Beszélgessünk

Borok és történetek – Fehér Sándor hegedűművész emlékére

2013. május 1. | kutivili

Már vagy fél éve belekezdtem, hogy unokabátyámra emlékezve megírjam ezt a cikket, de sokáig nem tudtam befejezni. Időnként felpillantottam a címre, megláttam az „emlékére” szót, és valahogy nem ment a folytatás. Lefagytam, elmerülve az emlékekben. Nagyon nehéz elfogadni, hogy már csak az emlékére írhatok vagy gondolhatok.

Fehér Sándor hegedűművészt nem kell bemutatnom. Sajnos világhírűvé nem a művészete tette, hanem hogy hősi halált halt a Costa Concordia luxushajón. Embertársai életét mentette a katasztrófa idején. Vagyis hát mégis be kell mutatnom, de most úgy, ahogyan csak kevesen ismertük. Mint egy jó humorú embert, aki viszont nem ismert tréfát, amikor két öccsét (legfőképpen engem) kellett gatyába ráznia. Ezzel a néhány sorral tehát arról szeretnék megemlékezni, hogyan befolyásolta az életemet. Ezekért mindig hálás leszek neki.

Az egész család nagyon szerette őt, de Robinak (Sanyi öccse, a másik kuzinom) és nekem nagyon különleges kapcsolatunk volt bátyánkkal. Bő tíz éve kezdett el a szállodahajókon muzsikusként dolgozni. Amikor egy-egy rövid időszakra hazajött, tanított, mert hosszú távon ezzel szeretett volna foglalkozni . (Lásd portréját) Példakép volt mindannyiunk számára. És nagyon komolyan vette, hogy miféle jövőt  tervezünk magunknak, mi felé szeretnénk fordulni. Ha nem volt ötletünk, rávilágított arra, hogy mit érdemes csinálni. Ebben segített is bennünket, és ha hazajött, mindig szigorúan számon kérte, végezzük-e rendesen a dolgunkat. Velem még következetesebben foglalkozott, mivel kilencéves koromban édesapám meghalt. Attól kezdve Sanyi nem csak bátyként, hanem apaként is figyel rám, terelget és számon kér. Neki köszönhetem a pályaválasztásomat is. Ugyanis – testvérünket „majmolva” – Robival mindketten zenét kezdtünk tanulni. Robi a jazz-zongora felé indult, én pedig a gimnáziummal párhuzamosan a zeneművészeti szakközépiskola klasszikus hegedű szakát végeztem.

Bár a kisebbik kuzinom édesapjának nagyon határozott elképzelése volt Robi továbbtanulását illetően, belőlem azonban hiányzott ez a határozottság. Ezért aztán unokabátyám az apám helyett lett apám, és döntést javasolt. Arra beszélt rá, hogy semmiképpen ne kötelezzem el magam a klasszikus zenei pálya mellett. Sok ott a komoly tehetség, de roppant kevés a munkalehetőség. Tudta, hogy nagyon érdekel a testedzés és a táplálkozástudomány, ezért azt javasolta, váltsak irányt és a sport területén kezdjem felsőfokú tanulmányaimat. Így is lett, testépítő–fitness szakedzőként végeztem a Testnevelési Egyetemen.

Ekkortájt kezdett el érdekelni a borok egészségre gyakorolt hatása, és egyre többet foglalkoztam mindkettővel: borral és egészséggel. Sanyi éppen itthon volt, és rengeteget mesélt a sok-sok megismert gyönyörű borvidékről. Spanyol, francia, chilei borélményeiről számolt be, Bordeaux-ról pedig egyszerűen elragadtatással beszélt. A káprázatosan szép helyről, ahol olyan borokat készítenek, mint sehol a világon. Sokszor hallotta – fűzte hozzá –, hogy a hazai borkultúra is szépen ível fölfelé, de  mivel nagyon sokat volt külföldön, csak az ottani élményeit tudta megosztani velem. Ittam a szavait, nagyon jó volt hallgatni a sztorikat, közelebb hozott a témához, és megmozdult bennem valami.

Nemsokára visszaindult folytatni a hajózenét, de hamarosan levéllel jelentkezett. Jó újraolvasni laza stílusát: „Na, figyelj tökfej! Gondolkodtam erről a bor dologról. Tényleg komolyan érdekel? Ha igen, akkor szerezz felsőfokú végzettséget erről, irány a vendéglátói főiskola. Ebben tényleg van fantázia. Ha majd hazamentem, megdumáljuk.”

Nem sokat gondolkodtam, egy kis idő múlva jelentkeztem, és felvettek a Budapesti Gazdasági Főiskolára (érdeklődőknek: Kereskedelmi Vendéglátói és Idegenforgalmi főiskolai kar, KVIFK). A turizmus-vendéglátás szakon sok-sok italismerettel kapcsolatos tantárgyat tanultam a későbbiekben. Közben pedig Robi, aki a testedzésben partnerem, a borkóstolásban is az lett. Sorra kóstolgattuk a jó, az érdekes, és kevésbé jó/érdekes borokat. Kezdett világossá válni, hogy a bornak rengeteg árnyalata van (nem csak színekre gondolok), és ez még izgalmasabbá tette a tanulgatást.

Alaposan belemerültünk a témába, amikor bátyánk megérkezett. Örült, hogy felvettek, de nem igazán mutatta ki, viszont azonnal hozzátette „Már a tanulás ideje alatt is szerezz gyakorlatot, mert ha közben nem dolgozol, akkor csak egy újabb plecsnit kapsz, amit, ha végeztél, bedobhatsz a fiókba.” Ekkortájt kissé túl pörgős is lett az életem, amit eleinte nem nézett túl jó szemmel, mert féltett, hogy elaprózom magam. Bekerültem ugyanis a Független Médiaközpont újságíróképzésére. Ezzel közel maradtam a főiskolán tanultakhoz, mert borújságíróként végeztem a gyakorlatomat, és már a képzés közben elkezdtem írogatni a sosinet.hu oldalra – aki olvassa, láthatta, hogy a mai napig sem hagytam abba.

Akkortájt elég sok bor témájú anyagot készítettem, de Sanyi tanácsára egy másik vonalra is ráerősítettem. Azt javasolta, hogy zenészekről írjak portrékat, ha van rá lehetőség. Hiszen egyrészt értek hozzá valamennyire, a másik ok pedig, hogy más médiumok nem nagyon mutatnak be példaértékű fiatal művészeket, művészjelölteket. Éljek a lehetőséggel, ajánlotta, csináljak valami egyedit. Persze, tette hozzá, hagyjam meg a boros vonalat is, legyen ez a két szakterületem. Ekkor kértem fel operatőr kollégámat, Balog Zsoltot, hogy készítsük el az első portrénkat.

A közös munkával elégedettek voltunk, mára nagyon sok tehetséges fiatalt mutattunk be a sosinet.hu közönségének. A mai napig is e két területtel foglalkozom, és nagyon élvezem. Mellette pedig a volt főiskolámon szervezek és tartok borteszteket. Sanyi bátyám útmutatásai és következetessége (szigora?) nélkül egész biztosan nem jutottam volna idáig. Óriási hálával tartozom neki.

Végezetül egy rövid történet. Nem sokkal utolsó hajóút előtt megkértem Sanyi bátyámat, jöjjön el egy általam szervezett kóstolóra, ahol a cabernet franc fajtát teszteltük. Világfajta ez, nemzetközileg elismert borszakértők szerint hazánkban mutatja a legszebb arcát. A tesztelők örültek, hogy Sanyi személyében olyasvalaki van köztünk, aki bejárta a világ leghíresebb borvidékeit is, és nemzetközi viszonyítási alapja van. Számos jó tétel érkezett, mi pedig megkértük, mondja el, neki melyik a három legjobb és miért. Szavait feljegyeztem, időnként újra olvasgatom:

1. Merfelsz pincészet, Szekszárd, cabernet franc, 2009. Szűretlen. Ez a bor nagyon selymes és finom. Nem kell gondolkodnom azon, hogy milyen arányban van jelen a hordó, mennyire elegáns a bor stb. Egyszerűen annyira jó, hogy elvonja ezekről a figyelmemet a „csúszós” gyümölcsösség. Ezen kívül van benne némi barbecue-s, pikáns ízvilág, a finom gyümölcsök mellett. Ezt nehezen tudnám megunni.

2. 2HA Szőlőbirtok és Pincészet, Szent György-hegy, cabernet franc, 2009. Teljesen más jellegű, mint az előző bor. Rengeteg ásványosság és földes jegy van a friss gyümölcsök mellett. Nyomulnak a savak is, de nem húzós. Vékonyabb bor, de nagyon hosszú és gyümölcsös, földes a lecsengése, ami nekem nagyon érdekessé teszi.

3. Kislaki Bormanufaktúra Válogatás, cabernet franc, 2009: 2009-nek nagyon gyümölcsösek a borai. Emlékszem, régebben, 2000 környékén, amikor itthon ittam komoly vöröset, az egész a fahordózásról szót. Most pedig a jól beérett gyümölcsökről. Mint ahogy ez a bor is finom gyümölcsös, és jól iható, pedig tartalma az van rendesen.

Sanyi ezután körülnézett a teremben. Volt ugyanis a cabernet franc tesztet megelőzően egy másik kóstolás. A szomszédos asztal poharában Szecskő Tamás Turán bora volt. Megforgatta a pohárban, majd megkérdezte, hogy van-e még ebből, mert különösen mély színe és olajos feltapadása miatt igen kíváncsi lenne rá. Volt még, így megkóstolta azt is. Véleménye szerint túlontúl karakteres, de fantasztikusan dús és egyedi bor. Aztán rákérdezett, hogy miért nem hallott még róla, pedig a kóstolás alapján kellett volna találkoznia vele.

Kissé zavarban voltunk. Tényleg nagyon kevesen használják ki a borászok közül ezt a nagyszerű fajtánkat, amiből jó években nagyágyú vöröset lehet készíteni. Úgyhogy a kérdésre nem tudtunk érdemben válaszolni.

Hazafelé indultunk, de Sándor útközben is feldobta a Turán témát. Javasolta, hogy borújságíróként foglalkozzam többet ezzel a fajtával. Derítsem ki, miért készül ilyen kevés, szervezzek szakmai teszteket, megbeszéléseket vele kapcsolatban. Válasszak valami egyedi területet, mondta. Ahogy máskor is, más témában is ezt javasolta….

Még soha nem csalódtam Sándor bátyám ötleteiben. Most sem fogok. A Turán nyomába eredek…

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink