Bogdán Péter blogja

Mohácsi Viktóriának nincs…

2013. február 19. | Bogdán Péter

Február közepén ünnepelhettük volna Abraham Lincoln, a rabszolga-felszabadítás élharcosa 204. születésnapját. Ennyi idő elteltével is érdemes felidézni azt, hogyan látta a világot. Különösen azért, mert ő már a XIX. században tudott olyan dolgokat, amelyeket a XXI. századi Magyarországon még mindig nem értenek.

Február közepén ünnepelhettük volna Abraham Lincoln, a rabszolga-felszabadítás élharcosa 204. születésnapját. Ennyi idő elteltével is érdemes felidézni azt, hogyan látta a világot. Különösen azért, mert ő már a XIX. században tudott olyan dolgokat, amelyeket a XXI. századi Magyarországon még mindig nem értenek.

Lincoln egyszer azt találta mondani: „Ne kritizálj másokat; ők pontosan azok, akik mi lennénk hasonló körülmények között.” Nem tudom, hogy az amerikai politikus milyen apropóból hangoztatta ezt, de megdöbbentem az állításán. Ugyanis az villant be azonnal, hogy ne kritizálja senki se – mondjuk – Vona Gábort, mert ő pontosan úgy viselkedik, érez és gondolkodik, ahogyan mások is tennék hasonló körülmények között. Aztán végiggondoltam, hogy a Jobbik elnöke milyen interjúkat ad, mit tesz, és mindebből milyen világértelmezési struktúra bontakozik ki. Arra jutottam, hogy nem szerzett elegendő tudást a pedagógia, a szociológia, a szociálpolitika, az emberi és polgári jogok, a pszichológia, a szociálpszichológia, valamint a közgazdaságtan tudományterületeiről. A vagyonnyilatkozata alapján nincsen olyan tetemes vagyona, mint Gyurcsány Ferencnek vagy Orbán Viktornak. Mégis (vagy éppen ezért) hatalmat akar úgy, hogy közben már betelt a pénzszerzés politikai piaca. Ugyanis már vannak kommunisták, szociáldemokratákat majmolók, nacionalisták, rasszisták, anarchisták, csetlő-botló liberálisok, akiknek köze nincs a liberalizmushoz, van nemzeti konzervativizmus, nemzeti liberalizmus, nemzeti bal, kereszténydemokrata öncsalás és ámítás, amelyről a lepel már régen lehullott. Vagyis egyedül a náci igények nincsenek még rendesen kiszolgálva, abból még meg lehet tollasodni.

Utána eszembe jutott a történet, amely szerint az Antall Józsefet állandóan bíráló Orbán Viktor a valóságban nagyon jó kapcsolatokat ápolt – egykori liberálisként – a konzervatív miniszterelnökkel. Olyan jókat, hogy Antall még egy-két dolgot meg is lebbentett Orbán Viktor előtt, például azt, hogy az MDF bukni fog, a konzervatív politikai erőtér pedig betöltetlen marad, ott még érdemes mozogni.

Orbán Viktor azóta számtalanszor bizonyította, hogy neki sincs elegendő tudása az előbb felsorolt tudományterületekről. Az Antall-kormány idején még nem volt dúsgazdag. De hatalmat is akart, és akkor megnyílt az üres politikai erőtér. Lám, gyorsan annyira konzervatív lett, hogy még ma is jól megél belőle. Ezek után gondoljuk újra végig Lincoln mondatát: Ne kritizálj másokat; ők pontosan azok, akik mi lennénk hasonló körülmények között. Annyiban vitatkozom vele, hogy a hasonló körülményekhez hasonló karakter és hasonló erkölcsi értékrend is kell. Ha ezek nem adottak, akkor viszont lehet kritizálni.

Az elnök egyszer a következőket is mondta: „Az igazi aggodalmam nem az, hogy sikertelen-e az ember, hanem az, vajon mit kezd a kudarcával.” Nos, Orbán Viktor kegyeltje, Balog Zoltán például átadja a roma ügyeket annak a Kovács Zoltánnak, aki fölött – ha csak lélekben is – repedezni kezdett az ég, amikor az Orbán-kormány azon álláspontját képviselte, hogy az amerikai külügyminisztérium 2011-es emberi jogi értékelése nem helytálló, mert Magyarországon nincs romák elleni diszkrimináció. (Megjegyzem, 1956-ban a mindent elsöprő népharag egyik mozgatórugója az volt, hogy Rákosi Mátyás szerint hazánk hatalmas sikereket ért el különböző területeken, csak éppen a nép nem így érezte. Nincs ez másként az Orbán-kormány romapolitikájával sem, mert hiába nem veszi tudomásul a magyar miniszterelnök, Vona Gábor 2010 óta mégis a kollégája a Parlamentben, és kedvelt barátja száján is kicsúszik egy-két „állatozás”.)

Lapozgassunk egy keveset Lincoln mondatai között: „A balszerencsét a legtöbb ember elviseli. Ha igazán próbára akarjuk tenni egy ember jellemét, adjunk neki hatalmat.”. Nos, Orbán Viktornak van, Vona Gábornak van, Farkas Flóriánnak van, Balog Zoltánnak van, Hoffmann Rózsának van. Horváth Aladárnak nincs. Setét Jenőnek nincs. Berki Juditnak nincs. Kállai Lászlónak nincs. Daróczi Ágnesnek nincs. Zsigó Jenőnek nincs. Mohácsi Viktóriának nincs. Mohácsi Viktória elmenekült…

„Lassan haladok, de sosem hátrafelé”. Mit lehet erre mondani? Tényleg sokáig tartott a polgárháború Észak és Dél között, és végül sikerült felszabadítani a fekete rabszolgákat Amerikában. Tényleg sokáig tartott a „harc” romaügyben Magyarországon a rasszisták és a jogvédők között, de végül csak nem sikerült felszabadítani a cigányságot. Helyette inkább visszahozták a Horthy-kultuszt. Meg a rendszerének egyre több elemét.

Nem sokra becsülöm azt a férfit jellemez Lincoln –, aki nem bölcsebb ma, mint tegnap volt.” Orbán Viktor nem tanult 2002-es bukásából és Gyurcsány hatalommániájából. Vona Gábor történelemtanárként (!) nem tanult abból, hogy Hitler és Szálasi miképp végezte. „Jobb csendben maradni, és hagyni, hogy azt gondolják, buták vagyunk, mint megszólalni, és minden kétséget eloszlatni efelől.” Nem Farkas Flórián jut eszünkbe? Minden fórum elől menekül, ahol beszélni kell. Avagy éppen Orbán Viktor, akinek már egyetlen miniszterelnök-jelölttel sem ül le szócsatára, mert korábban Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc jobbnak bizonyult a vitában.

Azt is mondta Lincoln: „Keskeny és csúszós volt az ösvény. Az egyik lábam kicsúszott alólam, és letaszította a másikat az útról. De talpra álltam, és azt mondtam magamnak: csak megcsúsztam – nem estem el… Mindannyiunkban ott él a felelősségérzet, hogy folytatnunk kell, mindannyiunknak kötelessége, hogy küzdjünk.” Horváth Aladár pedig ezt nyilatkozta 2012-ben: „Nincs más választás, mint újra elkezdeni az önszerveződést.”

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink