Beszélgessünk

„Száll a fecske, száll…”

2012. április 13. | Black Joe

In memoriam Lendvai Csócsi Jenő

Sokan azt tartották róla, hogy ő lehet Boros Lajos utódja. Mindene megvolt hozzá, tehetsége, szorgalma, kitartása. De egy súlyos betegség kettétörte karrierjét. Az utolsó időkben már a hangszert is alig tudta felemelni. 66 évesen távozott el közülünk.

Egy közösségi portálon szörfözve találtam Rupa Ilona nótaénekes bejegyzését, hogy elhunyt Lendvai Csócsi Jenő. Eszembe jutottak a régi nótafelvételek, a Jó ebédhez szól a nóta. Kivel válthatnék pár szót róla, kivel emlékezhetnék. Felhívtam Buffó Rigó Sándort, a 100 tagú cigányzenekar vezetőjét, ő irányított Lakatos Flórishoz, aki családtagja és zenésztársa is az elhunyt művésznek.

A lakás, ahol Flóris fogadott, árulkodott a tulajdonosáról, itt bizony zenészek laknak. Leültünk, beszélgettünk.

– Ki volt számodra Lendvai Csócsi Jenő? Rokon, barát vagy kolléga?

Mindhárom. Sokat foglalkozott velem, tanított, féltett és legfőképpen szeretett. Hihetetlen, hogy elment. Jenő a nővérem férje volt. Mindig számíthattam rá, kezdetben vele jártam muzsikálni. Sokat köszönhetek neki.

– Hogyan ismerkedtél meg vele?

Egy helyen tanultunk muzsikálni, Farkas Gyula bácsinál, a IX. kerületben. Emlékszem, Jenő csellózni tanult. De pár nap után Gyula bácsi odament hozzá egy hegedűvel, és a kezébe adta. Ez sokkal jobban áll a kezedben –mondta az öreg Jenőnek. Attól kezdve, vagyis tizenéves korától mindenkit elbűvölt a játékával. Nem vele született tehetség volt ez, annál sokkal több. Valami nem evilági.

– Mire gondolsz?

Azt mondták Jenőre, hogy ő lehet Boros Lajos bácsi utódja minden tekintetben. Ha nem betegszik meg, akkor tényleg meg is valósult volna. De az élet kegyetlen volt vele. Az utolsó 10-12 évben már szinte a hangszert is alig tudta felemelni a betegsége miatt.

– Akkor ezért hallottunk keveset róla az utóbbi időben…

Így van. De ez rossz érzéssel tölt el, ugyanis az újságírók hamar elfelejtenek bennünket, zenészeket. Jenőt sem kereste fel senki az utóbbi tíz évben, holott húsz éve szinte még a csapból is ő folyt. Megbetegedett, és mindenki elfelejtette. A ti felelősségetek megeleveníteni a régieket, Norbi. Hogyan és ki fog emlékezni így ránk, az úgynevezett aranykorra?

– Megértettem. Mit hagyott rád?

A zenét. Hogy bejárhattam vele a világot, hogy segítette az előmenetelemet. Nem törődött a politikával, csak őszinte emberekkel vette magát körül. Számtalan jótékonysági koncertet szervezett, mert szeretett segíteni. Keresem az emlékeim között azokat a perceket, amikor megbántott, de egyszerűen nem találok. Nála alázatosabb zenésszel még nem találkoztam. Nem csak kenyérkeresetből muzsikált. Egyszerűen a lételeme volt. Fáj, hogy rajtatok kívül nem emlékezik meg róla senki.

– Úgy tudom, hogy volt egy kedvenc nótája, amit gyakran muzsikált és dúdolt…

Bizony. Volt neki több nótája is, de a „Száll a fecske, száll…” kezdetű volt a nagy kedvenc. Hát, mostantól nem hallom többet tőle, sajnos. De ha felcsendül valahol ez a nóta, biztos, hogy Jenő fog eszembe jutni. Hiányozni fog…

A sosinet.hu munkatársai ezúton fejezik ki együttérzésüket az elhunyt művész iránt. Kegyelettel emlékezünk Lendvai Csócsi Jenőre, a nagyszerű művészre, akit 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemkereszttel tüntettek ki.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink