KomolyanSzomszédolás

A tismanai roma rabszolgaság története

2012. június 19. | CIJ - Romania

Írta: Petru Zoltan

Tismana ma kisváros, amely a Tismanai Kolostor közelében épült. A kolostor a romák történetének egyik legsötétebb fejezetével függ össze: 1600 és 1800 között ez volt az egyik legnagyobb roma rabszolgakereskedő intézmény. A korabeli rabszolgaságról csak régi dokumentumok tanúskodnak. Sok-sok év után egy helyi lakos, Elena Trîncă Buzneri úgy döntött, hogy könyvben gyűjti össze a romák történeteit. Így írta meg „A világ és az idő, mióta ismerem őket” című művét,  amit aztán saját történeteivel egészített ki. Így született meg a tismanai cigányok történetének első kézirata.

Elena Trîncă 56 éves, és nyomortelepen, nagyon szegényes házban él. A baromfiudvarban tyúkok szaladgálnak, mögöttük a még pihés sárga csibék. A kutya megugatja a csirkéket, Elena pedig lecsendesíti az ebeket. Lemegy a lépcsőn és leül az udvari kút melletti apró padra, melyre a diófa árnyéka vetül.

„Nincs ilyen végzettségem, de úgy éreztem, hogy valakinek meg kell írnia ezt a könyvet” – mondja Elena Trîncă Buzneri. Egyik kezében a kéziratot tartja, a másikban a kék, műanyag borítót. „Ebben található a tismanai cigányok életének története. Szerintem a romák számára fontos, hogy ismerjék a történelmüket, mert ennek van köze a mostani helyzetünkhöz” – mondja Elena Trîncă. A történet szerint a romákat rabszolgaként dolgoztatták a román ortodox kolostorban.  Ez az eset azonban nem egyedi. A történelem során a legtöbb európai országban dolgoztak romák a kolostorokban és a nemesek birtokain. A tismanai kolostor 1800-ban szabadította fel a rabszolgákat, mindegyikük családja kapott egy kis földet.

Elena az első szavakat egy kis füzetbe jegyezte le. Ezt követően két éven át írt, míg két jegyzetfüzetet meg nem töltött az eredeti történetekkel. „Apám vágya az volt, hogy tanuljak, hogy főiskolára menjek. Miután meghalt, a könyvírás gondolata kezdett kísérteni. Eleinte egy családi naplót akartam készíteni, de rájöttem, hogy többről írni nem kerül semmibe. Megírni a falu naplóját” – mondja Elena.

Családi történeteikkel és régi fotókkal az egész közösség segítette a könyv befejezésében. A Tismanai Általános Iskola tanítói szerint Elena Trîncă Buzneri már az első osztály óta kiemelkedően írt. Az asszony elmondta, hogy a tanárok mindig inspirálták az írásra és terelgették a művészet felé.

A zsilvásárhelyi Cristian Tell Megyei Könyvtárban tavaly június 8-án tartották a könyvbemutatót. Elena Trîncă Buzneri családja segített a könyv megjelentetésének finanszírozásában, de mivel a pénz nem volt elég, 1200 lejes hitelt vett fel, ami 200 példány kiadására volt elegendő. Hatalmas erőfeszítésekkel végül Elenának sikerült gyerekkori álmát valóra váltania. Boldog volt, mert sikerült pénzt szereznie és nem sajnálja, hogy a könyvre költötte. Egy példányt a polgármester kapott meg, több példányt pedig ajándékba adott a barátainak.

Ma a tismanai cigányokról szóló monográfia megbecsült helyet foglal el a megyei könyvtárban.

A könyvben leírt egyik történet Elena Trîncă Buzneri édesapjától származik. Ő azt mesélte, hogy amikor kicsi volt, a kolostor apátja embereket gyűjtött össze, hogy egy gőzmozdony szerelvényéből lepakoljanak. Az emberek a faluban azt beszélték, hogy állítólag a vonaton a nemzeti kincsek egy részét szállították és a kolostor barlangjában rejtették el.

Az asszony írt a nyomornegyedben élő hegedűs családokról – emléküket őrzi az utcanév is, ahol Elena lakik. Akkoriban Tismana a hegedűsök paradicsoma volt. Minden házban élt zenész. Napjainkra ez a hagyomány már elhalványult. Ritkaságszámba mennek a hegedűsök, alig lehet egy zenekart összehozni. Legtöbbjük elment külföldre vagy abbahagyta a zenélést egy állandó munkáért.

A könyvet lapozgatva Elena Trîncă Buzneri talál egy régi fotót hagyományosan öltözött cigány férfiakról, vállukra vetett báránybőrkabáttal. „A legtöbb férfi régen így öltözött, mert juhászok lettek felszabadításuk után.”

Könyvében fontos szerepet kap a Tismanai Háziipari Szövetkezet és elnöke, Burtea, aknek köszönhető, hogy egész Gorj megyében voltak dolgozóik. „Burtea idején több száz ember dolgozott ott. Amikor vége lett a műszaknak, megteltek az utcák. Még a zenéléssel felhagyott hegedűsök és feleségeik is kaptak munkát a szövetkezetben. A határokon túlról is érkeztek megrendelések, Burtea intézte őket. Manapság nagyon kevés ember dolgozik ott. Az asszonyok hagyományos öltözeteket szőnek a kapuik előtt, de már nincs annyi, mint régen. A hegedűsök is elmentek, csak két banda maradt.”

Néhány nő gyűlik össze udvara előtt, akik az erdőben gyűjtött rőzsét cipelik hátukon. Az egyikőjük odakiált Elenának. Ideges, mert a rendőrség kint volt és megbírságolta azokat a nőket, akik hagyományos ruhákat hímeztek.

További cikkek a rovatból
És változunk És változunk
Minden évben összefoglalót készítek az évemről. Ó, ha tudnátok, kedves Olvasók, mennyi minden nem kerül bele az efféle összegzésekbe, amiket közreadok. Még csak pont-pont-pont formájában sem írok le dolgokat. Hogy miért? Önmegtartóztatás – egész jó szöveg ugye? Nem írok le olyan dolgokat, amikről nem érzem, hogy az én történeteimen túlmutatva hasznosak lehetnek mások számára is. Meg hát az én vívódásaim nem tartoznak senkire, a mámorom meg, ki tudja, mire ingerelne másokat...
KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK
Roma és nem roma gyerekek divatterveit és ruháit mutatták be Budapesten. Az Amaro Trajo Alapítvány Varga Erika és a Romani Design szakmai vezetésével a roma kultúra hagyományait is bemutató kreatív-művészeti kurzust indított, amelyen több iskola diákjai vehettek részt a fővárosban és vidéken is. Olyan roma és nem roma fiatalok tanulhattak a program keretében, akiket érdekel a divattervezés.
Árverés Szintikéért Árverés Szintikéért
Árverésre bocsátják díjukat az V. Romani Filmfest győztesei. A Mosoly című dokumentumfilmmel Zsiga Ottó és Jánoska István első helyezést ért el a Romani Filmfesztiválon. A történet a nyolcéves Szikszai Szintiáról szól, aki kétszer tért vissza a bölcsőhalálból. Súlyos epilepsziát kapott, és az agysejtjeinek hetvenöt százaléka elhalt. A film az ő és az édesanyja mindennapos harcát mutatja be az életért.
Álmunk – filmbemutató és beszélgetés Álmunk – filmbemutató és beszélgetés
Az Álmunk című film roma és nem roma újságírók alkotása, amely a Romák - itthon Európában nemzetközi projekt keretében készült. A Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában megfilmesített történetek egy-egy roma embert vagy közösséget mutatnak be korszerű multimédiás módszerekkel.
Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban
Roma táncosok, zenészek, képzőművészek és filmkészítők mutatkozhattak be a hétvégén a Bethlen Téri Színházban. A rendezvényt a Roma Ellenállás napjára emlékezve szervezte meg a Színház vezetése. Nézze meg videónkat!
Új helyen a KuglerArt Új helyen a KuglerArt
Új helyre, a Sütő utcába költözött a KuglerArt. Az első szalonesten a nemrég elhunyt Balogh Balázs Andrásra és feleségére, Oláh Jolánra emlékeztek, családtagokkal, barátokkal közösen. Az esten a Szalon Színház művészei szórakoztatták a közönséget.
Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014) Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014)
A magyar cigányzenei és művészeti életben fogalom Buffó neve. Védjegy. A jó ízű, karakteres, kifejező hegedűjáték védjegye. Sokat tett azért, hogy hazánkon kívül is hírét vigye ennek a fontos hungarikumnak, a magyar nótának. Balog Zsolt kollégámmal sokszor készíthettünk vele interjút, legutóbb a Holland–Magyar Nóta Foundation koncertjén, a holland rezidencián. Nagyon nagy lelkesedéssel beszélt a kezdeményezésről, mely azon dolgozik, hogy életben tartsa a magyar cigányzenét. Sugárzott róla, hogy teljes szívvel harcol ezért az ügyért. Nekünk is sok erőt adott, ahogy ehhez a kérdéshez állt. Nem gondoltam volna akkor, hogy néhány rövid hónap múlva már csak emlékére fogok írni. Buffó Rigó Sándor 65 évesen hunyt el vasárnap. Isten nyugosztalja. Életútjának fölidézésével tisztelgünk emléke előtt.
Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok. Most Rigó Jánosra emlékezünk.
Életmenet Életmenet
Azt mondom el, amit én láttam, és nem azt, amit a hírekben olvashattak: ki beszélt, hol, mikor, hova utazik, kinek fejezi ki az elismerését, a részvétét… Erre ott vannak a hírportálok.
Fényerdők Fényerdők
A Petőfi Irodalmi Múzeumban március 21-től látható Világok útjain tárlat főleg portrékból áll, roma emberekkel a középpontban. A fotós Molnár Zoltán, aki bejárta Európát. A kiállítás gerincét főleg Erdélyből és Magyarországról származó felvételek alkotják, de készültek képek Montenegróban, egy koszovói roma telepen muzulmán cigányokról, Makedóniában, Bulgáriában egy roma esküvőn, és Dél-Franciaországban is. A fotókból korábban készült egy kötet is, Fényerdők címmel.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink