Bogdán Péter blogja

Rendezni végre közös dolgainkat…

2013. március 23. | Bogdán Péter

Üdítő volt Setét Jenő felszólalását hallgatni a Kálvin téren, a Milla tüntetésén. Egy egyszerű emberi hangot, amely szabadságot, egyenlőséget, testvériséget sürgetett. Ugyanúgy, mint az 1848-as szabadságharcosok. Tette ezt nyilván azért, mert időszerű volt szembesítenie 2013-as önmagunkat az 1848-as elődeinkkel.

Nem lehet megvádolni a magyar politikai közéletet azzal, hogy az elmúlt hetekben pangott volna.

Volt MSZP-s évértékelő, amelyen kiderült, hogy Mesterházy Attila szép és elfogadható elveket vall egy demokratikus társadalom berendezéséről. Végre elhangzott az, hogy a társadalom különböző rétegeit képviselő civil szervezetek és szakszervezetek nélkül nem lehet eredményesen kormányozni egy országot. Ott volt Victor Ponta román miniszterelnök is, aki olyan szellemben beszélt a népcsoportok harmonikus együttműködéséről, amit Nyugaton, az utcán nap mint nap átél az ember. Fontos gondolat volt, hogy segíteni kell a határon túli magyarokat a szülőföldjükön való boldogulásban.

Az viszont nem tetszett, hogy Mesterházy Attila ennél komolyabb szolidaritásról nem beszélt. Nem a nacionalizmus hiányzott, hanem annak megpendítése, hogy az anyaországban is legyen lehetőségük boldogulni. Ugyanis nem kell nacionalistának lenni ahhoz, hogy az ember megértse: a határon túli magyaroknak természetes a hozzánk, a magyar nemzethez való kötődése. És talán az sem véletlen, hogy a hazai cigány-magyarokról még ennyit sem beszélt Mesterházy Attila. Egy-két szónok utalt csak arra: nem mindegy, hogy a gyermek az iskolába a putriból vagy a Rózsadombról jár-e be. Vártam volna egy olyan mondatot, utalást, hogy a szocialisták a roma értelmiséggel is készek tárgyalóasztalhoz ülni, mert a magyar nemzetnek a felemeléséhez nem Farkas Flórián, Teleki László vagy Kolompár Orbán kell, hanem azok, akik szaktudást képesek felmutatni.

Szerintem az sem vette jól ki magát, hogy a korrupció felemlegetésekor Mesterházy csak a Fideszt és Simicska Lajost pécézte ki. Ugyanis a Zuschlag-történet után az MSZP háza táján is lenne mit söpörni. Magyarországon szerintem akkor nem lesz korrupció, ha a szocialisták maguk is megszabadulnak azoktól, akik hajlanak a korrupcióra. Akit meglopnak, annak egyre megy, hogy jobb- vagy baloldalról lopják meg.

Tetszik Mesterházy Attila felfogása a demokráciáról, de hiányoltam, hogy nem mondta el: ahhoz a társadalmi rendhez, amit fel akar építeni, elő kell teremteni a pénzt. Engem már régen nem a szép szöveg érdekel. Nem gazdasági iránymutatást akartam hallani, amikor azt ígérte a beszédében, hogy van gazdasági programja az MSZP-nek. Tudni szeretném, hogy mit akar csinálni. És milyen konkrét lépések teremtik meg hozzá a fedezetet. Ugyanis enélkül hiteltelen.

Orbán Viktor Áder Jánossal és Matolcsy Györggyel összejátszva bebetonozta egy olasz típusú fasiszta államszerkezet alapjait. Ugyanolyan fajta kapitalista diktatúra van kiépülőben, mint Mussolini alatt, de az is érzékelhető, hogy ez a diktatúra még nem náci. Ha – a történelmi tapasztalat alapján – a hatalomelosztást, a gazdaságpolitika jellegét szemlélem, akkor világos, hogy Orbán miért utasítja el retorikájában az MSZP-t és a Jobbikot is. Azt is, hogy amikor az újnácik a parlamentben cigányozással „köszöntik” az alkotmányt, akkor a kormányzó párt miért rasszistázza le a handabandázó paprikajancsit. Persze tisztában vagyok vele, Mussolini nem állt meg a korporatív (fasiszta) államnál, amikor a nácik nyomása túlságosan sok volt neki. És azt is látom, hogy a Magyar Gárda ugyanilyen nyomásgyakorló eszköz az újfasizmus kiépülése közben.

A hét eleji cigányozást az ELTE magyar-zsidó professzorai elleni uszítás zárta. Nem meglepő. Amikor a magyar miniszterelnök jogi eszközöket farag bele az alkotmány (egyáltalán nem erre való) szövetébe, hogy a hajléktalanokat bűnözőnek minősíthesse, amikor Balog Zoltánnak fogalma sincs arról, hogy milyen szégyellnivaló alakokat tüntet ki a tisztességes újságírók meg a magyar kultúra terjesztésének díjával – akkor nincs min csodálkozni. Egyébként milyen érdekes, a fél ország tudja, hogy ki a kitüntetett újságíró (és hogy milyen módon beszél), csak éppen az nem, aki a díjat adja. Tisztességesebb országokban ilyenkor a tudatlanságával hivalkodó személy le szokott mondani.

Ebből a nézőpontból érthető, hogy az európai értékek alapján egyre elfogadhatatlanabb alkotmány miért veri ki a biztosítékot Angela Merkelnél. Miért mondja a német kancellár, hogy Berlinből nézve úgy tűnik, Budapest a diktatúra felé halad. De vajon miért emlékezik meg eközben Áder Jánossal a kommunizmus áldozatairól? Angela Merkel – demokrataként – elítéli a kommunizmust. De talán még nem jutott el odáig, vajon szabad-e ezt a diktatúra felé haladó állam képviselőjével együtt tenni. És a levegőben még további konfrontációk lehetősége. A leginkább érintett baloldaliak pedzegetik már, hogy mi történik nálunk. Az olaszországi baloldalhoz kötődő L’Unitá azt írta a magyar alkotmány negyedik módosításáról, hogy Orbán Viktor fasizmusba sodorja Magyarországot.

Egy ilyen forgatagban üdítő volt Setét Jenő felszólalását hallgatni a Kálvin téren, a Milla tüntetésén. Egy egyszerű emberi hangot, amely szabadságot, egyenlőséget, testvériséget sürgetett. Ugyanúgy, mint az 1848-as szabadságharcosok. Tette ezt nyilván azért, mert időszerű volt szembesítenie 2013-as önmagunkat az 1848-as elődeinkkel. Egy olyan hangot, amely magáénak vallja 1848 roma és nem roma hőseit, és mondja: annyira vagyok magyar, mint amennyire roma, és annyira vagyok roma, mint amennyire magyar. Az MSZP-nek és a Fidesznek valahonnan innen kellene elindulnia, amikor – József Attila szavaival – rendezni akarják közös dolgainkat, mert ez a mi munkánk, és nem is kevés.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink