BeszélgessünkNótár Ilona blogja

Emlékezni kell!

2013. július 31. | Nili

Mit jelent a szó: holokauszt? Félek, túl sokan nem tudják.

Mire emlékezünk, amikor azt mondjuk: pharajimos? A cigány nyelvű kifejezés – pharajimos – is ugyanarra a megbocsáthatatlan cselekedetre utal, amit mi úgy fordítunk elnyeletés, elpusztítás, míg a zsidók a teljesen elégő áldozatra utalnak.

Tudatlanság vagy inkább tudatos felejtés lehet az oka annak, hogy sem ezekről a szavakról, sem a mögötte lévő tartalomról nem tudunk eleget? Pedig múlt nélkül nem lehet jövőt építeni. Megtörtént. Emlékezni kötelező.

Az 1972-es világkongresszus óta augusztus 2-án emlékeznek meg a világszerte a II. világháború cigány áldozatairól. Nem véletlenül ezen a napon. 1944 augusztusának elején, Birkenau síró és jajveszékelő roma foglyait a hajnali órákban SS-egységek terelték össze, teherautókra rakták és gázkamrákba vitték őket. Tetemeiket a krematórium melletti gödörbe hányták és elégették. Ezen az egyetlen éjjelen, az úgynevezett „cigányéjszakán” megközelítőleg 4000 cigányt gyilkoltak meg.

A II. világháborúban több mint egymillió zsidó ember lelte halálát, ártatlanul, értelmetlenül. Minden évben zsidók milliói siratják halottaikat, s a világ sok országában fejezik ki együttérzésüket. A budapesti Holokauszt Emlékközpontban a zsidó áldozatok neve is számon van tartva. A zsidó kultúra elszakíthatatlan része az emlékezés.

Te tudod, mit jelent a Pharajimos? Pedig ez a mi történelmünk része.

Tavaly karácsony környékén találkoztam egy idős, de annál élettelibb zsidó hölggyel. A nehéz időket meg- és túlélt néni Magyarország egyik legelismertebb parókakészítő mestere. Mesélt édesanyja leleményességéről, hősiességéről, a családi összetartásról, összejátszásukról a nagykövetségekkel, és végül a megmenekülésükről. A történetében volt valami felemelő: az erő, ahogy minden lehetőséget felhasználtak és nem adták az életüket. A beszámoló végén kérdéseket tehettünk fel a hölgynek, aki a borzalmakra igazából úgy emlékszik, ahogy a szülei látták. A cigányok túlélési esélyeiről kérdeztem. Azt mondta, a beszélgetés előttig nem tudta, hogy a holokauszt romákat is érintett.

Tudom, hogy ez nem általános jelenség. De elszorult a szívem, mert tudtam jól, hogy az övéit is, a mieinket is ok nélkül irtották, de néhány ezer, tízezer zsidónak legalább volt esélye a túlélésre. A kapcsolataik, a társadalomban kivívott presztízsük, és persze olykor sok-sok pénz, érték lehetővé tette számukra, hogy megmeneküljenek. A cigányoknak ilyesmire esélyük sem volt. Faluk szélén laktunk, elkülönítetten, nem kellett még erőszakoskodni sem, körbefogták, elvezették, fogva tartották, bevagonírozták, elhurcolták a romákat. Aztán dolgoztattak, kísérleteztek rajtunk, lelőttek, elégettek. De erről nagyon kevesen tudnak, s emlékeznek meg. Pedig a cigány nép irtása is a történelem része. Kinek és miért jó, hogy nem tud a társadalom az ellenünk elkövetett szörnyű bűnről? Mért nem sikít a média? Mért nem tanítjuk meg a gyermekeinket emlékezni? Minden tankönyvben benne kellene lennie, minden általános és középiskolásnak méltóképpen tanulni kellene róla, hogy ismerje a szót: „elnyeletés, elpusztítás”. Pharajimos.

A veszedelem soha nem egyik pillanatról a másikra tör rá az emberekre. Először jönnek a tanulmányok, a jó szándékú összeírások, szociális óvintézkedések. A következő lépés a megszorítás, a gazdasági indokú intézkedés, a stigma először csak szóban, aztán a megjelölés, a válogatás nélkül használt eszközök, végül a halál. Ezért félek én a „javító szándékú intézkedésektől”.

1899-ben Bajorországban létrehoztak egy genealógiai adatokat (fénykép, ujjlenyomat, személyes adatok) összegyűjtő intézményt, „csupán tudományos célzattal”. 1927-ben már létezett a csak cigányokat nyilvántartó ujjlenyomat-adatbázis. Nyilván a szociális segítségnyújtás megkönnyítésének céljából, ugyebár. 1936-ra Németországban a Zigeunerfrage (Cigánykérdés) megoldására cigánytörvény születik. Szinte minden szabadságjogot megvon a néptől, amely megfertőzni képes az árja fajt.

Alig múlt még el 1939 szeptembere, vagyis a lengyel föld megtámadása, amikor a német kormány már romákkal zsúfolt vagonokat indított kelet felé, a lengyelországi koncentrációs táborokba. Buchenwaldban 250 roma gyereken tesztelték le a Zyklon-B gáz hatását, amit azután 1941-től Auschwitz-Birkenauban rendszeresítettek tömeges gyilkosság céljára.

1940-ben több ezer cigányt is deportáltak a zsidók mellett. A lefelé mutató barna háromszög a cigányok megjelölésére szolgált, a cigányok a karjukon hordták. A cigányokkal még embertelenebbül bántak, mint a zsidókkal. A múltat kutatva mára ismertté vált, hogy tömegesen sterilizáltak cigányokat, gyermekeken s felnőtteken folytattak kísérleteket. Többek között a tífuszjárvány terjedését, hatását vizsgálták eleven embereken. Josef Mengele – akit a kis cigány gyermekek, főként az ikrek kedves bácsikájuknak gondoltak – az emberi fájdalomküszöb, az emberi túlélőképesség határait vizsgálta. Ennek keretében a kismamák hasából kivágták a pár percig még élő gyermeket.

1942-ben Himmler döntése alapján (Az ún. végső megoldás terv részeként) a zsidókon kívül cigányokat, politikai foglyokat, Jehova tanúit, köztörvényes bűnözőket, homoszexuálisokat is Auschwitzba hurcoltak. Az Endlösungnak három fázisát dolgozták ki, de ez csupán a tömeggyilkosság különböző formáit jelentette, az agyonlövéstől, a kipufogógázas megfullasztáson át a koncentrációs táborokban működő ciángázas gázkamrákig

Az auschwitzi táborban huszonháromezer romát pusztítottak el. 1945-ig Auschwitz-Birkenau, Buchenwald, Ravensbrück, Solibor és Belzec táborokba hurcolták a cigányokat.

Magyarországról 1944. november 2-a és 6-a között a német megszállást követően elsőként az ország nyugati és középső vidékeiről (Zala, Veszprém, Vas, Baranya, Somogy, Tolna, Komárom, Győr, Sopron, Pest megyék) terelték össze a romákat, és vitték Komáromba (a Csillagerődbe), illetve a budaörsi pályaudvarról szállították őket Dachauba, majd néhány nap elteltével egy részüket tovább a buchenwaldi, bergen-belseni és ravensbrücki lágerekbe.

Csak Magyarországról több tízezer cigány embert hurcoltak el.

A zsidó holokauszt mind inkább tudomásul vett ténye a világnak. A roma pharajimos csupán az 1990-es évektől kezdve, Ian Hancock roma polgárjogi aktivista publikációinak köszönhetően lett némileg ismertebb.

A mi felelősségünk, hogy ne múlhasson el egy év úgy, hogy meg ne emlékeznénk nagyapáinkról, déd- meg ükapáinkról, akiket meggyilkoltak, csupán a származásuk miatt.

Emlékezünk és emlékeztetünk. Hogy ne fordulhasson elő soha többé!


További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink