Komolyan

„A blues magával ragad és nem ereszt!” – Deák Bill Gyula

2013. május 1. | kutivili

Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok.

Deák Bill Gyula a magyar zeneipar egyik legismertebb és legnagyobb tehetségű előadója. Pedig a pályája nem indult zökkenőmentesen. Kitartó munka eredménye, hogy a nehézségek ellenére a csúcsra jutott a szíveket megdobogtató blueskirály. Hogy is mondta Chuck Berry? „Ő a legfeketébb hangú fehér énekes, akit valaha hallottam.”

A hatvannégy éves Bill kapitány gyerekkorában egy orvosi műhiba következtében veszítette el az egyik lábát. Ki tudja, ha nem történik ez a tragédia, ma első osztályú, híres focistaként ünnepelnénk őt. Tizenegy éves kora körül remekül focizott. Bill nem hagyta, hogy a történtek úrrá legyenek rajta. Fiatalon énektanárokhoz járt, akik azonban teljesen mást akartak, mint amit ő képzelt. Az operistát keresték benne, nem a bluesénekest, tehát inkább az önképzést választotta. A fiatalon Beatlest és Rolling Stonest hallgató Bill egy Orszáczky Miklós és Szakcsi Lakatos Béla szereplésével lezajlott koncert után sokáig fontolgatta, hogy abbahagyja a zenélést, mert nincs keresnivalója ezen a pályán. Szerencsére később letett erről.

Lenyűgöző hatású volt rá Jimi Hendrix és Radics Béla játéka. Később több zenekarba is bekerült. Pályája elején a kőbányai Sztár nevű társulatban énekelt, ezt követte a Napsugár, a Wanderers, a Lord, és a híressé vált Syrius.

Bill – akkor már ismert figuraként – filmben is szerepelt, a Szomjas György rendezte Kopaszkutyában a hányatott sorsú zenekar énekesét alakította. Bill szabadságszeretete, lázadó és lázító hangja szúrta az aktuális hatalom szemét, de ő nem hagyta magát.

Szóló énekesi karrierje 1983-ban kezdődött a Rossz vér című lemezzel. Sokat haknizott, turnézott; a határokon belül alig van hely, ahol ne énekelte volna lemezei dalait. Külföldön is járt, többek között Dániában és az akkori Nyugat-Németországban adott frenetikus koncertet. Ismertebb és a mai napig frissnek és energikusnak érezhető albumai közül érdemes megemlíteni a Bűnön, börtönön, bánaton túl, a Bort, bluest, békességet, a Bill kapitány blues cirkusza címűeket, és a kilenc év kihagyás után kiadott, ma már legendás Hatvan csapást (2008). Számos kitüntetése közül feltétlenül megemlítendő a Blues Patika Életműdíj, a Fonogram gálán kapott életműdíj és a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje.

Arra, hogy mi a blues, egy interjúban azt válaszolta: „A blues egy életforma, egy életérzés – magával ragad, és nem ereszt.” Őt már lassan negyven éve nem ereszti el, és az ölelése láthatólag mindhalálig tart.

A blues koronázatlan hazai királya olyan ismert hazai zenészekkel játszott pályája során, mint Földes László (Hobo), Tátrai Tibor, Póka Egon és Solti János.

Deák Bill Gyula a mai napig aktívan koncertezik, egyik kedvenc helyén, a Kőbányán található Josefina Blues Bell Klubban havonta fellép, de az ország bármelyik pontján feltűnhet. Tavaly év végén szívproblémái miatt kórházba szállították, emiatt koncertjei több hónapig elmaradtak. Május tizennyolcadikán a Legenda koncerttel tér vissza a rajongók nagy örömére a Pecsába.

Bill kapitány Kőbányán született, és sztárság ide vagy oda, a mai napig ott él. A rajongók és a zenésztársak, ismerősök szerint hitelességét és szerénységét névjegyként hordja a szívében. Régebben nem volt ritka, hogy egy doboz sörrel kiült a kőbányai padokra, mint bármelyik helybéli. Fiatal újságírók mondták el, hogy ha interjúkészítés ügyében keresték, mindig készségesen, kedvesen fogadta őket, mintha csak régi barátjuk lenne. Természetessége és a hangjában levő hihetetlen erő mindenkit megragad. Ritka manapság, ha egy zenészről egyértelműen kimondható, hogy emberi.

Deák Bill Gyula példakép lehet bárkinek, élete pedig bizonyítja, ha valaki kitartó, a legelkeserítőbb akadályt is le tudja küzdeni.

További cikkek a rovatból
És változunk És változunk
Minden évben összefoglalót készítek az évemről. Ó, ha tudnátok, kedves Olvasók, mennyi minden nem kerül bele az efféle összegzésekbe, amiket közreadok. Még csak pont-pont-pont formájában sem írok le dolgokat. Hogy miért? Önmegtartóztatás – egész jó szöveg ugye? Nem írok le olyan dolgokat, amikről nem érzem, hogy az én történeteimen túlmutatva hasznosak lehetnek mások számára is. Meg hát az én vívódásaim nem tartoznak senkire, a mámorom meg, ki tudja, mire ingerelne másokat...
KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK
Roma és nem roma gyerekek divatterveit és ruháit mutatták be Budapesten. Az Amaro Trajo Alapítvány Varga Erika és a Romani Design szakmai vezetésével a roma kultúra hagyományait is bemutató kreatív-művészeti kurzust indított, amelyen több iskola diákjai vehettek részt a fővárosban és vidéken is. Olyan roma és nem roma fiatalok tanulhattak a program keretében, akiket érdekel a divattervezés.
Árverés Szintikéért Árverés Szintikéért
Árverésre bocsátják díjukat az V. Romani Filmfest győztesei. A Mosoly című dokumentumfilmmel Zsiga Ottó és Jánoska István első helyezést ért el a Romani Filmfesztiválon. A történet a nyolcéves Szikszai Szintiáról szól, aki kétszer tért vissza a bölcsőhalálból. Súlyos epilepsziát kapott, és az agysejtjeinek hetvenöt százaléka elhalt. A film az ő és az édesanyja mindennapos harcát mutatja be az életért.
Álmunk – filmbemutató és beszélgetés Álmunk – filmbemutató és beszélgetés
Az Álmunk című film roma és nem roma újságírók alkotása, amely a Romák - itthon Európában nemzetközi projekt keretében készült. A Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában megfilmesített történetek egy-egy roma embert vagy közösséget mutatnak be korszerű multimédiás módszerekkel.
Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban
Roma táncosok, zenészek, képzőművészek és filmkészítők mutatkozhattak be a hétvégén a Bethlen Téri Színházban. A rendezvényt a Roma Ellenállás napjára emlékezve szervezte meg a Színház vezetése. Nézze meg videónkat!
Új helyen a KuglerArt Új helyen a KuglerArt
Új helyre, a Sütő utcába költözött a KuglerArt. Az első szalonesten a nemrég elhunyt Balogh Balázs Andrásra és feleségére, Oláh Jolánra emlékeztek, családtagokkal, barátokkal közösen. Az esten a Szalon Színház művészei szórakoztatták a közönséget.
Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014) Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014)
A magyar cigányzenei és művészeti életben fogalom Buffó neve. Védjegy. A jó ízű, karakteres, kifejező hegedűjáték védjegye. Sokat tett azért, hogy hazánkon kívül is hírét vigye ennek a fontos hungarikumnak, a magyar nótának. Balog Zsolt kollégámmal sokszor készíthettünk vele interjút, legutóbb a Holland–Magyar Nóta Foundation koncertjén, a holland rezidencián. Nagyon nagy lelkesedéssel beszélt a kezdeményezésről, mely azon dolgozik, hogy életben tartsa a magyar cigányzenét. Sugárzott róla, hogy teljes szívvel harcol ezért az ügyért. Nekünk is sok erőt adott, ahogy ehhez a kérdéshez állt. Nem gondoltam volna akkor, hogy néhány rövid hónap múlva már csak emlékére fogok írni. Buffó Rigó Sándor 65 évesen hunyt el vasárnap. Isten nyugosztalja. Életútjának fölidézésével tisztelgünk emléke előtt.
Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok. Most Rigó Jánosra emlékezünk.
Életmenet Életmenet
Azt mondom el, amit én láttam, és nem azt, amit a hírekben olvashattak: ki beszélt, hol, mikor, hova utazik, kinek fejezi ki az elismerését, a részvétét… Erre ott vannak a hírportálok.
Fényerdők Fényerdők
A Petőfi Irodalmi Múzeumban március 21-től látható Világok útjain tárlat főleg portrékból áll, roma emberekkel a középpontban. A fotós Molnár Zoltán, aki bejárta Európát. A kiállítás gerincét főleg Erdélyből és Magyarországról származó felvételek alkotják, de készültek képek Montenegróban, egy koszovói roma telepen muzulmán cigányokról, Makedóniában, Bulgáriában egy roma esküvőn, és Dél-Franciaországban is. A fotókból korábban készült egy kötet is, Fényerdők címmel.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink