BeszélgessünkNótár Ilona blogja

Anya vagyok. Jaj.

2013. május 5. | Nótár Ilona

Két egy ágyas szobán osztoztam egy hétig Tilda nénivel, aki jóval túl volt már a nyolcvanon. Feltűnően csendes voltam, ő viszont kifejezetten harsány. Nem is titkolta, alig várta már, hogy lecsaphasson az érkező betegtársra. Én lettem a társalkodója. Sokat zsörtölődött, és szidott a csendességem miatt. Úgy feddett, mintha csak a régen külföldre disszidált mogorva lányát intené.

Egy alkalommal végre bejöhettek hozzám a lányaim is, a férjem kíséretében. Lili lányom kedves hívásomra egyből befeküdt mellém a betegágyba, Hannus egy széken ült, közvetlenül mellettem. Végig a kezét fogtam, simogattam. (Imádja, ha simizem.) Gyönyörű pillanatok voltak együtt. Csak az ő pillantásuk létezett, és teljes és boldog volt az a kevéske idő. Csak mi voltunk egymásnak. Egymásba fonódott illatos , édes kalácsérzések ezek.

Amikor Tilda nénivel ismét kettesben maradtunk, szigorú tekintettel jelezte, hogy beszéde van velem. Na, nem mintha bele akarna szólni az életembe, de beszélnie kell – magyarázta. – Persze csak az én érdekemben – nyugtatott meg. Megszidott, hogy amíg nálam voltak a lányaim, a férjemet (azt az áldott embert – ahogy Tilda néni mondta) teljesen kizártam a mi csodálatos közösségünkből, s szinte túlzónak titulálta azt a közelséget és meghittséget, amit mi hárman együtt megéltünk. Csaknem két órán keresztül magyarázta, megannyi személyes példával az élete eseményeit, s osztotta meg kendőzetlenül sok tapasztalatát, hogy alátámassza a mondanivalóját. Végső – és ellentmondást nem tűrő – érvként kinyilatkoztatta, hogy neki is van három gyermeke. Igen derék anyának érzi magát, de higgyem csak el neki, hogy a gyermekek, ahogy felnőnek, elváltoznak. Ezt a szót használta: „elváltoznak”. Azt mondta, inkább szánjak csak több időt a férjemre, mert még valaki ellopja mellőlem. Na, ekkor meg kellett hallgatnom még ebbéli tapasztalatait is…

A tradíciónk része, hogy jól csak akkor tudjuk érezni magunkat, ha a gyerekeink jólétét, boldogságát már biztosnak látjuk. Itt, a kórházban is egyértelműen fontosabbnak éreztem, hogy lányaim anya-igényét kielégítsem, mint hogy a férjem hogyléte felől érdeklődjek. Láttam rajta is az egyetértést, sőt ő maga segítette, hogy a találkozás a lányaimmal a legbensőségesebb lehessen.

Nem bántam meg, hogy így töltöttük azt a szűk félórácskát a lányaimmal, de azért belém akaszkodott Tilda néni többször is elgurított gondolata: ha a gyermekeim felnőnek, ők is „elváltoznak”? No hiszen: Hannus, aki nagyobb, mint én, egyre önállóbb, s főleg mindentudó. Hálát adok minden nap, hogy még örömmel ad puszit a suli előtt, s merészel bátran megölelni, ha megyek érte, és ki sem léptünk még az iskola kapuján, amikor már meséli napjának „rémesen fárasztó krónikáját”… Ha jó kedve van, kézen fogva megyünk hazafelé is. Kicsit fura látvány lehetünk, mert nem tudni, ki vezet kit: ő rég túlnőtt engem.

Lilu, a kis ravasz, nemcsak okoska, de jószívű is. Mindig mondja, hogy ne aggódjak, mert ő soha nem hagy el. Majd a szomszéd szobában fog élni, egy házban velünk. Aha. Aztán meg, addig könyörgött, míg végül (életében először) elengedtük az ottalvós osztálykirándulásra, s mondhatom, nem sírdogált, mikor itthagyott minket. Javára legyen viszont írva, hogy a hét majdnem minden napján készített nekem egy-egy csodás rajzot mindenféle gyönyörű csicsával, majd ráírta: „Sajnálom, hogy holnap nem lehetek itt, de gondolok rád. Szeretlek.” És ezt még ezerszer leírta. Helyesen!

Anyukámra gondolok. Hét gyereke van. Hatan a saját életünket éljük. De a testvéreim ott maradtak körülötte, ugyanazon a településen. Neki nemigen kellett átélnie, hogy a gyerekei másként folytatják az útjukat, messze tőle. Csak én kerültem kicsit távolabb. Holnap felhívom őt. Mert szeretem.

Realista vagyok, Tilda néni. Mindig is úgy igyekeztem nevelni a gyermekeimet, mint a sas a fiókáit. Eljönnek a pillanatok (hiszen több ilyen állomás is van az életben), amikor engedni vagy épp lökni kell majd a gyermekeimet, hogy a magasba repüljenek. Isten majd csak megsegít, hogy ne haljak el az „örömbánatban”, amikor látom, hogy önállóan repülnek – s lám, milyen jól: szárnyaik alá hajtják az általuk – csak őáltaluk – kialakított világot. Remélem, hogy olykor hálás szívvel visszatérnek, s együtt éljük meg a csodás és fájdalmas pillanatokat.

Anya vagyok. Jaj

Isten adjon kegyelmet, hogy jó fiókanevelő legyek, s tudjak hozzájuk, velük, nekik változni.

De most még itt vannak.

Ilyen alkalmakkor egy író néhány könnyfakasztóan őszinte szóval megemlíti az édesanyját, s kiterjesztve a köszönetet az összes anyára, hálát ad saját létezésének lehetőségéért is.

Én mégis Hannának és Lilinek, az én ajándékaimnak mondanék köszönetet.

Lányaim, ahogy telnek az évek, s látom, hogy az emberek mennyire szigorúak s ok nélkül bántóak, örülök, hogy nincs a kezükben a döntés joga: kiből lehet anya. Énrám hatalmas áldás szállt, amiért ti anyának szólítotok. Egész életemben anya szerettem volna lenni. Ez a családi és cigány örökségem: az anyaság. Isten csodálatos, és ezt onnan tudom, hogy ilyen nagyszerű lányokkal ajándékozott meg. Ti vagytok nekem a fény, a csillogás, öröm – és a levegőm fele.

Félelmetes felelősség, hihetetlen erő, elképzelhetetlenül sok munka.

Titkot mondok nektek: este, amikor beosonok a szobátokba, s ti már édesen szuszogtok, figyellek benneteket. Őrzöm az álmotokat. Látom, hogy mindketten magatokhoz ölelitek a plüss kedvenceket, Barbarát és Mackópajtást. De nekem a legkedvesebb, hogy mindkettőnek a nyakán az én sálam tekereg, anya-illatommal. Hosszasan, értetlenül nézlek titeket, hálát adok Istennek, hogy én lettem a kiválasztott, hogy ennek a két csodalényének az édesanyja legyek.

Anya vagyok. Jaj.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink