JegyzetfüzetKomolyanVideók

Hab a tortán – Sajtószeminárium Brüsszelben

2012. december 14. | kutivili

Részese lehettem a fiatal roma újságíróknak szervezett, az Európai Bizottság által finanszírozott továbbképzésnek, melynek megvalósítója a Független Médiaközpont volt. A program ideje alatt rengeteget tanultunk az Európai Unióról, az Európai Parlament működéséről. Megtapasztaltuk, mennyire fontos, hogy zsurnalisztaként látókörünk ne korlátozódjon országunk határain belülre – ez egyébként is hangsúlyos feladat, különösen, hogy hazánk az unió tagállama.

A képzések és a nagyszerű interaktív előadások során felmerült bennünk, hogy a képzés csúcsa az lenne, ha látogatást tehetnénk az Európai Parlamentben, az Európai Bizottságban. Interjúkat készíthetnénk döntéshozókkal, beszélgethetnénk képviselőinkkel, talán még a média részlegre is betekinthetnénk. Sokat rágódtunk ezen, hogyan is juthatnánk oda, hogy gyakorlatban is megtapasztaljuk az elméletben elsajátítottakat. Aztán egy beszélgetés során felvetettük az ötletet (óhajunkat) dr. Szűcs Tamásnak, az Európai Bizottság magyarországi képviselete vezetőjének. Programunk zárásaként Tamás bejelentette a meglepetést: megkapjuk a lehetőséget annak megvalósítására, ami leginkább izgatta a fantáziánkat – a brüsszeli sajtószemináriumra. Nagy volt az öröm, de az izgalom is. De nemcsak a tervezett interjúk és várható élmények miatt…

Sokaknak közülünk ez volt az első repülőútja, és zökkenőmentesen sikerült. Éppen csak lepakoltunk, már rohantunk is az első találkozóra, hiszen máris késésben voltunk. Gyévai Zoltán, a BruxInfo főszerkesztője indította a szeminárium előadás-sorozatát. Lendületes stílusa felpezsdített – ez ránk is fért, hiszen sok minden várt még ránk. Zoltán rendkívül jó lehetőségnek találta továbbképzésünket, és arra buzdított, hogy kint tartózkodásunk ideje alatt is folyamatosan gyűjtsük az ismeretségeket, a kapcsolatokat, hiszen ezen is múlhat, hogy akkreditált újságírók leszünk Brüsszelben. Megfogadva tanácsát, rögtön nála kezdtünk: valamennyien felajánlottuk, hogy jönnénk a BruxInfohoz, jó lenne innen akár nyugdíjba menni. A rögtönzött házalás nagy nevetésbe torkollott, de azért félig-meddig komolyan gondoltuk –reméljük ő is.

Innen a Parlamentáriumba látogattunk, mely első pillantásra politikai-történelmi vidámparknak tűnt. Mindenesetre valóban szórakozva lehet itt tanulni, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy rengeteg fiatal látogatta.

A nap zárásaként, az előadások után hazánk állandó képviseletéhez látogattunk el. A képviselet szakácsa marhapörköltet készített, melyhez a roppant tehetséges magyar borász, dr. Lőrincz György borait adták fel (St. Andrea pincészet). Annyira jók voltak ezek, hogy nem hagyhatom szó nélkül – meg különben is egetverő érzés Európa központjában nagyléptékű magyar borokat kóstolni.

A 2009-es Örökké, aranyszínű, koncentrált, telt ásványos karakterű mély fehér, érett fehérhúsú gyümölcsök ízeivel. A Merengő 09 a pincészet csúcs-bikavére, világszínvonalú bor, mély rubin színű, lilás árnyalatokkal, kimért mozgással, illatában végtelenül sokrétű, érett feketebogyós gyümölcsök mellett érződik a markáns nemes dohány, a háttérben pedig a hordóból érkező finom vaníliás, szegfűszeges aromák díszítik. Ízében sűrű szövésű, sok-sok szép érett gyümölccsel, ásványos, feszes szerkezettel, hosszú, gyümölcsös lecsengéssel…

Az állandó képviselet munkatársaival hosszan beszélgettünk a kellemes vacsora közben és után. Másnap kipihenten akartunk kezdeni, de azért némelyikünk szakított egy kis időt némi éjszakai városvizitre.

A keddi napot az Európai Parlament brüsszeli székházában töltöttük. Találkoztunk néhány képviselőnkkel, többek között Járóka Líviával, Szájer Józseffel, Tabajdi Csabával, valamint Gurmai Zitával. Járóka Lívia kis hidegzuhannyal fogadott, rávilágított munkánk néhány gyenge pontjára, amelyeken változtatnunk kellene. Munkáink így értékesebbek, tartalmasabbak lehetnek, és ezek révén tényleges segítséget tudnánk nyújtani a hazánkban élő hátrányos helyzetűeknek. Többek közt azt javasolta, hogyha egy szegény településről készítünk anyagot, és szeretnénk megismerni az ott élő emberek problémáit, soha ne elégedjünk meg információgyűjtéssel. Amennyiben lehetőségünk adódik, próbáljunk néhány napot ott tölteni, vagy pedig térjünk vissza rendszeresen, mert csak így ismerhetjük és tudjuk tolmácsolni meg az emberek valódi problémáit. Természetesnek és magától értetődőnek gondoltuk, amit mondott, de ha önvizsgálatot tartunk, a gyakorlat más. (Persze most csak a magam nevében beszélek.)

Gurmai Zita tartotta az utolsó előadást, ami dupla adag serkentőként hatott. Mindannyian elevenebbek lettünk. A képviselő asszony laza és jó humorú – ettük a szavait, jókat nevettünk, és persze ajánlkoztunk, hogy mennénk hozzá gyakornoknak. Úgy gondoltuk mellette könnyű az „élet” . Azonban világszép gyakornoka, Kovács Enikő elárulta, hogy nagy ám a pörgés. A képviselő asszony kemény tempót diktál, és felettébb precíz munkát vár el. Na, ezek után még az ötlettel sem mertünk tovább játszadozni.

Napközben találkoztunk Janja Gabersekkel, az audiovizuális részleg munkatársával, aki beavatott minket a multimédiás részleg gyakorlati munkáiba. Gyakorlatban látva a folyamatokat nem győztük kérdéseinkkel bombázni, nagy kár hogy csak egy szűk órácskát tudtunk nála tölteni. A kemény nap utáni könnyű vacsorát pedig Moskovits Ákosnak, a magyar képviselet sajtófőnökének társaságában költöttük el – jó volt megosztani vele élményeinket. Ákost a program elején ismertük meg, tagja volt a „castingoló” bizottságnak is. Alaposan kifacsarva azért még elmentünk egy kis közös városnézésre, hogy valamicskét lássunk is Brüsszelből, de hamar rájöttünk, hogy leragadt szemmel nem fogjuk túlságosan élvezni a felfedező sétát, így ezt áttettük az utolsó napra, az indulás előtti szűkös órákra.

A szerdai nap egy részét az Európai Bizottság brüsszeli székházában töltöttük, itt a program zárásaként részt vehettünk a déli sajtótájékoztatón. Majd, ahogy terveztük, maradt némi időnk körülnézni a városban. Láttuk a kínálatból, hogy a csokoládékészítés kultúrája elmondhatatlanul magas színvonalú. Betértünk az egyik üzletbe, kicsit faggattuk erről az eladót. Elmondta, hogy ez itt hivatásnak számít, a gyerekek a szüleik példája és pályairányítása alapján számos olyan szakképzésben vehetnek részt, melyek révén csokoládékészítő mesterré válhatnak. Meg is kínált egy magas kakaótartalmú kézműves csokoládéval (ami számomra egy pillanatig a Merengő bikavér emlékét idézte fel).

A programban részt vett újságíró kollégáim nevében köszönetet mondok Lővei Andreának, Wágner Évának, valamint Farkas Zsoltnak, akik a kiutazástól a hazautazásig szervezték programjainkat, az Európai Bizottság magyarországi képviseletének, a külügyminisztériumnak, valamint a Független Médiaközpont munkatársainak, akik itthoni kurzusainkat tervezték és szervezték, és ahol képzésünk legnagyobb részét töltöttük el. Igyekszünk élni a kapott lehetőségekkel, és reméljük, még sokan részesei lehetnek ennek a nagyszerű, úttörő kezdeményezésnek.


szólj hozzá: Hab a tortán ? Sajtószeminárium Brüsszelben

További cikkek a rovatból
Szükségterületen szolgálni – Orsós János
Orsós János tanító, polgárjogi aktivista, integrációs szakértő, jogvédő, a SZEMA (Szabad Emberek Magyarországért – Liberális Párt) elnökségi tagja, de ezeknél a titulusoknál sokkal több. Olyan ember, aki mindent megtesz, hogy másokon segítsen, hogy másoknak jobb legyen. Ő is rengeteg segítséget kapott, amíg eljutott oda, hogy ő segíthet másokon. Küzdelmes élete fontosabb állomásainak jártunk utána.
Egy világhírű művész a Blaha aluljáróban
Néhány éve Joshua Bell, korunk egyik legnagyobb hegedűművésze merő kíváncsiságból lement egy washingtoni aluljáróba, és játszani kezdett. Érdekelte, mit szólnak a járókelők ahhoz a hegedűjátékhoz, melyért rendszeresen milliók fizetik ki a méregdrága jegyet a világ legnagyobb koncerttermeiben. A végeredményt tekintve Joshua nem volt túlzottan elégedett a fogadtatásával. Nem úgy, mint a mi Kelemen Barnabásunk, a Blaha Lujza téren.
Zenét komponálni felsőfokon – Pertis Jenőre emlékezve
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok.
Munkaélmények az Unió központjában Munkaélmények az Unió központjában
Régóta dédelgetett álmom volt, hogy az Európa Parlamentben szerezhessek tapasztalatot. Például jelen lennék azokon az üléseken, konferenciákon, megbeszéléseken, ahol az Unió egész társadalmát érintő döntések születnek, amelyek aztán hatással lesznek az emberek életére, életminőségére, hétköznapjaira. Főleg persze azokkal a témákkal kapcsolatosan, melyek kiemelten érdekelnek: szociális és integrációs programok, kultúra, oktatás, agrárkultúra. Ez évekig megmaradt az álmodozás szintjén, azonban 2012-ben nagy lehetőség nyílt meg előttem.
Világszínvonalú modern improvizációk | Kathy Horváth Lajos
Magyarország egyik legismertebb, modern stílust képviselő komolyzenésze Kathy Horváth Lajos. Már számos fellépésével bizonyította kimagasló és elsöprő erejű tehetségét, vitathatatlan improvizációs képességeit. Elismerései is számosak, legutóbb a salzburgi székhelyű Európai Tudományos és Művészeti Akadémia választotta tagjai közé. Ezért is gondoltuk, hogy alaposabban bemutatjuk a zeneszerző és hegedűművész pályáját.
Egy ikonra emlékezve – Cziffra György
Ha az utca emberét megkérdeznénk, hogy ki a legnagyobb magyar zongorista a huszadik században, tízből alighanem nyolcan azonnal rávágnák Cziffra György nevét.
Szemléletformáló értékek a Docuartban
A közelmúltban tartották az immár hagyományos Romakép Műhely Workshopot a DocuArt moziban. A rendezvény kicsi, barátságos és meghitt teremben zajlott, így könnyebben, és nyitottabban is lehet vitatkozni, beszélgetni a vetítés után. Az esten Szomjas György 1969-ben készült, Tündérszép lány című munkáját vetítették. A kísérleti filmben többek között Földes László Hobo és Baksa Sós János – a mai napig nagyhatású Kex Együttes frontembere – szerepelt.
Tehetség a kortárs irodalomból – Ayhan Gökhannal beszélgettünk Tehetség a kortárs irodalomból – Ayhan Gökhannal beszélgettünk
Ayhan Gökhan kedves és szerény jelenség, még előttem is visszafogottan beszél mindarról, amit elért, pedig gyerekkori barátok vagyunk. Végigkísértük, sokszor segítettük egymást életünk különböző szakaszaiban, és baráti elfogultsággal állíthatom, hogy nagyon szép pályát futott be. Már gyermekkorában vonzotta az irodalom.
Egy prímáspéldakép – Czinka Panna
Czinka Panna az egyik legismertebb cigányzenész, sőt az első cigányprímás Magyarországon. A tizennyolcadik században élt lányról rengeteg történet járta. Több magyar írót megihletett, Jókai Mór is beleszőtte alakját egy regényébe. Annak jártunk utána, mennyi igaz a körülötte kialakult legendákból.
Halottkultusz a romáknál
A roma halottkultuszról többféle hiedelem kering. Ezek nagy részében sok a félreértett információ. Annak jártunk most utána, pontosan mik is a jellemzői a roma temetéseknek, a halottra való megemlékezésnek.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink