Bogdán Péter blogja

Amennyit a kerék le…

2012. szeptember 28. | Bogdán Péter

Vagy Candide-dá válunk, és tapsolunk a minket körülvevő legjobb világnak, mint Farkas Flórián, vagy vitézkedünk, mint Mága Zoltán. Vagy csak csendesen végiggondoljuk a történelmet. És megelégszünk azzal, hogy „amennyit a kerék le, annyit fel is”.

„Az államférfi a következő nemzedékre gondol, a politikus csak a következő választásokra” – vallotta (internetes források szerint) Winston Churchill.
Gyurcsány Ferencről már tudom, hogy az első miniszterelnöksége idején szántszándékkal várt a húsbavágó gazdasági lépésekkel 2006-ig. Nem törődött azzal, hogy milyen adósságteher rakódik a lakosság vállára addig is. Csak az a cél lebegett a szeme előtt, hogy felhatalmazást kapjon még négy év kormányzásra, ezért akkor sem húzott a nadrágszíjon, amikor elemi érdekünk lett volna minél előbb stabilizálni a gazdaságot. Inkább azt választotta, hogy megtéveszti a választókat, növeli az adósságainkat, majd a biztosnak tűnő négyéves felhatalmazás birtokában lenyomja a torkunkon a nagyobb szenvedést jelentő megszorításokat. Azaz – Churchill gondolatmenete szerint – Gyurcsány csak a következő választásokra gondolt, tehát gyanítható, hogy a brit államférfi nem nevezné kollégájának a magyar ex-miniszterelnököt, mert az nem vállalta a biztos bukást 2006-ban.
És mit mondana Churchill Orbán Viktorról? Mert – Gyurcsány Ferenccel ellentétben – ő semmi másról nem beszél, mint a gazdasági szerkezet átalakításáról, az adósságspirál megállításáról, azaz a következő nemzedékekről való gondoskodásról. Mégis valahogyan hamisnak érzem ezt a retorikát is. Ugyanis az alkotmánybíróság jogkörének korlátozása, a sajtó megfélemlítése, ellehetetlenítése, a választási rendszer manipulálása, a Fidesz–KDNP hatalmának bebetonozása, a roma polgárjogi mozgalom leszalámizása, a rákosista-kádárista gyakorlatban már bevált és megfizetett hűséges klientúra kiépítése, az újnyilasokkal való csendes kollaborálás – nem a következő nemzedékről való gondoskodást jelenti. Arról nem is beszélve, hogy Orbán Viktor is olyan görcsösen ragaszkodik a hatalomhoz, mint elődje, Gyurcsány Ferenc, aki egyébként ebbe bele is bukott.
Egy államférfitól először is azt várnám el, hogy tisztességes és korrekt legyen. A hatalomra kerülése előtt tegye világossá a lakosság és a gazdaság helyzetét, majd vonja le a konzekvenciát. Például azt, hogy a következő generációnak érdekében áll a gyors hiteltörlesztés, mert ha megszabadulunk a tartozástól, akkor több jut a gazdaság élénkítésére, beruházásokra, munkahelyteremtésére. Mondja el, hogy ez fájni fog, és ha valaki nem akar több cikluson át szenvedni, akkor ne szavazzon rá. Tudatosítania kellene mindenkiben, hogy minden állampolgár egyenlő, amikor a jogai érvényesítéséről van szó. Hogy az országnak szüksége van a romák munkaerejére, mert velük előbb ki lehet mászni az adósságcsapdából.
Persze, a romáknak sem mindegy, hogy biztos talajon tudnak-e kiszámítható életet teremteni maguknak, vagy nyomorognak, és az országos átlagnál sokkal előbb betegszenek meg és halnak meg a szörnyű életkörülményeik miatt. Egy államférfinak olyan oktatási reformokat kellene bevezetnie, amelyekkel a munkavállalók még képzettebbé válnának. Egyértelművé kellene tennie, hogy a szegregációt azonnali hatállyal felszámolja. Hogy az erőszak alkalmazásának monopóliuma egyedül az államé, és nem tűri meg annak civil gyakorlatát, az erőszak alkalmazásának karikatúráját, az erőszakoskodást. Egy államférfi garantálja a gazdasági élet szereplőinek vagyoni biztonságát. Példát kellene vennie Franklin Delano Rooseveltről. Nem lenne szabad ismét feltalálni a Kádár-rendszerben divatos „kapun belüli munkanélküliséget”, mert ez a mostani fajta „közmunka” nem termel profitot. Ellenben, ha valakinek Rooseveltről eszébe jutna a Mississippi, arról meg a Tisza, akkor talán felépülne pár száz kilométernyi védőgát. Így annak is lenne tisztes fizetése, aki éhezik, és nem kellene súlyos százmilliókat kidobni az árvíz elleni védekezésre, sem a termőtalajban keletkezett károk enyhítésére.
Lehet, hogy egy államférfi elmondaná azt is, hogy átmenetileg növelni kell az ország adósságát. De azt is hozzátenné, hogy a Valutaalaptól kapott hitel nem adósságfinanszírozására szolgál, hanem munkahelyteremtésre. Nem akarná, hogy félig-meddig megrokkant embereket kényszerítsenek vissza a munkaerőpiacra, hogy ne lehessen a minimálbérnél még minimálisabb bér is, és hogy ne legyen olyan magas a nyugdíjkorhatár, hogy sokak számára az élet csak a munka legyen, utána pedig jöjjön a koporsó. Hogy az embereknek jusson idejük a költségvetés egyensúlyban tartása mellett a gyermekeikre, a szeretteikre is.
Egy államférfinak szerintem el kellene mondania azt is, hogy olyan ne csatlakozzon hozzá, aki nem a népet akarja megmenteni. Olyan se, aki a hatalmát felhasználva mások adóforintjait akarná ellopni. Egy államférfinak nyilvánvalóvá kellene tennie, hogy barátokat, családtagokat nem bíz meg munkával állami pénzből, és azt is, hogy a legközelebbi politikustársait is bíróság elé állítja, ha azok ártanak a köznek.
Sem Gyurcsány Ferenc, sem Orbán Viktor nem ilyen ember, sőt inkább az ellenkezője. De milyen mozgásterük van a polgár- és emberjogi mozgalmaknak, a roma szószólóknak és politikusoknak, ahol nincsenek államférfiak? Talán többet tudnának erről mondani a devecseriek, a ceglédiek és a tiszaroffiak, nem is beszélve a gyöngyöspatakiakról, a tiszavasváriakról és a tatárszentgyörgyiekről.
A civileknek nagyon szűkös lehetőségeik maradtak arra, hogy a következő nemzedékekért tegyenek valamit, az már biztos. Mert egy olyan országban, ahol államférfiakkal nem, csak politikusokkal lehet együttműködni, ott a következő nemzedékek sorsát négyévente kerékbe törik. Ehhez aztán vagy igazodunk, vagy nem. Vagy Candide-dá válunk, és tapsolunk a minket körülvevő legjobb világnak, mint Farkas Flórián, vagy vitézkedünk, mint Mága Zoltán. Vagy csak csendesen végiggondoljuk a történelmet. És megelégszünk azzal, hogy „amennyit a kerék le, annyit fel is”.
Tudomásul vesszük, még van esélyünk arra, hogy majd egyszer elmeséljük a gyermekeinknek: a következő nemzedékről úgy gondoskodtunk, hogy nemcsak olvastuk a Candide-ot, de meg is értettük Voltaire-t. Nem lettünk a vétkesek cinkosai. Nem voltunk vitézek, de nem volt kisebbségi komplexusunk sem.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink