BeszélgessünkNili blogja

Elég már a megjátszásból

2013. július 23. | Nili

Tavaly írtam egy blogbejegyzést Szilveszter alkalmából. Önvallomás volt és egyben felszabadító fogadalomtétel. Abban a bejegyzésben bevallottam, hogy időnként nem cselekszem a társadalom által meghatározott „helyes” mérce szerint, sőt hibázom, néha vakmerőségből és csak azért is felszabadítom magam a konvenciók alól. Nem akarok, és nem tudok mindenki előtt tökéletesnek és tisztességesnek látszani. Elég, ha annak látnak, aki tényleg vagyok, esetlenül és vétkesen, de őszintén és nagyon is emberien. Első leszek a tökéletlenek között.

Émelyít a látvány, ahogyan a körülöttem lévő emberek próbálják az egyik „tökéletesnek hitt” álarcukat mutogatni. Minél inkább erőltetik ezt a képet, annál inkább sántít az igazságuk… Ideákat akarnak valóságként látni, ami összetartja az illúziókból felépített életüket. Ebben én is egy mozaik vagyok. Ha megsérül a képük rólam (meglátják a valóságot az elképzelt kép mögött/helyett) az megingathatja a biztosnak hitt világukat. Mert mindig rútabb az igazság, sőt sokkal fájdalmasabb, mint az illúziókra felépített valóságkép. Máris vélem hallani a kérdéseket, hogy „Miért, én talán azt hiszem, látok?”. Nem állítom, hogy mindig a valóságot látom a színfalak mögött, de az első pillanatban született ítéletalkotás helyett inkább látni akarok. És a látvány minden rútságával együtt: igazabb. Mert – még egyszer mondom – a valóság szinte soha nem olyan szép, mint az elképzelt. Abban nincs csak fekete és csak fehér, nincsenek csupán igenek és nemek, nem egyértelmű, ki bűnös és ki ártatlan. Nincsenek kategorikus és egyértelmű válaszok. Ennek tudatában lehet számomra szép a látvány, egyszersmind elfogadható, befogadható, tisztelhető lesz az Ember.

Könnyű nekem: beláttam a magam gyarlóságát, tehát szinte kötelességem elfogadni másokét is.

Megváltoztam. Belefáradtam abba, hogy úgy viselkedjek, ahogyan megfelelnék a mások fejében rólam alkotott sztereotípiának. Hogy senkit ne bosszantsak elvont példabeszédeimmel, hadd meséljek el egy nemrégiben megtörtént esetet. Múltkor utaztam a villamoson – már ez is megdöbbenést vált ki sokakból, valamiért azt képzelik rólam, hogy volánja mögött ülő úri kisasszony vagyok, kosztümben J – egy ideje csinos, középkorú hölgy néz erősen. Aztán hirtelen utat tör hozzám, és azt kérdezi: „Elnézést, ön ugye a Nótár Ilona?”. Mondom: „Igen, az lennék.” Ő erre: „Megmondom őszintén, már vagy két megálló óta hezitálok, hogy megszólítsam-e, mert felismertem, de a rövid szoknyája elbizonytalanított…” Kiderült, hogy a hölgy újságíró/szerkesztő, cikket kérne. Régóta kerget, s most elé sodort az élet. De a rólam alkotott sztereotip képbe nem fért bele az öltözetem. (Talán hosszú virágos szoknyát, bő blúzt kapcsolt hozzám, és piros szalaggal font hajat?)

Hogy is van ez? Ha én magam elfogadom mindenféle emberek ezerféle sorsát, élettörténetét, szemléletüket, hibáikat, ne adj’ Isten, bűneiket, akkor ők mért nem tudják elfogadni az én sajátságaimat? Sutaságnak vélik? Hiszen elvileg mindenki ismeri a közhelyet, hogy senki sem tökéletes…

Mindig lesznek emberek, akik felháborodnak: hogy merészelek eltérni a közösség által meghatározott normáktól, és egyedi merek lenni. Na jó, átfogalmazom, hogy ne tűnjek nagyképűnek: vállalom, hogy esendő vagyok. Ember, aki próbálkozik, teszi, amiről úgy érzi, tennie kell. És közben óhatatlanul hibázok. Mindig lesznek, akik emiatt megköveznének (remélem csak gondolatban), természetesen kizárólag a jó erkölcs, meg a ’mittudoménmilyen’ általános közösségi jó nevében, blablabla…J

Félreértés ne essék, nem vagyok gyáva. Nem mentegetem magam, holmi okoskodó érvelés mögé rejtőzve. Csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy mindenki hibázik olykor, nem csak én. Éppen ezért kellene nagyvonalúnak lenni egymással, elfogadni és szeretette elviselni a másikat. Óvakodom azoktól, akik így kezdik: „Én soha életemben nem hazudtam!” Ó, dehogynem. A kutatók szerint naponta háromszor-ötször is. A férfiak egyébként kétszer annyi alkalommal, mint a nők. (A nagyobb mélységű kutatások még magasabb értékekről szólnak…J) Kissé belefáradtam abba, hogy könnyű mosollyal szemet hunyok mások vétkei felett, ők ellenben felkínálják csemegeként másoknak az életem olyan részleteit, ami az ő mércéjük szerint súlyos bűn. No de ilyet!

Sok cikket írtam magam is a mások életéről, néhánynak én voltam az alanya. Kérdezték, mi a sikerem titka. Nem vagyok különleges, kiemelkedő tehetségű, kivételes adottságú. Éppen olyan vagyok, mint bárki más. Nem akarok feddhetetlen jelmezt erőltetni magamra – túl szűk lenne. Az Emberi, s mint arra jellemző, esendő alakban szeretném láttatni magam.

Nem akarok a nem romák számára tökéletes cigány lenni, s nem szándékozom a romáknak a jó cigány lenni. S miért írnak rólam mégis? Mert merész vagyok álmodni, s elég bátor vagyok, hogy megpróbáljam az álmokat megvalósítani. És: másokat is erre buzdítok. Együtt tudok élni a tökéletlenségemmel. Elfogadást kérek, mert elfogadást adok. Ez ugyanis törvény. Bibliai. „Úgy bánj az emberekkel, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak.” Keresztény országunkban bizonyára ismerősnek hangzanak ezek a szavak.

Fáj, ha bántanak. Főleg ha ok nélkül. De nincs időm sokáig rágódni ezen. Beállok a munkasorba. Ahogy eddig. Ha kell, ellapátolom a trágyát (ha rám hányják, hát magamról is), ha kell, játszóteret építek, ha kell, kerítést gyártok, szakmai tervet készítek, gyermekeket tanítok vagy akár bohóckodom. Folt leszek a résen… S közben hibázni is fogok, ezt megígérhetem. Ilyen vagyok: esendő. De fel fogok állni. Mert ez az ember sajátos képessége: tud megújulni. A magam szentimentális módján megyek tovább, a nekem kijelölt úton.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink