Bogdán Péter blogja

Nem árt, ha ész is van

2013. április 12. | Bogdán Péter

Nem szeretnék Páva Zsolt pécsi polgármester helyében lenni. Nem szeretnék olyan apa lenni, akinek a gyermekét meg akarták erőszakolni, és mert nem sikerült, összetörték az arcát. Azt hiszem, belehalnék, ha a gyermekemet ilyen állapotban látnám. Ugyanakkor senki ne higgye, hogy vétkesnek érzem magam, mint azt Farkas Flórián teszi.

Nem szeretnék Páva Zsolt pécsi polgármester helyében lenni. Nem szeretnék olyan apa lenni, akinek a gyermekét meg akarták erőszakolni, és mert nem sikerült, összetörték az arcát. Azt hiszem, belehalnék, ha a gyermekemet ilyen állapotban látnám. Megpróbálnám erősnek mutatni magam, de nem tudom, mikor merném a gyermekeimet kíséret nélkül kiengedni az utcára. Erőt vennék magamon, de csak azért, hogy ők könnyebben normalizálhassák az életüket. Nincs jogom ugyanis, hogy fenntartsam bennük az állandó rettegést. Az maradjon meg nekem, az aggódó apának.

Viszont, ha valaki azt hiszi, hogy azért ragadtam tollat, mert ugyanolyan vétkesnek érzem magam, mint Farkas Flórián, az téved. Miután a Baranya Megyei Cigány Nemzetiségi Önkormányzat százezer forintot ajánlott fel a nyomravezetőnek, ugyanezt megtette az Országos Roma Önkormányzat is.

A Hír24 Újabb vérdíj Nyergesért című tudósítása szerint: Az ORÖ „hétfőn levélben kéri csaknem ötezer képviselőjét, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy a körözött, 23 éves feltételezett elkövető sehol ne érezze magát biztonságban az országban”. A magyarországi roma társadalomnak össze kell fognia az egész magyar társadalommal azért, hogy „a gyermekeinket, lányainkat meggyalázókat és a társadalmi békét örökösen megzavaró erőszakoskodókat mihamarabb rács mögé juttassa”.

Számomra sosem volt kérdés, hogy az elkövetőt el kell kapni, és rács mögé kell juttatni, ha a bíróság jogerősen bűnösnek nyilvánítja. De az Országos Roma Önkormányzatnak a bűncselekményekhez sem jogilag, sem erkölcsileg nincs köze, még akkor sem, ha a feltételezett elkövető feltételezett roma. (Arra most ne térjünk ki, hogy mindenki olyan származású, amilyennek vallja magát.)

De vajon miért avatkozott bele két roma szervezet egy olyan ügybe, amihez semmi közük nincs? A válasz egyszerű: ennek a Magyarországon tomboló újfasizmus az oka. A két szervezet képviselői nem vakok. Tudják, hogy cigányellenes hisztéria van hazánkban. De szerencsétlen módon azt hiszik, hogy ha felkérés nélkül és eléggé teátrálisan kinyilvánítják: mi, romák bűnösnek érezzük magunkat, és fizetünk is emiatt, akkor ezzel a dolog el van intézve. Ki gondolhatja komolyan, hogy ha az Országos Roma Önkormányzat elküld ötezer levelet, akkor attól kezdve ötezer roma ember a magyar rendőrséggel vállvetve üldözőbe veszi a roma bűnözőt?

Egyrészt Farkas Flóriánt nem övezi ekkora tisztelet. A lényeg persze az, hogy ő megtette a magáét. Pedig szereptévesztésben van. Azt hiszi, ha az újnácik nyomás alatt tartanak egy mindinkább az újfasizmusra hasonlító rezsimet, akkor annak a rezsimnek látványosan ki kell szolgálni szellemtelen ámokfutásait, együtt kell velük működni. Mindezt elővigyázatosságból, hogy ne kerüljön sor roma népirtásra, és hogy érezzék: van a romák között is olyan, aki tudja, mi fáj a „magyarnak”. Farkas Flórián ezért még a fájdalomcsillapításra is hajlandó.

Amikor Budán egy szerelmes asszonyt az állítólag szintén szerelmes kórházigazgató annyira szeretett, hogy leöntötte sósavval, akkor a Magyarok Világszövetségében (mint a világ magyarságának képviselői) miért nem gondolták, hogy fel kellene ajánlaniuk százezer forintot a nyomravezetőnek. De a Fidesz–KDNP-ben sem érezték, hogy – jogerős bírói ítélet hiányában is – levelet kell küldeni a tagságának azzal, tegyenek meg mindent azért, hogy a feltételezett elkövető, a kórházigazgató „sehol ne érezze magát biztonságban az országban”. A magyarországi magyar társadalomnak „össze kell fognia az egész roma társadalommal azért, hogy a nőket meggyalázókat, lesósavazókat és a társadalmi békét örökösen megzavaró erőszakoskodókat mihamarabb rács mögé juttassa.”

Lehet, hogy csupán azért nem, mert Magyarországon az újfasizmus célpontjai nem a „magyarok”, hanem a romák.

A Magyar Narancs 1996. március 7-i számában Farkas Flóriánról a következőket írták: „Az ügyészség több, a Lungo Drom által létrehozott alapítvány ügyében folytatott és folytat most is vizsgálatot. Ezek közül az Oktatási és Továbbképzési Központ Alapítvány és a Hosszú Út Alapítvány ügye jutott el a vádemelésig. Azonban a február 25-re kitűzött első tárgyalás (majd az egész büntetőper) elmaradt: kiderült, hogy Farkas Flórián eljárási kegyelemért folyamodott, amit meg is kapott akkor, amikor február 26-án az igazságügyi miniszter ellenjegyezte a köztársasági elnök döntését. (…) Sajnos harminc évig nem tudhatjuk meg, hogy milyen nyomós okai voltak a miniszternek Farkas Flórián eljárás alóli mentesítésére. (…) A kegyelmet egyébként nem osztogatják könnyen: február 26-án 188-ból tizenketten kapták meg, ebből öten eljárási kegyelmet, köztük Farkas Flórián.”

Ha 1996-ban az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat tüntetést szervezett volna az Igazságügyi Minisztérium elé, hogy a miniszter ne írja alá Farkas Flórián eljárási kegyelmét, és hogy ne mentesülhessen a bírósági per lefolytatása alól, arra azt mondtam volna: ez valóban roma ügy. Ugyanis az eljárási kegyelem után Farkas Flóriánnak lehetősége nyílott arra, hogy aktivitásával, de még inkább passzivitásával segítse az újfasizmus megerősödését, és gyomorforgató képmutatással tegye azt, amit tett. Például hogy csatlakozik a pécsi „százezresek klubjához”.

Mondanom sem kell, 1996-ban az OCKÖ azért nem érezte úgy, hogy fel kellene egy „százast” ajánlania, mert akkor is Farkas Flórián volt a romák „felkent vezetője”. De akkor (az ex-SZDSZ-es) köztársasági elnök, Göncz Árpád mentette fel, és az MSZP-s igazságügyi miniszter, Vastagh Pál írta alá a dokumentumot.

A Népszava egy márciusi tudósítása szerint Farkas Flórián azt mondta az egyik roma szakkollégium hallgatóinak: „Nem elég a diploma, szorgalmasnak kell lennetek, és nem árt, ha ész is van.”

Vitathatatlan: nem árt, ha van ész. De még jobb, ha gerinc is van hozzá.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink