Bogdán Péter blogja

Sárvérűek és halálfalók

2012. április 26. | Bogdán Péter

Hermione nemcsak a halálfalók által üldözött sárvérű, hanem a Roxfort megbecsült tagja. Hermione akkor hisztizik, ha oka van rá. Különösen akkor, ha annak eredményeként a dementorok a halálfalókat is bezárják az Azkabanba.

Pár héttel ezelőtt a következő sorokat tettem közzé a Facebookos adatlapomon. „Az emberiség történelme egyben az egyének közösségi szintre emelt egoizmustörténete, amelyből kiderül, hogy ki mennyire féltette az életét, mennyire ijedt meg a haláltól, s a félelmét mennyire tudta uralni, vagy ha nem tudta, akkor az erejével, hatalmával visszaélve képes volt-e megalázni, jogfosztani, legyilkolni azt az egyént vagy közösséget, amelytől az életét félteni vélte (érdekes tanulság még: a hivatásos rettegők mindig csak céloznak arra, hogy egy egyén és közösség milyen tulajdonsága problematikus, de azt nem mondják, hogy a bűnbakképzés mögött az van, hogy stigmatizálással emberi közösségeket akarnak kizárni a közös vagyonhoz való hozzáférés jogköréből azért, hogy nekik több maradjon).” Ha az akkori gondolatokhoz hozzáteszem, hogy a mindennapok politikája egyben a történelemnek a tankönyvekben lezárt , de a napilapokban és az interneten rögzített folytatása, akkor talán érdekesebb az, hogy miket gondolok Gyöngyöspatáról, a Jobbikról, Juhász Oszkárról, és egyáltalán arról a politikai viharról, amely a három név kapcsán mindenkinek az eszébe jut.

Az a hercehurca, ami az egoista új nyilasok, és az évszázadokon át sokszor meggyötört, alig emancipált romák között – most Gyöngyöspata kapcsán – folyik, számomra a Miskolci Egyetemen indult. Egyetemista éveimben a Jobbik ott is rendkívül erősen bontogatta a szárnyait. Pár embernek már akkoriban jeleztem, hogy valami nem stimmel Észak-Magyarország fővárosában. Túlságosan erős a MIÉP meg a Jobbik. Volt olyan barátom, aki úgy gondolta, hogy rémeket látok, mert a mérsékelt, szalon-rasszista pártok veszélyesebbek. Akkoriban az érvelése logikusnak tűnt, meg is nyugtatott. Ma viszont úgy gondolom, hogy akkoriban mégsem trafáltam túlságosan mellé.

Egyszer egy Jobbik-szimpatizáns, történelem szakos leendő értelmiségivel, aki véletlenül éppen Gyöngyös térségéhez kötődött, politikai vitába keveredtünk a romákról. Míg élek, nem felejtem el, hogy a Jobbik még nem is volt bejegyzett párt, amikor a leendő tanár kolléga valami ilyesmit mondott: „Komolyan azt hiszed, hogy megint koncentrációs táborokat építünk nektek? Az túl sokba kerül. Negyvennyolc óra alatt lelövünk vagy tízezer cigányt. És ha akkor sem maradtok veszteg, akkor két hét alatt kiirtunk mindnyájatokat. Ugyanis lehet, hogy a NATO szétbombáz minket, de legalább nélkületek építjük újra az országot.”

Ez volt az a pont, amikor befejeztük a társalgást, mert úgy éreztük, nem kellene háborús stratégiákat egyeztetni azért, hogy eldöntsük, ki is fog előbb meghalni egy etnikai háborúban. A Jobbikot időközben bejegyezték, párt lett. Ma már nem a történelem szakos kollégától, hanem az ATV-ből hallok olyasmiket, hogy a szélsőségesek már 2011-ben azt gondolták, hogy fel kell készülni a romák elleni polgárháborúra, mert egyértelmű, hogy lesz. Majd akkor kell lecsapni, ha elég erősek lesznek, mert az a fránya USA túlságosan erős, és túlságosan hamar ideérnének. Remélem is, hiszen a Miskolci Egyetem kollégiumában lezajlott beszélgetés azért vált realitássá, mert a párt részt vesz a jogalkotásban. Már nemcsak fontolgatják a polgárháborút, hanem véghez is akarják vinni egy olyan neonáci forgatókönyv szerint, amely nem csak a zsidókra és a romákra figyel, hanem a rendfenntartó erőkre és az USÁ-ra is. Vagyis készen áll a pontos, hideg fejjel kigondolt katonai stratégia. Hiszen mi másnak lehet minősíteni, ha azt latolgatják, hogy meg lehet-e akadályozni a repülők felszállását. Vagy minek lehetne nevezni azt a fajta gondolatmenetet, amely szerint ma még gyengék vagyunk, lenyomnának minket, de ha elegen leszünk, és elegendő technikával rendelkezünk, akkor viszont le kell csapni?

Persze, elég gyorsan kiderült, hogy olyan beszélgetés hangzott el Juhász Oszkár és a partnerei között, amiről éppen Juhász Oszkár nem tud. Aztán a nemzetbiztonsági vizsgálódás lehetőségének felvetése után hirtelen az is kiderült, hogy mégis beszélgettek, de csak blöff volt. Mert igazából a Jobbik nem akar polgárháborút, sőt éppen a Jobbik az a párt, amely képes leszerelni a legkeményebb nácikat. Eközben persze nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy a www.atv.hu 2012. április 19-i cikke szerint a Jobbik polgármestere nekiment a „buzi” újságíróknak, amiért azok a szájába adták, hogy „az a cigány genetikailag sérült, hibás, aki akar dolgozni, mert szerintem egy se akar dolgozni”. És ezt a mondatot nem a teljes elhatárolódás követte, hanem ez: „Az egy dolog, hogy ez körülbelül 80-90 százalékukra igaz”, sőt a hivatkozott írás „végső soron arra hívta fel harcostársai figyelmét, hogy rasszizmus vádjával akár börtönbe is lehet kerülni, ezért beperli a Magyar Hírlapot”. Vajon ezek után a nácik leszerelésére vonatkozó védekezést mennyire lehet komolyan venni?

Miért ne gondolhatnám azt, hogy a Jobbik és Juhász Oszkár ma még nem érzi magát annyira erősnek, hogy a „zsideszes” karhatalmat lenyomja, és bizony, félnek a börtöntől, ezért elkezdtek sunyítani? Ugyanis a másik verzió az lenne, hogy hazai és nemzetközi nyomásra még a jobbikosok is moderálják magukat, és a nácizmustól visszalépnek a fasizmus irányába. Csakhogy ez a sztori szerintem még a 78. magyar népmesének se menne el. Főként úgy, hogy kiderült, a jobbikosok nem mondtak igazat, amikor azt állították, hogy Juhász Oszkár feljelentést tett a polgárháborús szervezkedők ellen. Tudniillik Eszes Tamás ellen tett, a rendőrség viszont nem tud olyan dokumentumot felmutatni, amely konkrétan említené a polgárháborús uszítást.

Én mint dolgozni akaró – tehát genetikailag sérült (!) – roma értelmiségi, magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár, újságíró, heteken belük doktorjelölt tehát üzenek a Jobbiknak. Üzenem, hogy a sérült gének egy roma értelmiségit nem akadályoznak meg a tudás megszerzésében, a gondolkodásban, a folyamatok szintetizálásában, elemzésében. Tömörebben szólva: mi, roma értelmiségiek is nyitott szemmel járunk. Nem most léptünk le a falvédőről. Nem is igazán értem, hogy a polgárháború hívei miért félnek a jelenlegi hatalomtól? Sosem volt még akkora hátszelük, mint amit a most regnáló párttól kapnak. Kell annál nagyobb megerősítés, mint hogy egy parlamenti bizottság vizsgálgatta Richard Field és a romák meg a jogvédők „hazudozásait”? Vagy kell annál barátibb üzenet, mint hogy nincsen veszély, és minden rendben van? Maximum az MSZP és a Jobbik csatázik. Nagyon meglepődnék, ha a Jobbik szimpatizánsait is begyűjteni akaró Fidesznek jutott volna eszébe nemzetbiztonsági kérdést csinálni egy nemzetbiztonsági kérdésből…

Az autokratákat nyilván nem izgatja az állami rend megdöntése éppen akkor, amikor maguk is azt döntögetik. Miért lepődnék meg azon, ha a hasonló a hasonlónak örül? És hogy ezek a gondolatok hogyan illeszthetőek bele a jelen írást felvezető, a történelem üzenetét taglaló világszemléletembe? Elég annyit mondani, hogy ha valaki ma az interneten rákeres a parlamenti politikusok vagyonnyilatkozatára, akkor kiderül, egy neonáci pártot vezető, történelem szakos értelmiségi csúfosan szegény a kollégáihoz képest. Elég annyit mondani, hogy ez a pénzért való hajsza az oka, hogy Juhász Oszkárban még mindig töretlen a bizalma a Jobbiknak? Vonzerejét az adja, hogy tökéletesen alkalmas a Jobbik szavazatszerző reklámarcának. Ezek a voksok, persze, később pénzre válthatók. Hozzáférésre az állami költségvetéshez.

Ezáltal végre gazdagodik az a csúfosan szegény „Tudjukki” is, akinek nem mondjuk ki a nevét. Leginkább azért, mert ha véletlenül ránk talál, akkor nehogy azt mondja – J. K. Rowlings és az élet után szabadon –, hogy a sárvérűek, köztük Hermione, abbahagyhatnák a hisztit, mert Hermione nemcsak a halálfalók által üldözött sárvérű, hanem a Roxfort megbecsült tagja.

Hermione akkor hisztizik, ha oka van rá. Különösen akkor, ha annak eredményeként a dementorok a halálfalókat is bezárják az Azkabanba.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink