Bogdán Péter blogja

Roma Holokauszt 2014 Előkészítő Bizottság?

2013. január 27. | Bogdán Péter

2013 januárjában már nemcsak azért kell harcolni, hogy a papíron garantált emberi jogaink érvényesüljenek a gyakorlatban is, hanem azért is, hogy ne rekesszenek ki a holokauszt áldozatai közül, miközben van egy szélsőséges párt a parlamentben, amely éppen Roma Holokauszt 2014 Előkészítő Bizottságot alakítana.

„Nem számít a kormánynak a roma holokauszt” címmel közölt a Népszava a hét elején egy írást arról, hogy nem hívták meg a roma szervezetek képviselőit a Magyar Holokauszt 2014 Emlékbizottságba, amely arra hivatott, hogy előkészítse a méltó megemlékezést a magyar zsidóság deportálásának 70. évfordulójára. A napilap szerint a testületet Lázár János, a miniszterelnökséget vezető államtitkár irányítja, és az egyik tag Balog Zoltán államtitkár. Ő az első ülés után pozitívan értékelte a zsidó szervezetek segítségét a holokausztoktatás fejlesztésében, majd hozzátette: „Ebből kiindulva a roma közösség történetének kidolgozásában is támaszkodik a tárca a cigány elit segítségére.” A tudósításból kiderül az is, hogy Kálmán Mihály, a Harvard Egyetem Zsidó Tanulmányok programjában is részt vevő kutató mégis nyílt levélben kényszerült bírálni a magyar kormányt. A Népszava szerint a kutató „nyílt levelében úgy fogalmaz: nem csupán a történelmi hitelesség szempontjából elfogadhatatlan a mulasztás, hanem az utóbbi időben felerősödött romaellenes indulatok miatt is”.

Sajnos, ma már egy ilyen hír nem is lepi meg az embert. Kikerestem Kálmán Mihály levelét, amely teljesebben fogalmazza meg az abszurditást: „A történelmi hitelesség szempontjából pedig elfogadhatatlan lenne, ha a romákat kirekesztenék a holokauszt áldozatai közül, és így a róluk való méltó megemlékezésből is.” Hogy van ez? 2013 januárjában már nemcsak azért kell harcolni, hogy a papíron garantált emberi jogaink érvényesüljenek a gyakorlatban is, hanem azért is, hogy ne rekesszenek ki a holokauszt áldozatai közül. Miközben van egy szélsőséges párt a parlamentben, amely éppen Roma Holokauszt 2014 Előkészítő Bizottságot alakítana.

Fásult nyugalommal veszem tudomásul, hogy megint olyan világban élünk, ahol az abszurditás annyira a mindennapok részévé vált. Megjelenik az interneten a „Tégy a magyargyűlölet ellen” Mozgalom felhívása a Magyar Holokauszt 2014 Emlékbizottságnak címezve: „Mi, ma élő magyar emberek, sem 1944-ben, sem azóta, és különösen 2014-ben nem tartjuk magunkat felelősnek a zsidók II. világháborús deportálásért. Személyünk elleni kollektív bűnösséggel történő megvádolásnak tekintjük, ha a nevünkben bárki, bármilyen bocsánatkérést fogalmaz meg, vagy a mi adónkból bármilyen összegben kártérítést fizet a zsidóság felé. Mi nem követtük el azt, amit az emlékbizottság a magyarság egészére terhel rá.” Egyik rokonom erre azt mondta, hogy „ez nem szatirikus dráma”, én meg magyarázkodni voltam kénytelen, miért az.

Itt most elnézést kérek az olvasótól, hogy sok idegen szóval terhelem meg a következő bekezdéseket, de másképp nem tehetek.

E jegyzet megírása után, másnap lesz a doktori szigorlatom a multikulturális és interkulturális pedagógia különbségeiből. Emiatt semmi mással nem foglalkozom már hetek óta, mint a leegyszerűsítő sémákkal, értékítéletekkel, az azokhoz társuló sztereotípiákkal, előítéletekkel, diszkriminációval. Riasztó, hogy egy szaktudósnak napjainkban arról kell írnia, hogy a romákat ne rekesszék ki a holokauszt áldozatai közül. Olyan a közhangulat, hogy egyesek nyíltan és bevallottan irtani akarják a cigányságot – sem az elvadult újságíró nevét, sem a lapjáét nem írom le –, sőt ott tartunk, hogy a történelmi tények, vagyis a holokauszt elismerését magára nézve megbélyegzésének minősíti a parlament szélsőjobboldali pártja.

Az említett mozgalom (háttérben a Jobbikkal) a saját – magyar – önazonosságát (identitását) a többieké fölé emeli: ezt nevezik etnocentrizmusnak. Azt, hogy a kormány nacionalista, a saját kultúrát központi szerepbe helyezi, senkinek nem kell magyarázni. Tehát a Jobbik, a kormányt támadva a kisebbségek ellen uszít – de ezzel is a kormányt támogatja. Mivel azonban a kormány nem utasítja vissza, a szélsőjobb erős hátszelet kap, ami – elméleti lehetőségként – 2014-re akár egy cigány- és zsidóellenes nácizmus képét vetíti előre.

Ha nem lenne sírnivaló, nevetni is lehetne a helyzeten. Mert ez nem először fordul elő a világon. Nagyon hasonló dolgok történtek az amerikai kontinensen, úgy ötven-hatvan évvel ezelőtt. Különböző etnikumok, különböző kultúrák együtt voltak jelen. Hogy a közöttük megjelenő összeütközések, konfliktusok milyen következményekkel jártak, és hogy a feszültség enyhítésére vagy megszüntetésére milyen eszközöket és módszereket próbáltak ki, és milyen megoldásokat használtak – ma már közismert a társadalomkutatók, pedagógusok körében.

Az ott összegyűlt tapasztalat mégsem hasznosult minálunk. Éppen a kellő nyitottság – vagy csak a rá való hajlam – nincs meg az emberekben. Nagyobb léptékben nézve: talán a pártokban, az egymást váltó kormányokban sem. A magyar társadalom leginkább az etnocentrizmus, a nacionalizmus és a sovinizmus jegyeit hordozza magán. Ezek pedig komoly akadályai annak, hogy interkulturális társadalommá váljon – amelynek az a jellemzője, hogy tiszteletben tartja a valóságot: vagyis hogy egymással sikeres és hatékony párbeszédeket folytató, különböző etnikumok alkotják.

A Fidesz-KDNP kormány a világgazdasági válság hullámai közt hányódva a lecsúszó, talaját vesztett rétegeket próbálja menteni, legalábbis a kijelentések szintjén. A lesüllyedéstől való félelem mindig bűnbakkereséshez vezet és kirekesztést szül, mert a lecsúszást az emberek életveszélyes állapotként élik meg. A kormánykoalíció minden hangzatos jelszava ellenére nemcsak nacionalista, hanem etnocentrista is. Ez a két személetmód nem tűri a külső bírálatot. A saját kulturális világképét annyira kiválónak tartja, hogy bármilyen más álláspont a saját szemszögéből nézve ostobának tűnik. Ezért nem fér bele egy ilyen típusú gondolkodásba a romák bevonása a holokauszt emlékbizottságba. Különösen akkor, amikor a roma értelmiségi réteg a kormány álláspontjával szembefordulva fogalmazza meg a kívánatos identitás- és kulturális politikát.

Ugyanúgy nem férünk bele a jelenlegi kormányzat gondolkodásmódjába, mint a hagyományos (ortodoxnak nevezett) gazdaságpolitika. Hiszen az etnocentrizmusnak éppen az a lényege, hogy Brüsszel is ostoba (lásd feljebb), a romák is. Ezért kell(ene szerintük) Budapestről diktálni – példamutatással ­– az Unió gazdaság- és romapolitikáját.

Szatirikus drámának neveztem a helyzetet, amely a jelen jegyzet írásának másnapján még szatirikusabbá válik. Doktori szigorlatom során vagy két órán keresztül fogom magyarázni, hogy ezekre a sületlenségekre mi lehet a pedagógiai megoldás az iskolák falain belül. Hogyan kell és lehet megváltoztatni a diszkriminációra vezető viselkedésformákat, hogy a következő generációk gondolkodása rugalmasabb és befogadóbb, félelemtől mentes legyen? Elméletem értékelése egyelőre a jegyzőkönyvben lesz olvasható, és még nagyon messze vagyunk attól, hogy valamikor hatni fog a közgondolkodásra. Csak éppen eközben egyesek, gárdák, szurkolói csoportok már indítani akarják a vagonokat, ha nem is Auschwitzba, de mindenképpen olyan helyre, ahol véglegesen megszabadulhatnak a félelmeiktől. Azaz tőlünk. A cigányságtól.

Nincs értelme abba ringatni magunkat, hogy nem vagyunk félelmetesek a soviniszták számára. Ha információk hiánya – járatlanság, tudatlanság – miatt fél egy egész társadalom, akkor félelmét például a nemzeti szimbólumok felerősítésével próbálja legyűrni. Márpedig ha szétnézünk napjaink magyar valóságában, láthatjuk, hogy szimbólumok tömege grasszál az utcán.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink