Komolyan

Nők, a különleges lények

2013. március 8. | admin

Nótár Ilona, szerkesztőségünk alapító tagja újságírói munkája mellett, íróként is igyekszik kibontakozni. Első regényében – melynek címe: Váratlanul – egy cigány asszony életének legnehezebb időszakáról mesélt. Most második kötetét állítja össze, ennek ideiglenes címe: Amit a Nő kíván. A novelláskötetben sok egymástól független, pici történet kap helyet. Olyan dolgokról ír, amelyekről nyíltan nem illik, nem szabad, nem lehet beszélni – vagy legalábbis a nők nem mernek. A mai napon ebből a kötetből fog felolvasni a Romani Design és a Glinda Ifjúsági Népismereti Magazin főszerkesztője, Varga Erika meghívására a Szent István téri állandó kiállító és üzlet helyben. A magazin rendhagyó témája a sikeres cigány nők életének bemutatása. A címe:  „Roma nők-a fél roma világ”

Írásaiban fontos szerepet kap a humor, az őszinte kitárulkozás és az (ön)irónia. Ihletének egyszerre forrása női mivolta és cigány származása. Ebből merít erőt az alkotáshoz.

A novellás kötet egyik részletét adjuk közre. Reméljük, a férfi olvasók számára éppen annyira élvezetes lesz a nézelődés a női szemüvegen át, mint a hölgyeknek, akik vélhetően cinkos összekacsintással jelzik, hogy értik ám a dörgést…
Boldog nőnapot kívánunk a www.sosinet.hu minden olvasójának!

A nő megfejthetetlen

Vajon megismerheti-e valaki a női lélek teljességét? Megismerhetem-e én magam, hogy mi lakozik bennem? Csupán egy dologban vagyok bizonyos: vannak még titkos ajtóim, melyeket eddig nem akartam, vagy őszintébben: nem mertem kinyitni. Életem démonjai ezek a csukott ajtók. Eddig igyekeztem zárva tartani őket, harcolni önmagammal, a kínjaimmal.

Nem gonosz bestia a női nem, csak ösztön űzi őt, mely mindennél erősebb: a túlélés és győzni akarás vágya. A nő szíve kiismerhetetlen jószág. Hányszor jutunk el addig, hogy legszívesebben mindent feladnánk? Ekkor kellene, hogy megszakadjon a szív. Mert úgy érezzük: nincs tovább. És kegyetlen dologként éljük meg a múló időt, a nap lebukik, csak hogy átvirrasztott éjszakákba űzzön. Szenvedünk, mégsem halunk meg. Tovább élünk, és újra átélünk szörnyű dolgokat. Ezt sokszor nem lehet büntetlenül eljátszani. A szív nem bírja, és önnön gyógyításában fárad el. Heges lesz, lassan elveszíti a rugalmasságát. Már nem tud kinyílni, hinni, vágyni, bízni, érezni, szerelembe esni, örülni, és felhőtlenül kacagni. Legalábbis ugyanúgy nem.

Néha, amikor kopogtat a boldogság, annyira fáj a heges izomcsomó, hogy az ember azt hiszi, ez fogja megölni. S ahelyett, hogy örvendezne, a nő fuldokolva sír, feltör belőle a mélyről jövő fájdalom. S az öröm még nagyobb fájdalomba csap át, mintha az izzó láva rögtön fekete kővé válna. De nem az elmúló évek tették ilyenné. Hanem amit átélt eközben. Hát csodálod, ha kegyetlen a nő?

Sokféle nő van, de a két fő típusából növi ki magát a többi bestia. Az első csoport a királylányoké. A szappanoperák jól ismert hősnői, rózsaszín buborékba zárt álomvilággal. Ennek a fajtának alapvető kelléke a mindig szende mosoly, a jámbor tekintet és persze a mindent elhitető őszinteség, gyermeki báj. Olyanok ők, ahogy a Férfiak Nagykönyvében írva vagyon: „a Nő, akibe még nem mart bele az Idő (meg az Élet) vasfoga”. A Szeplőtlen, Érintetlen. Aki még hisz. Nem tudja elhinni, hogy valaki hazudhat neki. Nem is tudja, mit jelent a szó, hiszen hazugság nem égette még a száját soha. Szent. Nem érti, miért gonoszak vele, hiszen ő mindig jó volt mindenkihez. S hogy bizonyítsa nemes szívét, az ellenségeinek is ugyanúgy kenyeret ád. Áldott leányka.

S jön majd a királyfi, aki végigment Pesten és Budán, elejtett megannyi százszorszép bestiát, hátrahagyva vérző szíveket. De ezzel mit sem törődik, mert megtalálta a Szende Szüzet, aki végre megérti őt. Pontosabban éppen azért szereti oly nagyon, mert a lány nem érti őt. Királyfi talált valakit, aki őszintén elhiszi, hogy ő igazából jó, már-már szent, és egyébként is csodálatos. Miközben az elhagyott vérző szívűek szerint csupán hancúr betyár. Nem is érti, hogy ez a szupermodell királylány hogyan állhat vele szóba. És eldönti magában, hogy a lány nemcsak szép, hanem okos is, kérem szépen. Bizony. S nem lehetett máshogy: nekik ez volt a sorsukban megírva. Megannyi ’keserves vadászat után’ (egyik oldalról), ’fáradságos szende alázat után’ (másik részről) végre elérkezett a pillanat, hogy egymáséi lehessenek. S ki érdemelhetné meg jobban ezt, mint a legszebbek és legokosabbak? Persze soha ki nem mondanák, mert az nem illene a róluk kialakított képbe. Amit mellesleg fáradságos munkával hoztak létre.

Íme, a szende szűz. Az ártatlan. Nem akarja bemocskolni magát azzal, hogy átlátja az életet. Inkább arra vár, hogy helyette mások lássanak, öljenek, pusztítsanak, hazudjanak, megalázzanak – ha kell. Ő meg csak vár, csinos királylány ruhában, jámborul, pilláját lebegtetve, s csak ennyit sóhajt: „Itt vagyok. Kellek neked?”

Mi meg azok vagyunk, akik dolgozunk helyettük. Mi, a többség. Mi, akik merjük élni az életet. Mi vagyunk a csúnya, átkozott teremtések, akik merészelnek nyitott szemmel járni. Látnak, tesznek, éreznek. Fáradtak ahhoz, hogy szende szüzet játsszanak. Ahelyett, hogy fejüket finoman felszegve mosolyognának, fölemelik a tekintetüket, és azt mondják: „Ha kellek neked, akkor kelj fel és harcolj! Ne légy gyámoltalan. Én vagyok az, aki kell neked!”

Mi vagyunk a nem tökéletesek – és nem csak azért, mert ötvenhat kiló helyett ötvenhetet nyomunk, vagy mert csipsz-evő, kólát ivó, tévét néző, formás (na jó, kerek) leányok vagyunk… Akikkel előfordul, hogy néha hazugságra (nem holmi füllentésre, elkenésre, butáskodásra gondolok) adják a fejüket. Akik felvállalják, ha néha rosszul döntenek, és bármilyen ijesztő, de kiabálnak – de nem ám halkan, illedelmesen, hanem ordítva, fájdalmasan sikítva meg átkozódva. És azok is mi vagyunk, akik ha hibázunk, a szégyenkezés helyett inkább egy még merészebbet „vétkezünk”. Csak úgy, bosszúból, hogy kicsit élvezzük az életet, és nevessünk azokon, akik legutóbb rajtunk köszörülték a nyelvüket.

És azok is mi vagyunk, akik sokszor kiszolgáljuk a királylányokat. Megszervezzük a leánybúcsúztatót meg az esküvőjüket, és végül mi fogjuk a fátylukat. Kikövezzük a boldogságuk útját, megdolgozunk helyettük, igaz barátnőként kitartunk mellettük, velük örülünk a sikerüknek, és őszintén ám, nem csak mosolyra húzva a szánkat…

Hogy ki harcol elkeseredettebben? Ők vagy mi? Nem tudom. Mindketten túlélők vagyunk. És az igazat megvallva nem is különbözünk túlságosan. Ugyanaz a nő, néha ravasz bestiaként, másszor félénk királylányként mutatkozik meg. És egyszer sem hazudunk. Ki így harcol a boldogságért, más meg másként.

Tudom, hogy az élet nem csak harc. Sok öröm, vágy és beteljesülés. Ki tudná ezt jobban nálunk? Hiszen mi élvezzük ki minden cseppjét a boldogságnak, amit kemény munkával nyertünk meg. De az odáig vezető út hosszú, az élmény meg olykor csupán néhány eltévedt pillanat.

Úgyhogy: nemes csatára fel, nőtársaim!

További cikkek a rovatból
És változunk És változunk
Minden évben összefoglalót készítek az évemről. Ó, ha tudnátok, kedves Olvasók, mennyi minden nem kerül bele az efféle összegzésekbe, amiket közreadok. Még csak pont-pont-pont formájában sem írok le dolgokat. Hogy miért? Önmegtartóztatás – egész jó szöveg ugye? Nem írok le olyan dolgokat, amikről nem érzem, hogy az én történeteimen túlmutatva hasznosak lehetnek mások számára is. Meg hát az én vívódásaim nem tartoznak senkire, a mámorom meg, ki tudja, mire ingerelne másokat...
KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK
Roma és nem roma gyerekek divatterveit és ruháit mutatták be Budapesten. Az Amaro Trajo Alapítvány Varga Erika és a Romani Design szakmai vezetésével a roma kultúra hagyományait is bemutató kreatív-művészeti kurzust indított, amelyen több iskola diákjai vehettek részt a fővárosban és vidéken is. Olyan roma és nem roma fiatalok tanulhattak a program keretében, akiket érdekel a divattervezés.
Árverés Szintikéért Árverés Szintikéért
Árverésre bocsátják díjukat az V. Romani Filmfest győztesei. A Mosoly című dokumentumfilmmel Zsiga Ottó és Jánoska István első helyezést ért el a Romani Filmfesztiválon. A történet a nyolcéves Szikszai Szintiáról szól, aki kétszer tért vissza a bölcsőhalálból. Súlyos epilepsziát kapott, és az agysejtjeinek hetvenöt százaléka elhalt. A film az ő és az édesanyja mindennapos harcát mutatja be az életért.
Álmunk – filmbemutató és beszélgetés Álmunk – filmbemutató és beszélgetés
Az Álmunk című film roma és nem roma újságírók alkotása, amely a Romák - itthon Európában nemzetközi projekt keretében készült. A Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában megfilmesített történetek egy-egy roma embert vagy közösséget mutatnak be korszerű multimédiás módszerekkel.
Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban
Roma táncosok, zenészek, képzőművészek és filmkészítők mutatkozhattak be a hétvégén a Bethlen Téri Színházban. A rendezvényt a Roma Ellenállás napjára emlékezve szervezte meg a Színház vezetése. Nézze meg videónkat!
Új helyen a KuglerArt Új helyen a KuglerArt
Új helyre, a Sütő utcába költözött a KuglerArt. Az első szalonesten a nemrég elhunyt Balogh Balázs Andrásra és feleségére, Oláh Jolánra emlékeztek, családtagokkal, barátokkal közösen. Az esten a Szalon Színház művészei szórakoztatták a közönséget.
Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014) Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014)
A magyar cigányzenei és művészeti életben fogalom Buffó neve. Védjegy. A jó ízű, karakteres, kifejező hegedűjáték védjegye. Sokat tett azért, hogy hazánkon kívül is hírét vigye ennek a fontos hungarikumnak, a magyar nótának. Balog Zsolt kollégámmal sokszor készíthettünk vele interjút, legutóbb a Holland–Magyar Nóta Foundation koncertjén, a holland rezidencián. Nagyon nagy lelkesedéssel beszélt a kezdeményezésről, mely azon dolgozik, hogy életben tartsa a magyar cigányzenét. Sugárzott róla, hogy teljes szívvel harcol ezért az ügyért. Nekünk is sok erőt adott, ahogy ehhez a kérdéshez állt. Nem gondoltam volna akkor, hogy néhány rövid hónap múlva már csak emlékére fogok írni. Buffó Rigó Sándor 65 évesen hunyt el vasárnap. Isten nyugosztalja. Életútjának fölidézésével tisztelgünk emléke előtt.
Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok. Most Rigó Jánosra emlékezünk.
Életmenet Életmenet
Azt mondom el, amit én láttam, és nem azt, amit a hírekben olvashattak: ki beszélt, hol, mikor, hova utazik, kinek fejezi ki az elismerését, a részvétét… Erre ott vannak a hírportálok.
Fényerdők Fényerdők
A Petőfi Irodalmi Múzeumban március 21-től látható Világok útjain tárlat főleg portrékból áll, roma emberekkel a középpontban. A fotós Molnár Zoltán, aki bejárta Európát. A kiállítás gerincét főleg Erdélyből és Magyarországról származó felvételek alkotják, de készültek képek Montenegróban, egy koszovói roma telepen muzulmán cigányokról, Makedóniában, Bulgáriában egy roma esküvőn, és Dél-Franciaországban is. A fotókból korábban készült egy kötet is, Fényerdők címmel.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink