Beszélgessünk

„Szerencsés találkozásokra van szükség”

2013. április 25. | kutivili

A 2008 óta minden évben kiosztásra kerülő Kaszás Attila-díj idei jelöltjei közt szerepel Nyári Oszkár, a kaposvári Csiky Gergely Színház művésze. Nyári Oszkárt kérdeztük pályakezdésről és színjátszásról, emellett beszélt arról is, milyen feladatot adott neki a roma származás.

Mit jelent önnek ez a jelölés?

Az egyik fontos szerepe ennek a díjnak, hogy visszajelzést kapjon a színész arra, hogy miként gondolkodnak róla, hogyan értékeli őt a szakma. Ez roppant fontos, hiszen rengeteg kudarc éri az embert a pályáján, és nagyon sokszor egy-egy bemutató után esetleg nincs semmi visszhang, mert nem sikerült jól, kudarcos volt az előadás, megbukott. Olyankor az ember azt érzi, hogy vége a világnak. Aztán ezek a kudarcok lassan megtanítják arra, hogy olyan történéseket is átélhessen, ahol pedig a sikerben lubickol. Végül amikor a sikerben megfürdött, akkor jöhet a kudarc megint. Szóval ez egy rövid pillanat az életünkben, és számomra már maga a jelöltség a díj, és nagyon megtisztelő, hogy a kollégáim engem is kitüntettek a szavazataikkal.

A politikailag leterhelt időkben a színháznak, és benne természetesen a színésznek milyen feladatai, kötelezettségei lehetnek?

A színész feladata a színházcsinálás, a színház feladata nagyon sokszor a tanítás, a szórakoztatáson túl pedig természetesen a társadalom szembesítése saját magával, tehát egy tükörszerep. A színésznek is – mint bármely művésznek – ugyanígy megvan a tükörszerepe, mégpedig egy áteresztő tükörszerepe van, amely néha csupán tükröt mutat, néha pedig ez a tükör átereszti a tekintetünket egy másik dimenzióba, és megengedi, hogy közelebb kerülhessünk egy-egy alakításon, költői művön, festményen, vagy zeneszámon keresztül a magasabb entitáshoz, Istenhez. Nem egyszer adhat hitet, vagy fordíthat életünkön egy ilyen színházban átélt katartikus élmény. Ilyen például a halállal való találkozás, a halállal való játék. A színház egy különleges hely, a beavatás helye, a kollektív emlékezetünk helye. Most itt, hozzátartozók, barátok, színházi emberek és színházba járók közösen emlékszünk arra, hogy milyen volt Kaszás Attila. Emlékszünk az értékeire, és azokat próbáljuk méltó módon képviselni és továbbvinni. A művészetnek és a művésznek fontos szerepe van a nehéz időkben is, mégpedig az, hogy törekednie kell arra, hogy egyetemes értékeket sugározzon, egyetemes gondolatokat közvetítsen. Függetlenül attól, hogy épp mekkora értékválság sújtja a világot, hogy üres-e a zsebünk vagy a hasunk, hogy a politika épp mennyire teátrális, és hogy a teátrumok épp át vannak-e politizálva vagy sem, erre kell törekednie. Mert a művészet a társadalom orvosa, a kultúra a gyógyszere. Nélküle, nélkülük meghal, esélye sincs a túlélésre.

Milyen emlékeket tud felidézni Kaszás Attiláról?

Sajnos személyesen nem ismertük egymást. Nagyon sajnálom ezt, mert többször láttam játszani televízióban és színházban is. Számomra egyik legemlékezetesebb alakítása Jimmy szerepe volta a Dühöngő ifjúságban, de fantasztikus volt a Leonce alakítása a Leonce és Lénában is. Nagy színészegyéniség volt, akiért érdemes volt színházba menni.

Hogyan gondol vissza a pályakezdés éveire?

Ma is úgy gondolom, hogy hatalmas szerencsém volt abban, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskola után Kaposvárra kerülhettem, és ott tanulhattam tovább a szakmát. Sokat küzdöttem azért, hogy színész legyek. Számtalan kudarc eljuttatott addig a gondolatig, hogy azt mondjam, itt van a vége, ezt nem csinálom tovább. A mai napig többször úgy érzem, hogy nem megy, hogy abbahagyom. Aztán az ember túllendül a problémákon, és minden marad a régiben, illetve egy kicsit előrébb jut, közelebb jut önmagához. Tudom jól, hogy ezzel nagyon sok színész így van, szeretne maximálisat nyújtani. Érzi is, tudja is, hogy tudja, hisz is benne, de mégsem könnyű megtalálnia a jó megoldást.  Talán, mert az a megoldás, amit egyik legnagyobb színészünk, Őze Lajos mondott: …a játékban mindig benne kell lenni, hogy a játék lényegét megtalálhassuk.

Mit gondol azokról a fiatalokról, akikkel a társadalom és általában a család is azt érezteti, hogy a művészi pálya nem alkalmas az egzisztenciateremtésre, mindeközben ott van a tehetségük.

Roppant nehéz ma színésznek lenni. Viszont a tehetség kötelez, nem szabad elkótyavetyélni, hagyni, hogy elkallódjon. Azzal kezdeni kell valamit, ez igaz minden művészeti ágra. A tehetségnek a fejlődését fontos elősegíteni. Mindegyikünknek az a dolga, hogy támogassuk a fiatalokat, a művészet mellett az élet számos területén inspirálnunk kell az embereket, hogy a lehető legjobbat hozzák ki magukból. A Karaván Művészeti Alapítványban munkatársaimmal együtt tehetséges, hátrányos helyzetű fiataloknak nyújtunk tizenkét éve tandíjmentes színészképzést, segítjük érvényesülésüket

A közönség a közeljövőben hol láthatja színpadon?

A Csiky Gergely Színháznak vagyok immár 18 éve a társulati tagja. Elsősorban a kaposvári közönség láthatja az alakításaimat, mert az utóbbi években sajnos ritkán jövünk Budapestre, s csak néha sikerül vendégjátékot szervezni más városokba. Idén úgy alakultak a színházi bemutatóim, hogy az év elején játszottam többet, most tavasszal ritkábban. Több előadást ajánlanék a színházba járóknak és az olvasóknak. Április 19-én az Othello Gyulaházán című, Gádor Béla–Tasnádi István darabban alakítom Tornyos Francit, egy táncos komikus szerepét. Május 12-én szintén a Csiky Gergely Színházban utolsó alkalommal kerül színpadra az Anconai szerelmesek című zenés komédia. Aztán a kaposvári színházzal jövünk a Városmajori Szabadtéri Színpadra, ahol a Cigánytábor az égbe megy című előadásunkat láthatja a közönség. Júniusban a Stúdió K-ban a Karaván Művészeti Alapítvány beavató színházi előadása lesz látható, a Csongor és Tünde, Tóth Géza kollégám rendezésében. Ősszel ugyanitt, s remélem, hogy más helyszíneken is látható lesz a legutóbbi rendezésem: „A show folytatódik” című interaktív előadás, ami egy 18 éves állami gondozott roma fiatalember viszontagságos bukdácsolását mutatja be Budapesten.

A munkája során előtérbe került valaha a származása? Segítheti-e a művészet az előítéletek leküzdését?

Engem érzékennyé tett az a sok abszurditás, ami a roma származásom miatt ért engem vagy másokat. Az előítéletesség és a rasszizmus olyan probléma, amit nem lehet megoldani egykettőre. Hosszan, türelmesen és kitartóan érdemes és szükséges dolgozni azért, hogy minél kevésbé legyen jelen az életünkben. Minden más csak kárt okoz. Ez egy nélkülözhetetlen, óriási, sziszifuszi munka, amit nem lehet megúszni.  Tenni kell érte, de ne ijedjünk meg, hogyha ennek a tevékenységnek az eredménye szinte láthatatlan. Mint mindenki másnak, nekem is feladatot adott a származásom. Magyar emberként, magyar színészként azt, hogy ápoljam, gazdagítsam és továbbadjam a magyar kultúra értékeit. Roma származású emberként, a roma kultúra megőrzésén, értékeinek ápolásán és bemutatásán túl érzékenyen, empátiával viszonyulni az elesettekhez, a kiszolgáltatottakhoz, a hátrányból indulókhoz. A hátrányos helyzetű tehetséges gyerekekkel, fiatalokkal dolgom van, úgy érzem, adnom kell nekik, inspirálnom kell őket. Nemcsak a fiatal roma tehetségeket, hanem a nem romákat is. Kit ezért, kit meg azért. Azért, hogy pozitív példát lássanak. Be kell látni, hogy közös érdek, hogy az előítéletek visszaszorításán dolgozzunk. Bibó István egyik tanulmányából kölcsön véve s kissé módosítva a gondolatot: a szerencsés találkozások számának növelésére van szükség. Én ezt vallom, ezen gondolkodom munkatársaimmal a hétköznapokon, de gyakran ezen dolgozom akkor is, amikor a színpadon játszom.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink