Bogdán Péter blogja

In Memoriam Raoul Wallenberg

2013. május 16. | Bogdán Péter

Eleve már az a helyzet tragikomikus, hogy a „zsidó-kommunistázás” Orosz Ferenc esetében, a fővárosban még nem elég indok a gyűlölet-bűncselekmény megállapítására. Ugyanis a rendőrség testi sértésként kezeli. A „Meghaltok, büdös magyarok!” viszont már elégséges a Miskolci Törvényszéken ahhoz, hogy első fokon a rasszista bűncselekmény megvalósulását kimondják.

„Az egyesület célja, hogy hozzájáruljon egy olyan demokratikus szellemi, társadalmi, közéleti gondolkodás kialakításához, amely az embereket valós személyiségük, s nem valamely csoporthoz való tartozásuk alapján ítéli meg; amelyben a kisebbségi érzékenység össztársadalmi érzékenységgé válik, amelyben az önbecsülés és a mások megbecsülése elválaszthatatlan.”

A fenti gondolatok a Raoul Wallenberg Egyesület honlapján olvashatók a szervezet hitvallásaként. Éppen ezért valószínűleg nem lepődik meg rajta senki, ha az egyesület elnökénél, Orosz Ferencnél kiveri a biztosítékot Mussolini éltetése és a „Sieg Heil”-ezés a Fradi–Videoton meccsen.

Úgy tűnik, Orosz Ferenc szerint egy futballmeccsre a sport élvezete miatt kell járni. Ahol a sportszerűség is elvárható, és nemcsak a focistáktól, de a drukkerektől is. Valószínűleg nem volt számára kellemes, amikor immáron sokadszorra tették egyértelművé, hogy nem mindenki osztja ezt az álláspontot. Ugyanis vannak olyanok, akik nem a sportszerű játék élvezetéért mennek el egy mérkőzésre, hanem a sportszerűtlen balhéért. Amibe persze bőven belefér egy fasiszta vezető éltetése, a náci köszöntés, tetézve némi „zsidó-kommunistázással”. Főként akkor, amikor eltörik annak az orrát, aki tiltakozik Mussolini éltetése vagy a „Sieg Heil”-ezés ellen.

Gondolom az én orromat is eltörnék az „arra illetékesek”, ha tehetnék. Mert nekem meg állandóan Radnóti Töredék című verse jut az eszembe. 2010 óta már annyiszor kell erre a költeményre hivatkoznom, hogy néhány újnyilas talán azt gondolja magában: én vagyok a megtestesült gonosz, a két lábon járó, alacsonyabb rendű, Töredék.

Radnóti sorai rendkívül időszerűek. Szinte bármikor bevethetők. Hiszen a nácik által meggyilkolt költő írhatta volna Orosz Ferenc megverése kapcsán is: „Oly korban éltem én e földön, / mikor az ember úgy elaljasult” (…) S „míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, / befonták életét vad kényszerképzetek (…) Ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, / már azt is gyűlölték, akár a pestisest.” (…) És érvényes ez is: „Oly korban éltem én e földön, / mikor ki szót emelt, az bujhatott / s rághatta szégyenében ökleit”.

Persze, a silányságot mindig sikerül fokozni. Már a rossz vicc kategóriájába tartozik, amikor a kormány elítéli az erőszakot, és közben az is elhangzik, hogy Orosz Ferenc a Fidesz holdudvarához tartozó értelmiségi. Mintha azt mondták volna ki, hogy a Raoul Wallenberg Egyesület elnökét azért nem illik bántani, mert ő jobboldaliként védi az emberi jogokat. De ki kíváncsi Orosz Ferenc pártállására?

Bármikor beálltam volna elé, hogy engem üssenek. Ugyanis a lényeg a megverésében nem az volt, hogy Orosz Ferenc kedveli-e a Fideszt vagy sem. Hanem az, hogy egy olyan embert bántalmaztak, aki védelmére kelt az elesetteknek. Leszámoltak azért, mert nem tartotta magában, hogy őneki „nincsenek balhitei”, s hogy az „életét nem fonják be vad kényszerképzetek”. Vagyis megüzenték neki: bújj el szégyenedben, mert ha magadtól nem teszed, akkor majd közbelépünk.

Méltatlan beszélni arról, hogy pár nap alatt kiderült: valami miatt a bűnüldözőknek nem egyértelmű, hogy gyűlölet-bűncselekmény történt. Szerintem jogi szaktudás nélkül is átlátható, hogy ha valakit zsidó-kommunistáznak, akkor abban jó adag gyűlölet van. De úgy tűnik, hogy a „jogtudatlan” tömeg véleménye kisebbségben marad a „jogtudók” meglátásaival szemben.

Mint ahogyan más vágányon járnak a gondolataim az illetékesekhez képest a sajóbábonyi romák elítélése kapcsán is. Az internetes források szerint a Magyar Gárda 2009. november 14-én gyűlést tartott a faluban. Másnap a helyi romák közül néhányan karókkal, botokkal, baltákkal megrongáltak egy olyan autót, amiben a Magyar Gárda visszatérő tagjai ültek. A támadók – a vád szerint – azt kiabálták: „Meghaltok, büdös magyarok!”, „Megölünk titeket!”, „Megdöglötök!”. Az alperesek nem vitatták az autórongálás tényét, de a rasszista indítékot igen. Ugyanis tettüket félelemből elkövetett önvédelemnek tartják.

A Miskolci Törvényszék első fokon döntött: rasszista bűncselekmény történt. Szerintem viszont megfélemlített emberek aránytalan önbíráskodásáról van szó. Ezt természetesen az igazságszolgáltatás ugyanúgy nem tolerálhatja, de nem is kezelheti gyűlölet-bűncselekményként. Ugyanis amíg Orosz Ferencet azért verték meg, mert a támadók úgy vélték, hogy a zsidók és a kommunisták közösségéhez tartozik (vagy őket pártfogolja, vagyis kimondatlan maradt de a fejekben körözött a hihetetlenül mocskos szó, hogy „-bérenc”). Ezzel szemben a sajóbábonyi romák nem azért támadtak a Magyar Gárda tagjaira, mert azok a magyar közösséghez tartoztak, hanem azért, mert a bennük félelmet keltő félkatonai alakulatot képviselték.

Ha az első fokon elítélt sajóbábonyi romák rasszista bűncselekményt akartak elkövetni „a magyarok” ellen, akkor vajon miért nem támadtak rá csoportosan a sajóbábonyi nem roma lakosságra is? Mi indokuk lett volna arra, hogy különbséget tegyenek? Hogy várjanak egy ilyen magyar-ellenes támadással addig, amíg az nem köthető egy szélsőséges szervezethez is? Netán kiderül, a sajóbábonyi romák annyira körmönfontak, hogy gyűlölik ugyan „a magyarokat”, de csak akkor fenyegetik meg őket, ha egyenruhában vannak? Hogy utána azt hazudhassák, félelem vezérelte önvédelemről volt szó?

Ha ez utóbbi történt volna, akkor jó nagy türelmük lehet. Ugyanis csak az Isten a megmondhatója, a Magyar Gárda mikor gondolja úgy, hogy mikor és hol jelenjen meg. És ahhoz nagyon jámbornak kell lenni, hogy az ember állhatatosan várjon, mikor jelenik meg egy olyan „egyenruhás magyar”, akinek a megfélemlítése jobban védhető a bíróságon, mint egy „átlag sajóbábonyi nem roma” lerohanása.

Eleve már az a helyzet tragikomikus, hogy a „zsidó-kommunistázás” Orosz Ferenc esetében, a fővárosban még nem elég indok a gyűlölet bűncselekmény megállapítására. Ugyanis a rendőrség testi sértésként kezeli. A „Meghaltok, büdös magyarok!” viszont már elégséges a Miskolci Törvényszéken ahhoz, hogy első fokon kimondják a rasszista bűncselekmény megvalósulását. Ráadásul egy olyan jogszabály alapján, ami eredetileg a hazai romák védelmét célozta, amíg nem változtattak rajta úgy, hogy ne csak a kisebbségek védelmét szolgálja.

A két történetben hasonló vonás az is, hogy tiltakoznak a civil szervezetek. Orosz Ferenc miatt a Magyar Helsinki Bizottság, az Amnesty International, az Európai Roma Jogok Központja, a Társaság a Szabadságjogokért, a Háttér Társaság a Melegekért, valamint a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda emelte fel a szavát. Aztán ez utóbbi szervezet és a TASZ a sajóbábonyi romák kapcsán is kritizálta a magyar igazságszolgáltatást.

A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda a Miskolci Törvényszék ítélete után külön kitért arra, hogy szerintük felmerül a kettős mérce használatának gyanúja. Úgy érzékelik, egyre többször fordul elő, hogy romákat gyűlölet-bűncselekménnyel vádolnak meg, miközben a sértett valamilyen szélsőséges szervezethez kötődik. Ugyanakkor a romaellenes támadások esetén ez a vád fel sem merül, ezért az elkövető nem szembesül a törvény szigorával.

Az élet  egyik szerethető vonása a változatosság. Örülök neki, ha ugyanazt a dolgot különbözőképpen látjuk, hiszen ez azzal járhat, hogy az eltérő értelmezések gazdagabb és érthetőbb keretekbe helyezik az éppen vitatott jelenséget. Viszont az a problémám Orosz Ferenc megverésével és a sajóbábonyi romák elsőfokú ítéletével, hogy ezekben az esetekben a különbözőségek nem szélesítik, hanem szűkítik a lehetőségeimet a magyar igazságszolgáltatás jellemezésekor. Nem mondhatom azt, hogy kiderült, a „zsidó-kommunistázás” egy gyűlölet-bűncselekmény része, mert egy közösség tagja ellen elkövetett erőszak (orrtörés) során hangzott el. Míg a „Meghaltok, büdös magyarok!” egy aránytalan önbíráskodás része, mert nem egy közösség, hanem egy szélsőségesnek és romaellenesnek tekintett szervezet képviselőinek kárára elkövetett rongálás során kiáltották, félelemből. Amiért ráadásul mind a gyűlöletkeltők, mind az önbíráskodók megkapták méltó büntetésüket.

Ehelyett inkább azzal szembesülök, hogy a gyűlöletet elszenvedő áldozatok sérelmét vagy nem ismerik el, vagy még meg is ütik a bokájukat, ha aránytalanul védekeznek ellene. Ellenben a feszültség okozói simán elkerülik a hazai igazságszolgáltatást, azaz – a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Irodához hasonlóan – én is úgy érzem, hogy valahol kilóg a lóláb, és a bajkeverők járnak jól.

A „meg nem értett áldozatok” között többször fordulnak elő valamilyen kisebbséghez is tartozó „magyarok”, mint az „inkább megértett és enyhébb megítélés alá eső” elkövetők esetében. De ezen már nem is lehet meglepődni. A Zsidó Világkongresszus magyarországi ülésén elhangzott, hogy „…a mi alkotmányunk valódi védelmet, valódi biztonságot, igazi és teljes emberi méltóságot, személyes és közösségi méltóságot ad a velünk élő zsidóságnak és persze minden más kisebbségnek”. Ezt nem más mondta, mint maga a miniszterelnök.

Mit lehet várni, ha maga Orbán Viktor is különbséget tesz a többségiek és a kisebbségiek között? Ha a Zsidó Világkongresszus budapesti ülésén a magyar zsidóságot úgy minősíti kisebbségnek, közvetve a magyarságtól különálló közösségnek, hogy a rendszerváltás óta többször is egyértelműen kinyilvánították, nem akarják magukat ilyen szerepkörben látni megint. Elég volt nekik a hivatalos nyilvántartásból és a megkülönböztetésből annyi, amit Hitler és Szálasi idején átéltek. Önmagukat elválaszthatatlanul a magyar nemzet részének tekintik. Ha erről a miniszterelnök nem vesz tudomást, miközben példátlan mértékű hatalmat tart a kezében, akkor nem lehet meglepődni azon, ha időnként a „kettős mérce” vádja megfogalmazódik azokkal az emberekkel szemben is, akik az általa irányított állami gépezetben dolgoznak. Hiszen nemcsak Radnóti Töredéke időszerű napjainkban, de az világszerte használt szólás is, amely szerint fejétől büdösödik a hal.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink