Beszélgessünk

Az ember legjobb befektetése saját maga

2013. március 25. | kutivili

Ferkovics Roland, 24 éves fiatalember egy átlagos napjának jó része hétórányi angol kurzussal telik. Tökéletes, kifejező és folyékony angolját hallva nehéz elhinni, hogy a Közép-Európai Egyetem (Central European University, CEU) romáknak szervezett nyelvoktató kurzusára gyakorlatilag nyelvismeret nélkül érkezett. A nyelvtanulás fontosságáról, az életéről beszélgettünk, és a terveiről, melyeknek legfontosabb része, hogy a tudásával a nehéz körülmények között élők felzárkóztatását segítené itthon és külföldön.

sosinet.hu: A CEU angol nyelvi programjának (Roma English Language Program, RELP) első foglalkozására másfél éve úgy mentél be, hogy csak néhány szót tudtál, azóta viszont felsőfokon beszéled az angol nyelvet. A kurzus reggeltől estig tartott, csak angolul beszéltek. Nem borított ki, hogy egy jó ideig szinte semmit nem értettél?

F. R.: Dehogynem, eleinte tényleg sokkszerű volt a dolog. Az órákon nagyon figyeltem, és kevésbé volt kellemetlen a helyzet, mint a szünetekben. Akkor ugyanis odajöttek hozzám a külföldi csoporttársaim, hogy jobban megismerjük egymást, de rólam egy ideig szinte semmit nem tudhattak meg azon kívül, hogy hívnak és honnan jöttem. Egyszerűen nem tudtam válaszolni a kérdéseikre. De az igyekezet megvolt, minden egyes nap készültem a kapott feladatokra, rengeteg szót tanultunk, és gyakran számon kérték az anyagot. Ha vége volt az oktatásnak, siettem a kollégiumba, hogy folytathassam a tanulást, sokszor hajnalig, hogy megfeleljek másnap az órán. Így telt minden nap. Nagyon kemény volt, amíg bele nem jöttem.

sosinet.hu: Mikor érezted először, hogy sokat fejlődtél?

F. R.: Négy hónap telt el, mire tudtam a csoporttársaimmal beszélgetni. Akkor már minden megértettem az órákon, aránylag gyorsan és megfelelően tudtam teljesíteni. Ekkor éreztem azt, hogy biztonsággal használom a nyelvet, és ez hihetetlenül jó volt. Amikor véget ért a program, elmentem a Rigó utcai központba letenni a középfokú nyelvvizsgát. Bár sokan azt mondták, hogy nagyon nehéz, könnyen vettem az akadályt. A siker nagyrészt a jó tematikával felépített programnak, a gyakorlatiasan tanító tanároknak köszönhető, akiknek roppant hálás vagyok.

sosinet.hu: És egy jó ideje már megint itt, a Közép-Európai Egyetemen tanulsz.

F. R.: Az első kurzus után jó néhány szakmai konferencián vehettem részt nyáron, főleg külföldön, majd meghirdették a CEU-n a Roma Access programot, ahová szintén bekerültem. Ennek nagyon örültem, mert a CEU-n szeretném elvégezni a mesterképzést, és így egyre közelebb érzem magam ennek megvalósításához.

sosinet.hu: Hogyan jutottál idáig, és a cigány származásod mennyiben befolyásolta az utadat?

F. R.: A cigányságomat büszkén vállalom, de magyar állampolgár vagyok, így a magyar és a cigány identitásom is erős. Nagyon szeretném, hogy később az én tudásom és munkám is előmozdítsa egy kicsit a cigányság fejlődését. Magamról annyit, hogy Békés megyében, egy Doboz nevű kis faluban nevelkedtem, normális körülmények között. Az édesapám vállalkozó volt, és ő biztosította a megfelelő anyagi hátteret a családnak. Középiskolás koromban – egyetlen romaként – bekerültem egy tehetséggondozó programba, ahol a hátrányos helyzetű, de jó adottságú fiatalokkal foglalkoztak. Először ott tapasztaltam meg, mi a kirekesztés. Már a gólyaavatáson rendkívül sokat kellemetlenkedtek a többiek, szinte az összes próbát ki kellett állnom, de akkor úgy fogtam fel, mint egy egyszerű szívatást, amit az újaknak el kell szenvedniük. Egy idő után azonban világossá vált, hogy nem tudnak megbarátkozni a származásommal. Szinte minden nap beszóltak, utalva a cigányságomra, így egyáltalán nem éreztem jól magam abban a közegben. Nem láttam értelmét egy olyan iskolában tanulni, ahol valakit kizárólag a származása miatt nem tudnak elfogadni, így továbbálltam. Egy másik középiskolában végeztem, és az volt a legfontosabb a számomra, hogy jól sikerüljön az érettségim, mert ez kellett az egyetemhez. A gimi után a politológiát választottam, Szegeden. A városban remek volt a hangulat, csak az tudja igazán, hogy milyen, aki átélte. Pezsgés, kedvesség, közvetlenség, ez jellemzői mind a városra, mind az egyetemeire. A diploma megszerzése után két munkám is volt egyszerre, egy telemarketinges cégnél mentor voltam, és én tanítottam be az új kollégákat, emellett pedig médiaelemzőként dolgoztam egy cégnél, és leginkább a nemzetközi gazdaságpolitikával foglalkoztam. Utána jött a Roma English program a CEU-n, amit sikerrel megpályáztam. Mivel ez teljes embert kívánt, mindkét munkahelyemet ott kellett hagynom. Sokan nem értették, miért hagyok ott egy képzés kedvéért két stabil állást, erre azt feleltem, hogy a legjobb befektetés mindig mi magunk vagyunk.

sosinet.hu: Korábban már említetted, lényeges pontja a jövőbeni terveidnek, hogy itthon és külföldön is segítenéd a cigány kisebbség felzárkóztatását. Milyen feladatokra számítasz?

F. R.: Először is elutasítom a kisebbség és többség fogalmának használatát, mert a kisebbség szó rögtön sugall valami olyasmit, hogy gyengébb, segítségre szoruló stb. A romák a társadalom részét jelentik. Azoknak a roma és nem roma értelmiségieknek, akik a romák helyzetének javításával szeretnének foglalkozni, különböző területekre, illetve hiányosságokra kellene fókuszálniuk, illetve a szegénységben élő romák és nem romák igényeit tolmácsolniuk kellene a döntéshozók felé. Érdemes az integrációt is kétfelé választani: a szociális integrációs program azt jelenti, hogy különböző előadásokon, képzéseken stb. vehetnek részt hátrányos helyzetű romák. Azonban ezek a lehetőségek hosszú távon nem változtatnak a résztvevők helyzetén, a meglévő problémák sajnos megmaradnak napról napra. Rengeteg pénz megy el az ilyen programokra. A gazdasági integráción pedig azt értem, hogy hosszú távú lehetőséget biztosítanak arra, hogy az ember dolgozzon, megéljen. Például úgy, hogy munkahelyeket hoznak létre olyan térségekben, ahol nagy a munkanélküliség, és ahol a munkahelyteremtés lenne a legfőbb cél annak érdekében, hogy javuljon az emberek élete. Úgy látom, hogy ma nagyobb szerepet kap a szociális integráció, mint a gazdasági. De ha a gazdasági integráció nagyobb támogatást kapna, akkor az magával hozná a szociális integrációt is, és a hátrányos helyzetű romák – és nem romák – életszínvonala hosszú távon is emelkedhetne. Remélem, hogy a jövőben lesz arra lehetőségem, hogy ilyen dolgokról beszéljek külföldi fórumokon, és ezzel valami jót tehetek.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink