BeszélgessünkNótár Ilona blogja

Előszó gyanánt

2012. május 18. | Nótár Ilona

Volt egyszer egy szegény kis cigány jány, aki mán kicsinek nagyot álmodott. Aszongya magának, hogy ő bizony megpróbálja, amit egy magafajtának kimondani is tilos vón. Sikeres lesz a gádzsók között, s sikerét megosztja másokkal is. Főleg a cigányokkal, a tesvérjeivel. Álmodik és álmokat osztogat.

Valahogy így jutottam én el eddig az „életállomásomig”, mely most Amerikát nyitja meg számomra. Tudom én, vannak közöttünk sokan, akiknek ez nem is olyan nagy dolog, mert többször megtették már ezt az utat… No, de én még nem voltam soha arrafelé. És ez volt az én egyik nagy álmom. (A másik India, Choli bácsi, meg Bari Károly Indiája, oda fogok én még egyszer eljutni és kutatni, majd meglátja a tisztelt nagyérdemű…)

Anyám sírt, amikor elmondtam neki, hogy engem hová hívtak, s hogy majd bejárom az államokat. „Na, lányom, az már valami” – mondta sírva, majd ugyanígy folytatta: „Nagyon örülök neki.”

Amikor felhívtak telefonon (épp, mint a filmekben), én éppen úton voltam a gyógyszertárba, hangom alig, mondja egy női hang: „Ilona, többször kerestem, írtam is önnek, de nem tudtam elérni. Ez utoljára kerestem meg önt, mivel egybehangzóan önt ajánlották… Érdekelné-e egy amerikai tanulmányút?”

Mondom: Nagyon.

– Ráér?

Nem vártam meg a mondat befejezését: – Igen.

– Még nem is mondtam mikor lesz az út.

– Jaaa. Tényleg. Nem gond. Rá fogok érni. Majd úgy csinálom, hogy megfelelő legyen, ez ugyanis az az ajánlat, amire a magamfajta egyszerű álmodozó, azt kell mondja: Igen, ráérek.

S ezzel el is volt döntve a dolog: megyek Amerikába. S lám, szombaton indulok Washingtonba.

Ezen a héten még dolgoznom kell, de egy napot kiveszek, amit csak a lánykáimmal töltök. Ők a fő drukkereim: imádják, hogy az anyukájuk ilyen nagy álmodozó. Már most szenvedek a hiányuktól…

Már összecsomagoltam. A jegyem ki van nyomtatva. Ajánlólevelem is van ám. Meg hatvan dollár a zsebemben. Izgulok. Megírtam a levelet a lányaimnak. Mindenesetre. Hosszú útra megyek, három hétre. Jobb mindenre felkészülni. Tudniuk kell, mindig tudniuk kell, hogy bennem dobognak: mindketten, örökre. Tudom ilyet nem mond egy rutinos utazó, nem profi, de mondom: én csupán egy álmodozó cigány leány vagyok, vagyis egy álmodozó anya.

Úgy vagyok most, ahogy Karinthy Frigyes írta az ő ’Előszavában’ (Előszó), „Nem mondhatom el senkinek,” (eddig én sem mondtam senkinek, nem vagyok egy dicsekvős típus) „elmondom hát mindenkinek”. Elmondom én is, hogy álmot osszak azoknak, akik itthon maradnak. Nem akarom csak magamnak az élményt. Hadd legyen mindenkié, legalább ez. Aztán meg remélem, eljön az önök utazása is.

Kedves olvasók, jöjjenek velem erre kalandra, a nagy Amerikába. Elmesélem, mit látok, mit élek át, mit érzek, mit tapasztalok, hogy viselem a távollétet a legfontosabbaktól. Egy cigánylány mesél önöknek a nagy amerikai álomról.

Szombaton reggel: indulok.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink