BeszélgessünkFotók

A csodamódszer, ami segíthet a romák oktatásában

2012. április 6. | Nótár Ilona

Utánajártunk egy legendának. Állítólag van egy módszer, ami a siker titkát jelentheti a hátrányos helyzetű, reményvesztett gyerekeknek, köztük rengeteg roma fiatalnak is. A stanfordi módszert már tizenegy éve alkalmazza és népszerűsíti a hejőkeresztúri iskola igazgatója, Kovácsné dr. Nagy Emese.

Nyékládháza után néhány kilométerre van egy kis település: Hejőkeresztúr. Csendes, rendes kis hely ez, mondhatni észrevétlen. Egy pici piros vonat jár errefelé. A vasútállomáson a néni könnyen útbaigazít. Itt mindenki tud mindent, nem kell térkép. Még én sem tudok eltévedni, hiszen az út egyik vége a buszmegállóhoz vezet, a másik meg az iskolához visz. Igazán kellemes kis épületnek tűnik kívülről az iskola, de ami mégsem szokványos, a közvetlenül mellette felépített eu-komform játszótér vagy pihenő park, az iskolások számára. Ahogy belépek az iskolába, azonnal odajön hozzám egy tanuló meg egy felnőtt is, hogy megkérdezzék, miben segíthetnek. A falakon végig igazi műalkotások láthatók, hatalmas feliratokkal, idézetekkel. Igazán inspiráló környezet a tanulni vágyóknak.
Furcsa, hogy nincs észveszejtő zaj, nem szaladgálnak összevissza a gyermekek. Néhány fős csoportok csendesen vonulgatnak, de mindenki köszön. A tanári szobán kell keresztül mennem az igazgatónőhöz, aki szinte egy térben dolgozik a munkatársaival. Kovácsné dr. Nagy Emese úgy köszönt, mint régen látott ismerősét. Nyújtom a kezem, ő mindkét karját nyújtja felém, őszinte szeretettel és nyíltsággal. Hellyel kínál, inni tölt. Én hárítok, mielőtt beszélgetnénk, csevegnék kicsit a gyermekekkel. Azonnal hív néhány kollégát, hogy a segítségemre legyenek, összeterelnek néhány gyereket. Örömmel jönnek, mintha rutinos szereplők lennének.

Kérdem az egyik kislányt: „Bemutatkozol?” „Kurucz Henriett vagyok. Szakáldról jöttem. Tizenkét éves vagyok. Tavaly jöttem ebbe az iskolába tanulni.” Tapasztalatból tudom, mennyire ritka akár csak három összefüggő, hebegés nélküli mondatot is hallani. A gyerekekkel beszélgetni meg különösen nehéz. Legtöbbször csak igennel vagy nemmel válaszolnak, s mindenre könnyedén (illetve még azt sem könnyen) felelik: „nem tudom”. Ez a kicsi lány meg egyetlen feltett kérdésre hihetetlen természetességgel, olyan végiggondolt, kerek választ adott, habozás, őőő-zés nélkül – nem akartam hinni a fülemnek. Heni több dologban is jónak érzi magát. Jól tanul. Kedvence az angol és a táblajáték. Ha felnő, tanár szeretne lenni. Imádja az iskolát, jól tudja, hogy itt mások a tanulási módszerek. A szülei tudatosan választottak számára az iskolát, és vállalták a mindennapos iskolabuszozást, hogy itt tanulhasson.
„Elsősorban ember szeretnék lenni.”
A jövő generáció sikere abban áll, hogy merészelnek-e álmodni a fiatalok, van-e valaki, akivel erről beszélhetnek, s főleg hogy van-e erre befogadó intézmény. És tanárok, akik segítik kibontakoztatni a gyermekek tehetségét, és eljuttatni őket a céljukig.

Kíváncsi voltam, vajon ezeknek a roma fiataloknak vannak-e álmaik, vágyaik, hiszen többségük éppen a nyolcadik osztályba jár. A tizennégy éves Attila kérdésemre gondolkodás nélkül rávágja a választ: „Elsősorban ember szeretnék lenni! De szakmát is tanulni szeretnék. Építészmérnök szeretnék lenni. Megbeszéltük a tanáraimmal, és ennél maradtunk. Azt mondták, a lehetőség adott, a többi rajtam múlik.” Vannak a fiatalok között olyanok, akik tűzoltók, tanárok, mérnökök szeretnének lenni. A diploma nem is kérdés számukra.
Felidéződnek emlékképeim az általános iskolából, és megsajdul a szívem. Jól emlékszem, amikor kimondtam hangosan, hogy gimnáziumba akarok menni, felmorajlott az osztály. Lehetetlennek tűnt, hogy egy ilyen szegény sorsú cigány lány nekivágjon a középiskolának. Érdekelt, nekik is bátorságpróba volt-e az álmaik megvallása a tanáraik előtt. Egymás szavába vágnak. „Neeeem.” Példát is mondanak: „Itt, ha otthon valami családi probléma van, és nem tudtam felkészülni a dolgozatra, megírhatom egy másik napon, de úgy, hogy az adott tanár segít felkészülni a feladatokból. Mindenki törődik velünk, fontos nekik, hogy jók legyünk.”
A stanfordi módszer: integrált oktatás, homogén tudású csoportban

Ilyen válaszok után éppen itt az ideje, hogy többet megtudjak a módszerről meg az iskoláról, ahová más településekről is bejárnak a hátrányos helyzetű diákok, és ahol néhány itt töltött hónap után ilyen természetességgel mernek beszélni a vágyaikról, melyek elérhető közelségbe kerültek.
Az igazgatónőt, a módszer adaptációjának kidolgozóját, Kovácsné dr. Nagy Emesét a siker titkáról faggatom. „Integrált oktatás. Csak így tudom elképzelni. Nincs roma és nem roma oktatás. Gyermekek vannak” – szögezi le. A gyermekek hetven százaléka halmozottan hátrányos helyzetű. „Régen azt kellett bizonyítani, hogy cigány tanulók, most azt, hogy hátrányos helyzetűek. Ez a kettő nem fedi egymást teljesen, de a gyermekeink hetven százaléka roma származású. Nekem azt kellett biztosítanom, hogy ilyen gyermeklétszám és ilyen összetétel mellett fejlődjenek a gyermekek.”
A program második alapkövetelménye a tanulócsoportok heterogenitása. Közös munkát végez a legjobb és legkevésbé jó képességű gyermek. Így tehát nincs külön nyelvi vagy más speciális tagozat, hanem minden fiatal a csoportban fejlődik. Ez folyamatos kreativitást és nagy szakmai éberséget követelő, felelősségteljes munka, melynek során a tanárok minden KIP-es órára (Komplex Instrukciós Program) külön tanítási tematikát írnak, melynek része az óraorientáció, a csoportbontásban feldolgozandó feladat, melyben fontos, hogy vitára alkalmas kérdések hangozzanak el, és hasonlóképpen fontos az ismeretek megosztása egymással. „Ezen az órán a gyengébb képességű tanuló is megszólal, és elmondhatja a véleményét. Lehet, hogy nem szaknyelven, de megbeszélik egymás között a tananyagot, és ahogy elismételik, beépül a gondolkodásukba” – magyarázza Kovácsné tanárnő.

Dr. Nagy Emese ugyanakkor a Miskolci Egyetem docense is. Ettől a szemesztertől a Tanítás mesterségét is okítja a hallgatóknak. Megosztva velük a stanfordi egyetem módszerét, melyet kollégáival együtt adaptált a hejőkeresztúri iskolában. Az amerikai módszert elsősorban a bevándorlók gyermekeinek sikeres integrációjára találták és dolgozták ki. Az igazgatónő azt mondja, párhuzamot lehet vonni, hiszen a rossz szociális környezetből jött gyermekeknek nagyon szűkös a szókincsük. Ez a módszer megtanítja a gyermekeket, hogy egymást tiszteljék és elfogadják, például, ne csak cigány legyen a cigány barátja, és meglássák magukban, hogy ők is tehetségesek, motiváltak legyenek a tanításra, és tudjanak egymással beszélgetni a tanórákon kívül is.
Eredmény: álmokat beteljesítő fiatalok
„Ebben az iskolában mindenki tovább szeretne tanulni. Több mint hetven százalékukat felveszik érettségit adó intézménybe, az igazolatlan órák száma szinte nulla. Mert a gyermekek szeretnek iskolába járni – mondja büszkén. – A szülők megbíznak a tanárokban.”
A stanfordi módszert mindössze a tanórák tíz-húsz százalékában alkalmazzák. A többi tanórán hagyományos módszerű, frontális ismeretátadás vagy hagyományos csoportmunka zajlik. Ez a százalékos arány viszont éppen elég arra, hogy a gyerekek mindennapjaiba és gondolataiba beépüljön az ott tanult hozzáállás és gondolkodásmód. S érdekes módon a program adaptálója nem abban látja a legnagyobb sikert, hogy a gyermekek jobban tanulnak, inkább azt emeli ki, hogy a gyermekek nem is tudják, pontosan miben tehetségesek. Mert a feladatok lehetőséget adnak arra, hogy mindenki megmutassa a tehetségét, és hol ebben, hol abban jeleskedjen. Ezért nem úgy fog távozni az iskolából, hogy eleve eldőlt már, miben tehetséges, miben nem, hanem esélye lesz elhinni, hogy több dologban is jó.
Az iskolába az elmúlt évben csaknem ezerháromszázan látogattak el, hogy megnézzék a módszer mindennapi alkalmazását. Mára a H2O (Hátrányos Helyzetűek Oktatás Projekt) segítségével a tizenegy évvel ezelőtt elindult kezdeményezés kiszélesedett. Tíznél több iskola csatlakozott, hogy a hejőkeresztúriak révén megtanulják a forradalmi módszert. Az igazgatónő azonban csalódottságának is hangot ad: „Sokan nagy lendülettel kezdenek neki, de hamar feladják, amikor látják, hogy mennyi munkával, felkészüléssel, igazi tanítói hivatásgyakorlással jár”.
A H2O egy civilek által támogatott kezdeményezés, a kormány eddig nem támogatta és a programban dolgozók nagy része is önkéntesként dolgozik. Az önkéntességet továbbra is nagyon fontosnak tartja az iskola vezetője.
Tanárok, akik hisznek a módszerben
A kitartóbbak viszont már látják a munkájuk sikerét.
„Nagy lelkesedéssel készülök ezekre az órákra – mondta az egyik H2O-s iskola pedagógusa. – Nagyon tetszik a program, mert elfogadó, a mindenkiben meglévő értékeket hozza ki, toleranciára, együttműködésre, mások iránti figyelemre tanít minket, tanárokat is. Ezeknek a fontosságát hangoztatjuk ugyan, de a valóságban háttérbe szorulnak a mindennapi rohanásban. Nekem nagy segítséget jelentenek ezek az órák a gyerekek teljesebb megismerésében is. Szeretem benne, hogy »rákényszerítenek« a kreatív gondolkodásra, a változatos feladatok megalkotására, ugyanakkor meghagyják teljes tanári szabadságomat.”
Egy másik tanár így látta a munkafolyamatot:
„Ezek az órák már a felkészülés során lendületet adnak a pedagógusnak. Kihívást jelent mindig új és másfajta feladatokat kitalálni, de amikor elkészül, jóleső érzéssel, elégedettséggel tölt el. Változatosabbá teszi munkánkat, eltérít a megszokottól, a szokásostól. Igaz, hogy a felkészülés így több időt vesz igénybe, de a befektetett munka többszörösen megtérül. Az alkotó munka örömét a gyerekek is tapasztalják az órákon, motiváltabbak az órákon, mindenki figyel és dolgozik.”

A tanítás mesterségét oktató dr. Nagy Emese arra bíztatja a pedagógusokat, hogy ismerkedjenek meg ezzel a módszerrel, és főleg legyenek kitartóak. Később ugyanis láthatják, megtapasztalhatják, hogy a munka nemhogy megtérül, hanem egy idő után sokkal kevesebb energiával érhetők el hatalmas sikerek. „Ez minden iskolában sikerre vihetné a gyermekeket – mondja a módszer magyar megalkotója. – A megoldás a kezünkben van!”

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink