Bogdán Péter blogja

Mekk mester és a sült galamb

2013. május 27. | Bogdán Péter

Kedvelem a gyerekeket nagyon. Ugyanis aranyosak, tele vannak jóindulattal, s ha valami elvadulás jelenik meg náluk, szinte mindig kiderül, hogy csak a tudatlanság szülte félelem az oka. Éppen ezért mérhetetlen kíváncsisággal vetettem rá magam az új Facebook-csoportomra. Az első kép, amit megláttam: „Cigány-telep. Magyaroknak belépni tilos”.

Mindig is szerettem beszélgetni. Az internetes kommentárokat is szeretem. Érdekes bogarászgatni, hogy az emberek hogyan reagálnak a történelemből már ismert gazdasági és pszichikai jelenségekre, ha megint előfordulnak napjainkban. Éppen emiatt különösen örülök annak, hogy az egyik diákom – anélkül, hogy kértem volna – bevett egy Facebook-csoportba, ahol rengeteg, számomra ismeretlen gyermek beszélget egymással.

Egyébként is kedvelem a gyerekeket nagyon. Ugyanis aranyosak, tele vannak jóindulattal, s ha valami elvadulás jelenik meg náluk, szinte mindig kiderül, hogy csak a tudatlanság szülte félelem az oka.

Majdnem biztos vagyok abban, hogy a vállamra rakódó súlyok azért válhatnak könnyűvé, mert az Isten vagy a sors megadta, hogy naponta belépjek csodálatos tündérvilágukba.

Éppen ezért mérhetetlen kíváncsisággal vetettem bele magamat az új közösségbe, s az első kép, amit megláttam, egy település határát jelző tábla volt, a felirattal: „Cigány-telep. Magyaroknak belépni tilos”.

Ha valaki most azt gondolja, hogy a roma gyermekek magyarellenességéről fogok értekezni –  téved. Ugyanis a kommentekből az derült ki, a roma tinédzserek körében hihetetlen felzúdulást keltett, hogy a képet valaki kirakta, ugyanis cigányellenesnek minősítették. Azaz közvetve egyértelművé tették: rasszistának tartják, aki megosztotta a vitát kavaró képet.

Ami ezután következik – több mint kétszáz kommentet olvastam végig –  a híres film címével lenne leírható: Világok harca. LINK http://hu.wikipedia.org/wiki/Vil%C3%A1gok_harca_%28film,_2005%29  Csakhogy a neten nem Tom Cruise irkálgatott sok évtizedes sztereotípiákat, előítéleteket, gyűlölködő fenyegetéseket, hanem az utánunk következő generáció. Az, amelyiknek majd el kellene tartania az országot, amikor mi már nyugdíjba vonulunk.

A kommentek mindenkit kiosztottak. A roma gyerekek megkapták, hogy ingyenélő paraziták, akik csak arra képesek, hogy újabb gyerekeket gyártsanak. A nem-romák meg azt, hogy sosem volt a szívükben szeretet, mert minden morzsáért körömszakadtukig harcolnak, csak hogy ne kelljen odaadni senki másnak.

A nem roma kamaszok Hitlerrel dobálóztak, meg azzal, hogy 2014-ben a Jobbikra fognak szavazni, hogy valaki végre kiirtsa a romákat, mire a romák azzal vágtak vissza, hogy Hitler már régen lejárt lemez. A vita annyira eldurvult, hogy a diákok mindkét oldalról tettlegességgel fenyegettek. Aztán egyszer csak megjelentek a roma és nem-roma „mediátorok”, akik nemes egyszerűséggel közölték: gusztustalan volt átolvasni a gyűlölködő kommenteket, és kikérik maguknak a kirekesztést. Kiderült, hogy a kommentelők nem a roma és nem-roma törésvonal mentén szakadtak ketté, hanem a rasszista–antirasszista álláspont osztotta meg őket.

A nem-roma gyerekek álltak le vitázni szintén nem-romákkal. Érezhető dühvel amiatt, hogy vannak társaik, akikben nem szólal meg az emberség, miközben roma kamaszok a szintén nem-roma baráti körükre és a dolgozó szüleikre hivatkoztak.

Azt hiszem, 2000 tájékán kezdtem el pedzegetni, hogy a szegregált oktatás etnikai polgárháborúhoz vezethet, akár törvényszerűen. Arra alapoztam a feltevésemet, hogy az etnikai alapon elkülönített osztálytermek az általános iskolában nyolc évig arra nevelik a roma és nem-roma diákokat, hogy nincsen sok közük egymáshoz. Nem szabad együttműködniük. Nem szabad közösen tevékenykedniük. Nem kell egymást megismerniük. Kizárólag távolból kell méregetni a másikat. És rettegni tőle. Ugyanis a felnőttek biztosan jobban tudják, mint mi, hogy ennek így kell lenni. Hiszen ők választottak szét minket azért, hogy megvédjenek a másik csoporttól.

Szerintem ha a nyolc évnyi iskolai „együttélés” nem a közös tevékenységekre épít, hanem a másik „kényszerű megtűrésére”, az elegendő ok ahhoz, hogy egy társadalom szétessen – és hogy 2013-ban olyan kommentárokat olvassak az új generációtól, mint amilyeneket az előzőekben felvillantottam.

Elég világos: az integráció (beilleszkedés), de még inkább a befogadás (inklúzió) nem igazán halogatható.

A kétbalkezes Fidesz–KDNP kormány, szorosan átölelve a Farkas Flórián vezette Országos Roma Önkormányzatot, úgy tűnik, tisztában is van ezzel. De az a típusú integráció, amit véghez akar vinni, pont olyan minőségű, mint a Farkas Flóriánt szorító ölelés. Rendkívül kellemetlen, élesen húsba vágó és fájdalmas.

Olyan, vallásosnak álcázott intézmények jellemzik ezt a fajta integrációt, ahol tanácsadóként megfordulhat egy-két öngyűlölő szakértő is, vagy a hit állítólagos talaján kivirágzik egy szegregáció miatt korábban már bezárt iskola.

Még a Jobbik is azzal kampányol, hogy befuccsolt a kormány integrációs politikája. És annak kapcsán teszi ezt, mert nyilvánosságra került: a Belügyminisztérium 2011-ben 75 roma fiatal bevonását (integrálását) tűzte ki célul a rendőrség kötelékébe, ehhez képest mindössze 24-en maradtak a testületen belül.

A Jobbik azzal vádolja a kormányt, hogy a roma fiatalok kétharmadát vagy azért bocsátották el, mert nem volt cél a hosszú távú foglalkoztatásuk, vagy jól végzett munkájuk ellenére tették ezt meg. A Jobbik olcsó poénjával megfogalmazva: ez kétharmados bukás.

Az én véleményem más. Három év alatt a Fidesz–KDNP kormány bebizonyította, szakmailag ugyanúgy impotens, mint a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormányok. A konzervatív keresztények ugyanolyan tökéletes tanítványai Mekk mesternek, mint a szocialisták és a liberálisok. Kétbalkezes, kontár megoldásokat előrántva, de rendíthetetlenül haladnak tovább az úton, amely nem erősít meg mást, csak a Jobbikot. Elvaduló vitákat generál roma és nem roma fiatalok között a közösségi portálon.

Miközben – Harry Potter után szabadonTudjukkinek csak arra kell várnia, hogy a sült galamb a szájába repüljön.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink