Beszélgessünk

Borok és történetek – Liszkay Mihállyal

2013. május 7. | kutivili

Liszkay Mihályt jócskán megelőzte a híre. Több bortisztelő ismerősöm is mesélte, hogy borai zseniálisak, úgy sűrűk, hogy közben lendületesek, ásványosak, egyedi karakterűek. Egyre többször hallottam hírét, de valahogy mindig elkerültük egymást a Liszkay-borokkal. Miközben Frido Diepeveen anyagát készítettük, több ízben is szóba került a magyar borkultúra. Kiderült, hogy Liszkay Mihállyal jó barátságban vannak, már nagyon régóta. Frido azt is megemlítette, hogy Liszkay úr világlátott magyar, aki több mint ötven évet töltött sikeres emberként külhonban, majd hazajött, és egy különleges területen, a Káli-medencében, Monoszlón a kivételesen értékes és meglehetősen ismeretlen Pangyér dűlőben készíti borait. Frido hozzátett még valamit. Liszkay Mihály kiváló zongorista, rendszeresen ad zongoraesteket, ráadásul „szíve csücske” a magyar cigányzene, sokat muzsikált cigányokkal, így hallgatja is, játssza is ezt a zenét. Ezzel Frido feltette az i-re a pontot. Már nem csak a Liszkay borokat akartam megismerni, hanem a készítőjüket is. Elhatároztam, irány Liszkay Mihály kúriája, Monoszlón!

Liszkay úr kijött elém a vonatállomáshoz, mert sajnos egyenesben eltévedő típus vagyok. Már a kocsiban elkezdtem sztoriztatni. Először is a jelenről beszélt, óriási a munkatempó, a napok nagyon pörgősek, nem ritka, hogy reggel hattól éjjel egyig tartanak a munkanapok, legfőképpen akkor, amikor a védjegyévé vált „Borász a zongoránál” címkéjű estet adja a mindig húzós reggelt és délutánt követően. Majd hozzátette: „és mindezt hetvenkét évesen”. Ekkor egy pillanatra elhűltem a harminc fok körüli melegben, ugyanis Mihály nemcsak pár évet tagadhatna le, hanem elég sokat. Azt a fajta energikusságot, ami a lényéből sugárzik, huszonévesen is megirigyeltem. Persze ki nem hagytam volna a kérdést, hogy mi a titka. Amire pedig nevetve érkezett a komolyan gondolt válasz: „Az, hogy abból ötvenet nem itthon töltöttem.” Közben megérkeztünk a területre.

Nem jó mindig ezzel vagdalózni, de lélegzetelállító a látvány. A gyönyörű, tiszta természet, a szőlőtőkék sorai, mindennek közepén pedig látszatra kúria, valójában sokcélú komplexum, feldolgozóval, pincével, ahol példás a tisztaság és a rend. Stílusa osztrákos, wellness részleggel, szobákkal. Itt nemcsak borozni, hanem pihenni, relaxálni is lehet. Mielőtt még beszélgetni kezdtünk volna, a zongorista-borász megmutatta a birodalom minden zegzugát, de időnként ki-kinéztem az ablakon, mert azt a látványt nem lehet megunni. Közben már kattogott az agyam, milyen kérdésekkel bombázzam a külföldön sikeressé vált üzletembert, zongoristát, aki most itthon borász. Aztán az első mondatainál éreztem: jó alany, sok sztorival, sok tapasztalattal, példaértékű hozzáállással. Tipikusan olyan, aki még a rossz kérdésre is jó választ ad majd.

sosinet.hu: Mikor döntött úgy, hogy borokkal szeretne foglalkozni?

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem azért vettem meg a régi építményt, mert borokkal szerettem volna foglalkozni, hanem egyszerűen mert szép helyen volt. Családi nyaralót akartam építeni. A telek körbe volt véve tönkrement tsz-szőlők maradványaival, amit szükségszerűen meg kellett vásárolnom. Ezek után szerettem volna valami szépet, és 2003-ban elkezdtem telepíteni.

A fajtaválasztékot mi szerint alakította?

Tizenkétezer tőke pinot noirt telepítettünk. Aztán minisztériumi engedéllyel kísérletként telepíthettem ide más vörös szőlőket.

Vannak olyan külföldi és magyar borok, amik pozitív értelemben valamiért kilógtak a tömegből?

Harminc évig éltem Kanadában, jártam Kaliforniában. A könnyű bordeaux-i borokat nagyon szeretem. A saját borommal is előfordult, hogy leültem az asztalhoz, és az első korty után azt kellett mondanom, hogy azt a szentségit, de jó az én borom. És ugyanazt a bort három héttel később nem éreztem olyan jónak! Volt, hogy Ausztriában ittam egy zöldveltelinit, ami nagyon ízlett odakint, aztán hazahoztam, és megváltozott róla a véleményem. A hangulat sokszor befolyásolja az embert. Az általános ivónak – és nem az úgynevezett borszakértőnek – a mércéi teljesen másképp működnek.

Érdekes dolog, hogy a bornak és a zenének itthon nagyon sokáig rossz volt a megközelítése. Boros rendezvényeken is inkább kizárólag népzenék szóltak. Most azonban, hogy sorra nyílnak a borbárok és az ízlés egyre kifinomultabb, nemcsak a bor, hanem a zene terén is. Azt lehet észre venni, hogy a boros rendezvényeken, kóstolókon sokszor klasszikus zenét és jazzt adnak elő. Önnek van egy sorozata, a Borász a zongoránál. Játszik, a borait pedig végigkóstolhatják a zene- és borkedvelő vendégek. Mik a tapasztalatai, milyen kapcsolat van a bor és a zene között? Milyen zenei stílust adna fel a magyar borokhoz?

A probléma számomra az, hogy ha elmegyünk Olaszországba, ott olasz zene szól, ha Görögországba, ott görög zene. Magyarországon meg diszkózene bömböl az éttermekben. Magyar cigányzenét itthon már nagyon ritkán lehet hallani. Hollandiában ápolják a magyar cigányzenét! Negyvenkét egyetemista cigány zenekaruk van. Nagy cigányzenészek járnak ki Hollandiába tanítani az egyetemistákat.

Hogyan került kapcsolatba a cigányzenével?

Főiskolás koromban Hollandiában cigányzenekarokban is zongoráztam. Az éttermemben másfél évig játszott Veres Lajos bácsi és Boross Lajos. Nagyon sokat tanultam tőlük. A saját repertoáromba is beteszek magyar melódiákat.

A borkedvelők tudatába csak nemrég robbant be, de a borait körülvevő történetnek van egyfajta varázsa. Talán ennek köszönhető, hogy máris ennyire keresett és népszerű?

A kuriózum az, hogy külföldről hazajöttem, ezt nagyon sokan nem értik meg. A másik kuriózum, hogy nagyon érdekes életem volt. Nemrég voltam a Szegedi borbarátok klubja keretén belül a szegedi egyetemen előadást tartani. Legalább másfél órán át beszéltem. Amikor befejeztem, a közönség felállt, és több percen át tartó vastapsban volt részem. Rájöttem arra, hogy az élettörténet, az életem élményei különböztetik meg mások borvacsoráitól a enyémet – beleértve a zongorázást is. Már nem egy helyről jött a felkérés, hogy Mihály, küldjük az újságírókat, csináljunk az életrajzából könyvet. De még időm nem volt rá…

Azon kaptam magam, hogy a kuriózum-ember, akinek rendkívül érdekes élete volt, most az én figyelmemet is elvonta a borokról. Pedig ilyen eddig még nem fordult elő. Viszont meg kell jegyeznem, hogy a Liszkay-borok valóban nagyon karakteresek, és ami ennél is fontosabb, elegánsak. Mindegyik bora – a fehértől kezdve a rozén át a tartalmas vörösökig – a finom gyümölcsösségről szól. Pedig közben ott van bennük a rendkívüli feszesség, a mélyebb és komplex ízvilág. A hordóból érkező „halk” finom, mokkás, vaníliás, keleti fűszeres aláfestés pedig még izgalmasabbá teszi ezeket a tartalmas darabokat. Elgondolkodtató borok. Csakúgy, mint az alkotójuk…

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink