Beszélgessünk

Magabiztosság és vasakarat – Rácz Tibor

2013. május 8. | kutivili

Rácz Tibor csoporttársam volt az Európai Bizottság által szervezett, a Független Médiaközpont által megvalósított újságíró továbbképzésen. Bár valamennyien rendkívül jó lehetőségnek találtuk a programot, legtöbbünk mégis bizonytalan volt, milyen gyakorlati helyet válasszon, és ugyanígy bizonytalankodtunk jövőbeni terveinket illetően. Tibi viszont roppant tudatossággal kezdte meg a továbbképzést. Szinte érezhető volt, egy szemernyi esélyt sem hagy, hogy ne valósítsa meg az álmait. A HVG-nél kezdett gyakornokként, egy kis idő elteltével szerződést ajánlottak fel a fiatal újságírónak. A program óta csaknem kilenc hónap telt el. Felkerestem Rácz Tibit, aki azóta is a HVG-nél dolgozik, és egyre keményebb anyagokkal bízzák meg.

A továbbképzés hozzásegített a munkádban elért eredményeidhez, vagy anélkül is sikerült volna?

Elejétől fogva tudtam, hogy mit akarok, és ez az egész életemre jellemző. Már hatévesen, amikor a Nógrád Megyei Hírlapot olvastam, tudtam, hogy a nevemet akarom látni egy cikk felett. Amikor tizennyolc éves korom körül elkezdtem olvasni a HVG-t, rájöttem, hogy ez Magyarország legjobb lapja, és egyszer nekem ide kell írnom. A főiskola után a Tolna megyei napilaphoz kerültem, és néhány kollégámnak már akkor megmondtam, hogy én valószínűleg a HVG-ben fogok dolgozni. Különben eldobhatom a tollat, mert szürke, középszerű újságíróként nem akarok megöregedni. Szóval nekem az egész program nekem arról szólt, hogy bekerüljek a HVG-be. Úgyhogy a válasz: igen, hozzásegített.

Milyen tanácsot adnál azoknak, akik hasonló képzési programba kerülnek be? Mihez ragaszkodjanak, hogy hasonló sikereket érjenek el?

Nagyon fontos, hogy az ember csak akkor vegyen részt egy ilyen programban, ha tudja, mit akar. Ha csak egy évet szeretne ellébecolni, akkor csak időpazarlás, nincs értelme.

Mit tanultál a HVG-nél töltött idő alatt?

Megtanultam valamilyen szinten rendszerben gondolkodni. Hogyan kell előre és jól felépítve, logikusan gondolkodni. Magasra teszik a mércét, és nem verhettem le. Rögtön kellett hoznom a HVG-s színvonalat.

Milyen a HVG színvonal?

A HVG színvonal azt jelenti, hogy gondolkodó újságírás. Azt, hogy egy cikkben gördülnek a mondatok, azt nagyon sokan megcsinálják Magyarországon. De a HVG-t a gondolkodás jellemzi. Ez a médium (mert ugye lap is, meg online is) nagyon sok oknyomozó cikket készít. A szerkesztőség nagy agytrösztnek tekinthető, nagyobbnál nagyobb zsenik tevékenykednek itt. Nagyon jó velük dolgozni. Könnyen átragad az emberre a látásmód, amit el kell sajátítani ahhoz, hogy egy elejtett mondat mögött meglássuk a rendszert.

Emlékszel az első anyagodra?

Az első anyagom a nemzetiségi színházak támogatásáról szóló cikk volt. Az volt a lényege, hogy a színházak egyre kevesebb pénzből gazdálkodnak. A szerkesztő azt mondta, hogy alig kellett hozzányúlni, és igazából nagyon jó cikk lett. Észrevették, hogy szeretem ezt csinálni, és szorgalmas vagyok. Elengedték a kezem és hagyták, hogy szabadon dolgozzam.

Honnan tudtad, hogy jó-e, amit csinálsz? Nem volt benned kétség vagy bizonytalanság?

Az újságíráshoz kell önbizalom. Abban én nem szenvedek hiányt. De azért volt bennem bizonytalanság. Nehezen viselem, ha dicsérnek. A HVG-nél hozni kell a heti színvonalat, és ez iszonyúan nehéz. Most már kezdem érezni, hogy belejöttem. Neki merek menni még nagyobb témáknak, mélyebbre ásni.

Melyik a három legjobb anyagod, ami valamiért jelentős számodra?

Nem biztos, hogy ezt meg tudom válaszolni. Először egy tavaly nyáron készített anyag ugrik be, az aknákról. A délszláv háborúban elhelyezett aknák mentesítéséről szólt. Az a cikk inkább érdekes volt, mint oknyomozó. A másik egy nem túl régi anyag, Herman István Heves megyei fideszes országgyűlési képviselőnek és a fiának törekvéseiről számol be. Aztán foglalkoztam a földügyekkel, a dohánybolt koncesszióval, a politikusok visszaéléseivel, a politikai és gazdasági összefüggésekkel, mondhatni a mutyizásokkal.

Mik a terveid? Hova szeretnél eljutni?

A szakma csúcsa szerintem a háborús tudósítás. Én mindig azt vallottam, hogy nekem ott a helyem. Tehát előbb-utóbb az lesz a következő cél. Háborúba menni és onnan tudósítani. Nem tudhatom, hogy ez mikor jöhet össze. Az elsődleges terv, hogy maradjak a HVG-nél, és jó cikkeket írjak.

A háború veszélyes dolog. Van benned félelem?

Egyáltalán nincs. Én azt akarom, hogy fennmaradjon a nevem. Rám a legnagyobb hatást Robert Capa munkássága tette. Nemcsak fotózott, de írt is. Végül egy aknára lépett Vietnamban, úgy halt meg. A nevét a mai napig is ismerjük. Az álmunkért küzdeni kell, törekedni a megvalósításra.

Nézzünk vissza egy kicsit. Honnan indultál?

Nehéz körülmények közül. A szüleim kétkezi munkások. Nekik nagyon fontos volt, hogy tanuljak. Amit ők nem kaptak meg, azt mi a testvéreimmel mind megkaptuk. Támogatták, hogy az legyek, ami szeretnék. Hogy újságíró lettem, az véletlenek sorozatának köszönhető. Lázadó természet voltam. De tudtam, hogy ahhoz, amit csinálni szeretnék, diploma szükséges. A főiskolán rendezvényszervező szakot végeztem. Öt évig dolgoztam a megyei napilapnál. Egy oknyomozó riport pályázaton sikerrel szerepeltem, támogatták az anyagomat. Ezeknek is része volt abban, hogy később kapcsolatba kerültem a Független Médiaközponttal.

A cigányságodat hogyan éled meg? Ad neked feladatot a származásod?

A cigányságomat büszkén vállalom, soha nem tagadnám le. De ennél nagyobb jelentősége nincs ennek. Az a fontos számomra, hogy mit értem el újságíróként, nem pedig az, hogy mit értem el cigányként. Persze, ha példaértékű a munkám, annak örülök, de lényegtelennek tartom kihangsúlyozni, hogy cigányként értem el, amit elértem. Remélem, eljön az idő, amikor ennek egyáltalán nem lesz jelentősége.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink