összesnek a képviselőjével leült beszélgetni a romaügyről, de egyik sem volt érdemben felhasználni a tapasztalatait. Forgács szerint csökken a feszültség, ha megbeszéljük a fontos dolgokat: „Sokan vannak, akik azt gondolják, hogy a túlzott politikai korrektséggel néhányan a szőnyeg alá söprik az ügyet.” Úgy véli, nem játszik rá az előítéletekre, ha kimondja, hogy sok a cigányember a börtönökben. Az pedig óriási probléma, hogy aki egyszer rács mögé kerül, az utána nem tud visszailleszkedni a társadalomba – és ezen változtatni kell. Figyelni kell a demográfiai adatokat is Forgács szerint, mert bizonyos településeken azok lesznek többségben, akiknek ilyen rossz a hátterük, és őket muszáj lesz integrálni. Szerinte a többségi társadalom jelentős része most jutott el arra a pontra, hogy őszintén lehet velük ezekről a dolgokról beszélni.

Setét Jenő úgy reagált erre, hogy az egyén felelőssége mindig fennáll, de látni kell azokat a körülményeket is, amelyek az egyén lehetőségeit behatárolják. A politika és a társadalmi folyamatok alapvetően meghatározzák az egyes emberek mozgásterét. Az őszinte beszédről pedig annyit mondott, hogy az olaszliszkai eset óta ezt a szólamot mindig „a cigányokat dehonesztaló megjegyzés követi”.

Forgács István többször is szólt arról, hogy a tabunak tartott témákról is beszélni kell, ezek között említette például a felelősségteljes gyerekvállalást. Setét azt felelte erre, hogy aki nyilvánosan szólal meg ebben az ügyben, annak nagyon oda kell figyelnie, mert egy komplex problémahalmazból nem lehet csak egyet kiemelni, mert az így mutatott kép nem teljes.

Abban mindkét fél egyet értett, hogy a cigány társadalom egyáltalán nem homogén, ugyanakkor a média egységesnek mutatja a cigányságot, a társadalomban pedig gyakori az általánosítás. Forgács István szerint el kell érni a gádzsó embereknél, hogy különbséget tudjanak tenni cigány és cigány között. Erre a jogos felvetésére nem érkezett reakció, pedig valóban érdekes és nehezen feloldható problémára mutatott rá, a sokszínűség bemutatására azonban számos eszköz van, nem csak a Forgács István által vázoltak.

Összegezve a vitaestet: az érezhetően hazai pályán játszó Setét Jenőnek fair play díjat kellett volna adni, hiszen rendszeresen csendre intette a Forgács István szavaiba belekiabáló közönséget, sőt egy esetben fel is állt az asztaltól, pedig nem az ő mondandóját szakították félbe. Forgács Istvánnak és Pesty Lászlónak sok idejét és energiáját vitte el a magyarázkodás arról, hogy ne sorolják őket a jobbikosok közé, és hogy ők miért nem a kormány emberei. Ezekkel a vádakkal a közönség illette őket, többnyire bekiabálások formájában. Setét Jenő több és jobb érvet hozott az igaza mellett a vitában, és a cáfolataira sem érkezett reakció, sem Forgács, sem Pesty részéről.

A nem teljesen kielégítő végeredmény ellenére örülök annak, hogy egy asztalhoz ültek a vitázó felek, nem pedig a Lánchíd Rádióban reagáltak egy Népszabadságban megjelent cikkre. Ennél már csak az lenne jobb, ha nem csupán ebben a témában ülnének le olyanok, akiknek egymástól eltérő az értékrendjük. Persze, ettől nem lesz több munkahely, nem lesz jobb a megélhetés, de legalább a feszültség csökkenne, és a bajban nem csak bűnbakokat keresnénk.


szólj hozzá: Forgács Setét vita

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink