Bogdán Péter blogja

Legyetek jók! Ha tudtok…

2013. április 30. | Bogdán Péter

Fülöp testvér, amikor pofon vágja néhány alkalommal az ördög áldozatául esett „legtisztább gyermeket”, a rablóvezérré lett tanítványt, mindig azt mondja: „Nem neked adtam, hanem az ördögnek”. Ami azért keserű mondat számomra, mert úgy érzem a kéz, amely a bölcsőnket ringatja, a kiszolgáltatottakat a pokol irányába hintáztatja, s nem az ördögöt, hanem az áldozatokat vágja pofon.

Időnként az ember életében feltűnik egy-két jól ismert film. Az elmúlt napokban két klasszikust néztem meg újra. Az egyik arról szól, hogy egy nőgyógyász visszaél a helyzetével egy vizsgálat során. S miután kitör a botrány, öngyilkos lesz, a felesége pedig félig-meddig megőrül. Annyira biztosan, hogy megpróbálja tönkretenni a férje által zaklatott terhes nő életét azért, mert a botrány következtében ő maga elvetélt.

A tragikus történet során az öngyilkos nőgyógyász felesége dajkaként befurakodik a férj áldozatainak életébe. S az újdonsült anyukát a barátnője figyelmezteti: Vigyázzon! Ugyanis a kéz, amely a bölcsőt ringatja, a világot is igazgatja. Vagyis ha a gyermekét egy idegen nő kezébe adja, akkor megnő az esélye, hogy a másik asszony nemcsak anyaként, hanem más szerepköreiben is pótolni fogja.

A bosszúszomjas, megzakkant orvosfeleség trükkök és áskálódás révén erre is törekszik, és áldatlan tevékenysége eredményre vezet. A család teljesen tönkremegy, emberáldozat is lesz.

A másik film az itáliai Neri Szent Fülöp életéről mesél. Egy szerény papocskáról, aki az embertelen, szigorú világban szeretetet nyújt (azaz teljesen az ellenkezőjét annak, mint amit az őrült orvosfeleség). És tudatában sincs annak, hogy még a pápa sem képes olyan kegyelemmel teli gondolkodásra, mint ő.

Neri Fülöp története során állandóan az ördöggel küzd, amely soha sem adja fel, és megpróbálja a pokolba taszítani az ártatlan gyermeki lelkeket, akik Fülöp testvér oltalmát élvezik. És ha nem is sikerül meghódítania őket, a legtisztább gyermeket azért árvaságba, szegénységbe, tanulatlanságba, bűnös szerelembe, testi sértésekbe, rablásokba és gyilkosságokba taszítja bele.

Amire Fülöp testvér – a gonosz állandó jelenléte miatt – csak annyit mond: Legyetek jók, ha tudtok.

Őszintén mondom: mindkét film fontos nekem. Külön-külön is sok mindent elárulnak az emberi lélekről. De együttesen olyan sokat, amit már érdemes jegyzetbe is foglalni.

Emberi sorsok és történelmi események sokasága jut eszembe, amikor arra gondolok: a kéz, amely a bölcsőt ringatja, a világot is igazgatja.

Hányszor előfordul az életünkben, hogy érzelmi kötődéseink miatt, a sorsunkat észrevétlenül olyan emberek kezébe adjuk, akik visszaélnek ezzel. S ugyanez igaz a történelemre is.

Történt ugyanis, hogy 2010-ben a szavazók többségétől bizalmat kapott a Fidesz-KDNP. Azért, mert egy olyan politikussal, Orbán Viktorral, találkoztak az emberek, akiről azt gondolták: megbízható. És most nagyon lehangoló látni: ez a politikus, az öngyilkos nőgyógyász feleségéhez hasonlóan ringatja az ország bölcsőjét. Már nemcsak a miniszterelnöki szék az övé. Nem elégszik meg azzal a szereppel, amit a választók három éve neki szántak. Olyan hatalmi ágakat is magának akar, amit a demokrata szavazók nem az ő kezébe akartak letenni, mert úgy gondolták, hogy szükség van a miniszterelnököt korlátozó fékekre és ellensúlyokra. Most a gyakorlatban mégis, a kormányon kívül, Orbán Viktoré a két kormányzó párt, az országgyűlés törvényhozó ereje, és mintha még a köztársasági elnök is úgy mozogna, ahogyan ő rángatja a zsinórokat, ugyanis soha nem mond neki ellent senki.

Ahogyan az öngyilkos nőgyógyász megzakkant felesége manipulálta a családot azzal, hogy már az anya ébredése előtt megetette a babát, hogy hajnalban olyan zajt csapott a konyhában, hogy a „ház ura” átlátszó hálóingben, csaknem meztelenül kapja rajta a hűtőszekrény előtt. Ugyanígy manipulál Orbán Viktor is mindenkit. Csak éppen ő zsíros állásokkal eteti meg és csábítja azokat, akik az általa megszerezni vágyott hatalmi ágakat irányítják. A Magyar Nemzeti Bank is már úgy táncol szinte, ahogy ő fütyül, és az Alkotmánybíróság is igazodni látszik. Az alkotmánynak (a négyszer módosított, „gránitba vésett” alaptörvénynek) a szövegéről már nem is beszélve. És szinte már meglepetést okozna, ha az Országos Roma Önkormányzat nem tartozna bele ebbe a felsorolásba is. Hiszen manapság az is egy zsíros és csábító állás annak, aki hazánk álságos roma stratégiáját hajlandó hitelesíteni – akár a romákkal szemben is.

Ahogyan a tragikus végkimenetelű filmben, hazánkban is tragédiák sorakoznak egymás után. A Magyar Köztársaságként emlegetett nagy családból marakodó Magyarország lett. Emberek esnek áldozatul etnikai villongásoknak, gyűlöletnek, szegénységnek, nyomornak, betegségeknek, munkanélküliségnek.

Ugyanis a minden fontos intézményt saját kezében tartó miniszterelnök arra már nem képes, hogy ugyanúgy tudjon megbocsátani, mint Neri Fülöp. Hogy úgy igazgassa a világot, hogy abban részvét legyen az elesettek iránt és ne gyűlölet. A hátrányos helyzet ne örökre megnyomorító bélyeg legyen, hanem súlyos indok az esélyteremtésre. A nyomorúságban élők között ne legyenek egyenlőek és még egyenlőbbek. A kínért, a szenvedésért ne büntetés járjon, hanem átgondolt és megfontolt segítség a kilábaláshoz.

Fülöp testvér a filmben pofon vágja néhány alkalommal Csirifiszkiót. Azt a gyermeket, aki a növendékei közül a legesélyesebb volt arra, hogy a legtisztább maradjon. Mégpedig azért, mert az ártatlansága miatt, Csirifiszkió szúrta a szemét leginkább az ördögnek, aki aztán kovácsnak, seprűkészítő öregasszonynak, mór nőnek, és szobrásznak álcázva magát addig és annyiszor kísértette meg, míg rablóvezérré nem lett. Ugyanis a gonosz mindig olyan helyzetekbe sodorta, hogy más választása nem is volt.  Neri Fülöp éppen ezért, amikor megüti Csirifiszkiót, mindig azt mondja neki: „Nem neked adtam, hanem az ördögnek”. Ami azért keserű mondat számomra, mert úgy érzem, hogy Magyarországon a kéz, amely a bölcsőnket ringatja, ugyanolyan manipulatív, mint a Csirifiszkiót kísértő ördög. A kiszolgáltatott rétegeket hasonlóan a pokol irányába hintáztatja, mert olyan gazdasági és politikai környezetet teremt a számukra, amelyből másfelé nincs is kiút nekik. Csirifiszkió a film végén elkárhozik, és hazánk elesettjeire sem vár más sors. Csakhogy a mi esetünkben a „ringató kéz” a saját maga által teremtett áldozatoknak adja a pofont.

A film Fülöpje a pápához is elment kegyelemért, amikor Csirifiszkiót fel akarták akasztatni. Ugyanis míg a pápa nem harcolt személyesen a legfőbb gonosszal, addig Fülöp testvér igen. Ő jobban értette, mint az egyház feje, hogy az emberek nemcsak Krisztus gyermekei, de az ördög áldozatai is.

A történet végén ezért a sátán megkísérti Fülöpöt is. A hiúság bűnébe akarja taszítani, aminek eszköze a pápa lenne. Őszentsége bíborossá szentelné, Fülöpöt azonban nem vonzza a bíborosi kalap. Ki megy akkor naponta koldulni – kérdezi rögtön – a körülötte csivitelő gyermekeknek?

Az általam tisztelt Fülöpöt – a szó legnemesebb értelmében – tényleg szent embernek gondolom. És követendő példának. Nagyon fontosnak a valóságos Fülöpnek a filmben is megfogalmazott üzenetét, hogy legyünk jók, ha tudunk. Ő ugyanis tudott jó lenni – de ez nem mindig és nem mindenkinek sikerül.

Amikor a pápa engedte felakasztatni Csirifiszkiót – Fülöp már nem osztott pofont. Nem volt értelme. A gonosz győzött. Elvette, amit akart. Sikeresen megrontott egy korábban tiszta lelket. Ő pedig lehunyta szemét, hogy ne lássa a haláltusát. Az ördöggel egy életen át képes volt harcolni. De azt már az ő lelke sem bírta el, hogy végignézze, miként üli diadalát a gonosz az egykor kiszemelt áldozat fölött.

Számomra a legmegrázóbb az, hogy Neri Fülöp a filmben nemcsak azt mondja, hogy Legyetek jók, ha tudtok, hanem azt is, hogy azért legyetek jók, mert minden egyéb hiábavalóság. És ha ez így van, akkor a Magyarországon nyomorúságban tengődők – köztük a romák – létezése is értelmetlenné válik.

Ugyanis ha a „ringató kéz” nem tud jó lenni, és csak a hatalomkoncentrációra összpontosít, ezáltal olyan politikai és gazdasági környezet teremt, ami szinte kizárólagosan az egyes ember bukásához vezet. Mert az egyénnek esélye sem marad jónak lenni. Például azáltal, hogy az integráció helyett ma már ismét a szegregált felzárkóztatás a „divat”. Akkor valóban: minden egyéb hiábavalóság.

Én nem vagyok pap. Nem is fognak szentté avatni. De éppen ezért lehet példakép nekem is egy olyan történelmi alak, aki tudott jó lenni. Ugyanis mi más lehetne a válaszom ilyen helyzetben, mint az, hogy felemelem a szavam, amikor a pokol bugyraiba taszítják az embereket.

Ugyanis – Szent Fülöphöz hasonlóan – én sem tudom végignézni a „pokolba taszítottak” halálba ringatását.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink