KomolyanZenés-táncos

Moreno Auschwitz-rekviemje a Müpában

2012. november 8. | bedoistvan

Roger ’Moreno’ Rathgeb

Nagy európai túra utolsó állomása a budapesti bemutató, Roger ’Moreno’ Rathgeb, a szintó muzsikus és zeneszerző gyászmiséjét hat európai városban vitték koncertdobogóra. A mostani előadás alkalmából talán helyesebb azt mondani, színpadra állították – de ennek részleteit majd később.

Eddig már öt nagyváros koncerttermeit töltötte meg Moreno műve. Amszterdam, Frankfurt, Krakkó, Prága és Berlin – vagyis csupa olyan hely, amely a történelemben elszenvedője volt a népirtásnak, a Soának és a Porrajmosnak, vagyis a roma holokausztnak. Így hát már a mű címe is, a Rekviem és Auschwitz egymás mellé illesztése is mély fájdalmakat, kitörölhetetlen emlékeket idéz fel.

Ez a mű a keresztény liturgia szerinti gyászmisénél lényegesen több. Egy nép elpusztítására tett kísérletet idéz fel, és a roma-szintó (szinti) népért szóló imádság és könyörgés. Moreno zenei elképzeléséről, a művel való érzelmi viszonyáról részletesen lehet olvasni a mű ismertető oldalán „olyan erős érzelmekre épít, mint a félelem, magány, szenvedés, remény és kétségbeesés, és felveti azt a kérdést, hogy mindez mit jelent. Kétségbeesett lelkek milliói rettentő megpróbáltatáson mentek keresztül és nehéz próbatételnek voltak kitéve súlyos körülmények között – először becsapták, megalázták és megkínozták, végül brutálisan elpusztították őket.”

A zeneművet azoknak a megkínzott lelkeknek ajánlotta „alázattal és hálával”, akiknek „hangjai sikoltottak a hamvakkal telített földből a látogató fülébe” a koncentrációs táborban.
Így aztán a zenemű sokkal átéltebb, húsba vágóbb élmény gyermeke, mint a zenetörténet hatalmas rekviemjei, Mozart, Verdi vagy Brahms alkotásai, amelyek nem szükségszerűen egyetlen halálhoz, inkább megbízáshoz kapcsolódnak. És amelyeket végül is nem csak templomi mise részeként, hanem koncertdarabként is gyakran és szívesen hallgatunk. (Persze Benjamin Britten Háborús rekviemje sem szokványos mű, hiszen ő a békevágyat szólaltatta meg a gyászmise formai keretében.)

Moreno zeneműve nagyon mai, ugyanakkor visszatekint a zenetörténet nagy korszakaira. Hangszerelése igen erőteljes, leginkább posztromantikusnak tűnik, hiszen egyszerre van bene jelen Verdi hatalmas apparátusa, óriási vonós és főleg fúvós- és ütőhangzása. Ugyanakkor szólamai maiak, szinte mesélő, éneklő (és énekelhető) muzsika, némi profanizálással, filmzenére emlékeztető motívumokkal. Ez érthető is, hiszen nagy közönséghez szóló, érzelmeket zenévé formáló műről van szó. (Megszólaltatói maguk is csiszolták az akkor még alakulóban lévő zenedarabot.)

Nagyon meglepő, de azonnal elfogadható, hogy Moreno az orgonaversenyek eszköztárát használja, amivel ellentmond a szigorúan megfogalmazott liturgiai szabálynak (az ugyanis tiltja orgona és zenekar együttes alkalmazását). Természetesen azonban a zeneszerzőnek van igaza: minden korlátot le kell dönteni, a cél érdekében minden zenei eszközt és hangszert szabad használni. A vokális részeket a hatvan főre kiegészített Szent Efrém kórus (vezető: Bubnó Tamás) szólaltatta meg, csodálatosan tömör hangzással (aki hallotta már a férfikórust, tudja, hogy önmagában is felér egy orgonával).

A mise szólistái hazai művészek voltak. Az éterien magas fekvésű tenor, Megyesi Zoltán minden jajszava szívbe markolt. Szakács Ildikó szép fényes szopránjának minden egyes megszólalása felemelő és fájdalmas volt. Rajk Judit drámai altja különösen szépen hangzott a Requiem és Kyrie tételben. A basszus fekvésű Rácz István adta (az előzetes hírek szerint) eredetileg baritonra írt szólamot. Ettől valamennyi alkalommal sötétebbnek, komorabbnak tűnt.

A kórus és a zenekar egysége gyönyörűen mutatkozott meg a Dies irae (Harag napja) tételben. Az itt látható részletek az amszterdami bemutatón készültek.

Az előadás zenekara a Roma és Szintó Filharmonikusok, 2002-ben alakult azzal a céllal, hogy a szintó és roma kultúrában gyökerező zenei darabokat mutasson be. Hivatásos zenészei cseh, német, magyar és román szimfonikus társulatokban játszanak. Az orgona – bár koncertált a zenekarral – teljesen egyenértékű (nem pedig föléjük emelkedő) hangszer szólamként hangzott a holland Jan Raas előadásában.
Az óriási művet a szerbiai roma művész, Riccardo M Sahiti vezényelte, a műhöz hasonló, hatalmas lendülettel és mozdulatokkal – mintegy lejátszva, egész testével szinte eltáncolva a zenedarabot.

Megindító zenemű Roger ’Moreno’ Rathgeb Auschwitz-rekviemje. Az idő majd igazolja, hogy a zenetörténészek besorolják-e a korábbi gyászmisék mellé. Már és még folyik a roma holokauszt, a Porrajmos részletesen feltárása, a legutolsó túlélők emlékeit talán még sikerül rögzíteni. Az ő leszármazottaik is hallgatják, ők emlékeznek ezzel a művel. (Az előadást videón rögzítették, valószínűleg vagy műsorra, vagy forgalomba kerül – jó esetben mindkettő.)

Nem csak koncert volt a Müpa-beli előadás. A fiatal rendező Gulyás Márton némiképp performansz-szerűen állította színre. Az utolsó előtti (Lux Aeterna – Örök világosság) tételt követően a nézőtéren első soraiban ülő önkéntesek szembefordultak a közönséggel, élő megjelenítőiként a történetnek, melyet a holokauszt-túlélő, Syenesne Brodt Erzsebet mondott el: hogyan vitték el a cigányláger népét megsemmisíteni. Ezt követte a záró Libera me (Szabadíts meg) tétel – és ezután a néma szereplők emlékköveket adtak át a nézőknek.

A gesztus a hagyományos zsidó megemlékezés különös megfordítása: a sírkőre kavicsot helyez az emlékező, itt viszont a kőre írták az elpusztított nevét, születési évét, és hogy honnan hurcolták el.

Magánemlék: a kő, amit hazavittem, az etyeki Eckstein Ignácra emlékeztetett, aki ugyanabban az évben született, mint a nagymamám…p>

Írta: Bedő J. István

További cikkek a rovatból
És változunk És változunk
Minden évben összefoglalót készítek az évemről. Ó, ha tudnátok, kedves Olvasók, mennyi minden nem kerül bele az efféle összegzésekbe, amiket közreadok. Még csak pont-pont-pont formájában sem írok le dolgokat. Hogy miért? Önmegtartóztatás – egész jó szöveg ugye? Nem írok le olyan dolgokat, amikről nem érzem, hogy az én történeteimen túlmutatva hasznosak lehetnek mások számára is. Meg hát az én vívódásaim nem tartoznak senkire, a mámorom meg, ki tudja, mire ingerelne másokat...
KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK
Roma és nem roma gyerekek divatterveit és ruháit mutatták be Budapesten. Az Amaro Trajo Alapítvány Varga Erika és a Romani Design szakmai vezetésével a roma kultúra hagyományait is bemutató kreatív-művészeti kurzust indított, amelyen több iskola diákjai vehettek részt a fővárosban és vidéken is. Olyan roma és nem roma fiatalok tanulhattak a program keretében, akiket érdekel a divattervezés.
Árverés Szintikéért Árverés Szintikéért
Árverésre bocsátják díjukat az V. Romani Filmfest győztesei. A Mosoly című dokumentumfilmmel Zsiga Ottó és Jánoska István első helyezést ért el a Romani Filmfesztiválon. A történet a nyolcéves Szikszai Szintiáról szól, aki kétszer tért vissza a bölcsőhalálból. Súlyos epilepsziát kapott, és az agysejtjeinek hetvenöt százaléka elhalt. A film az ő és az édesanyja mindennapos harcát mutatja be az életért.
Álmunk – filmbemutató és beszélgetés Álmunk – filmbemutató és beszélgetés
Az Álmunk című film roma és nem roma újságírók alkotása, amely a Romák - itthon Európában nemzetközi projekt keretében készült. A Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában megfilmesített történetek egy-egy roma embert vagy közösséget mutatnak be korszerű multimédiás módszerekkel.
Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban
Roma táncosok, zenészek, képzőművészek és filmkészítők mutatkozhattak be a hétvégén a Bethlen Téri Színházban. A rendezvényt a Roma Ellenállás napjára emlékezve szervezte meg a Színház vezetése. Nézze meg videónkat!
Új helyen a KuglerArt Új helyen a KuglerArt
Új helyre, a Sütő utcába költözött a KuglerArt. Az első szalonesten a nemrég elhunyt Balogh Balázs Andrásra és feleségére, Oláh Jolánra emlékeztek, családtagokkal, barátokkal közösen. Az esten a Szalon Színház művészei szórakoztatták a közönséget.
Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014) Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014)
A magyar cigányzenei és művészeti életben fogalom Buffó neve. Védjegy. A jó ízű, karakteres, kifejező hegedűjáték védjegye. Sokat tett azért, hogy hazánkon kívül is hírét vigye ennek a fontos hungarikumnak, a magyar nótának. Balog Zsolt kollégámmal sokszor készíthettünk vele interjút, legutóbb a Holland–Magyar Nóta Foundation koncertjén, a holland rezidencián. Nagyon nagy lelkesedéssel beszélt a kezdeményezésről, mely azon dolgozik, hogy életben tartsa a magyar cigányzenét. Sugárzott róla, hogy teljes szívvel harcol ezért az ügyért. Nekünk is sok erőt adott, ahogy ehhez a kérdéshez állt. Nem gondoltam volna akkor, hogy néhány rövid hónap múlva már csak emlékére fogok írni. Buffó Rigó Sándor 65 évesen hunyt el vasárnap. Isten nyugosztalja. Életútjának fölidézésével tisztelgünk emléke előtt.
Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok. Most Rigó Jánosra emlékezünk.
Életmenet Életmenet
Azt mondom el, amit én láttam, és nem azt, amit a hírekben olvashattak: ki beszélt, hol, mikor, hova utazik, kinek fejezi ki az elismerését, a részvétét… Erre ott vannak a hírportálok.
Fényerdők Fényerdők
A Petőfi Irodalmi Múzeumban március 21-től látható Világok útjain tárlat főleg portrékból áll, roma emberekkel a középpontban. A fotós Molnár Zoltán, aki bejárta Európát. A kiállítás gerincét főleg Erdélyből és Magyarországról származó felvételek alkotják, de készültek képek Montenegróban, egy koszovói roma telepen muzulmán cigányokról, Makedóniában, Bulgáriában egy roma esküvőn, és Dél-Franciaországban is. A fotókból korábban készült egy kötet is, Fényerdők címmel.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink