BeszélgessünkNili blogja

Mi lesz holnap? Mi lesz egy év múlva?

2012. április 17. | Nili

Nincsenek túl sokan, kilenc-tíz gyermek összesen. Középiskola előtt állnak szinte mind. Ismerik egymást évek óta, együtt élnek a bentlakásos iskolában, Nógrád megyében. Igazán tudhatják, hogy mi a másik álma, vágya, gondolata.
Ez a játék könnyű lesz, mondom magamnak: beszélgetős. Két koncentrikus körbe állva, váltott partnereknek mondhatnák el, mi a legnagyobb álmuk, mitől félnek leginkább és mit szeretnének tenni, ha majd nagyok lesznek. Hatvan másodpercben kell beszélniük magukról. Jaj, de nem megy. Nehéz. Sok az az egy perc nagyon, főleg akkor, ha még senki nem kérdezett ilyen dolgokról, és te magad sem jutottál el odáig, hogy gondolkozz ezekről. Nekem még könnyebben mesélnek, azt veszem észre, mint egymásnak, pedig egymás mellett vannak ebben az otthonban, az év szinte minden napján.
Vannak mellettem segítők, az egyik kenyeret vajaz uzsonnára, a másik figyeli, hogy minden rendben halad-e, de jelét sem adja, hogy lélekben jelen lenne. Szigorú tekintettel, távolról figyel. Nincs időm megfejteni, miért. Vajon akad-e közöttük, aki megkérdi a gyerekektől: „Mi az álmod, kicsim? Mik a céljaid? S este félsz-e valamitől?”
A játékok, amelyekkel próbálkozunk, éppen ennek kibeszélésre alkalmasak. Felvillantani, hogy mi hiányzik az életükből. És most, ahogy e bejegyzést írom, körvonalazódik bennem: vissza kell mennem hozzájuk. S megmutatni nekik az utat is, hogyan lelhetik meg a választ, ha nagyon keresik…
Azért lehetek számukra jó oktató, tréner, tanár vagy beszélgetőtárs, mert ugyanabból a kilátástalanságból, ugyanabból az esélytelenségből jöttem, s éppen ugyanúgy: nem nagyon hitt bennem senki. Mégsem adtam fel, a hit mellé tudást tapasztottam, s mindezt tovább is akarom, tudom adni.
Következő feladatunk a Sorskerék. Mi lenne, ha… Mindenki eljátszott már a gondolattal, mi lenne, ha miniszterelnök lenne, kormányzó, rap-énekes, színésznő… S akkor mi lenne, ha tizenhét éves terhes nő lennél? Ha éneklésre ugyan tehetséges, de tizenéves éhező gyermek lennél? Akkor mik lennének az esélyeid? Mi lenne, ha ez határozná meg a sorsod?
Elindul a Sorskerék, mindenki kihúzza a sorsát (a minap éjszaka csináltam meg a kártyákat), odaállnak a startvonalhoz és elindulnak. De mindegyik csak annak megfelelően léphet előre, amit a megírt sorsa engedélyez neki. Vagy: amit hisz magáról, amire képesnek tartja magát.
Nehéz a játék. Nekem is összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy holnap nem lenne mit ennem. S még inkább, ha arra gondolok, hogy a gyermekemnek nem jutna kenyérre való. De muszáj kirángatni a kamaszokat a megszokott kényelmükből. Gondolkodásra szorítani őket, rábírni arra, hogy tervezzenek, mérlegeljenek, döntsenek.
„Hiszed-e, hogy teljesülhetnek az álmaid?” Ketten lépnek előre. „Hiszed-e, hogy érettségit szerezhetsz?” Most hárman. „A tehetségedet a gyermekeid eltartásának szolgálatába kell állítanod. Nem bontakoztathatod ki, nem tanulhatsz tovább, mert nincsen rávalód.” Öten előre. Vagy harminc előre megírt kérdésem van, a lista közepéig sem jutok el: szomorú az eredmény. A felénél feladom.
Kérdem, ki hogyan érezte magát. „Hát rosszul” – mondják a hátul maradók, akik „életük végéig” a céljuk töredékét sem nem érték el, mert a sorskártyájuk nem engedélyezte. Minden kártyát közösen végigbeszélünk a feloldás végett. Érzem: lazább, szabadabb lett a légkör, jobb a hangulat. Másodikként Dávid jutott célba.

„Mi volt a kártyádon?” – kérdezem a fiatal kamaszt. „Tizennégy éves, cigánytáncot jól ismerő fiú, aki hisz magában és a tehetségében.”
Ennyi. Még azt sem tudjuk meg a sorskártyából, mellette állnak-e a szülei, támogatják-e. (Egyáltalán nem biztos, ha a bentlakásos iskolai környezetet vesszük alapul.) De a hit önmagában és a tehetségében adhat elég lendületet, hogy rövid távon elvigye a sikeres cél felé.
A foglalkozás végén sokan közelebb jöttek: „Nekem egyébként pont az a sorsom – mondja egyik is, másik is –, amit a kártyán felolvastam.”
Utolsónak Dávid lép hozzám. Megölel, amit én egyébként mindenkitől szívesen veszek, s azt mondja: „Kérhetek tőled valamit? – s válaszra nem várva folytatja – Kérlek, gyere jövő héten is.”
Megyek. Akkor majd azzal a kérdéssel fogunk eljátszani: „Hogyan érhetek el a célomig?”

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink