BeszélgessünkNili blogja

Színház élmény a Gellért-hegyen

2013. augusztus 5. | Nili

Színdarab, aminek a néző is részesévé válik

– Come, come! Sit down, please! This is my Ppppub! – invitál tört angolsággal, a szabadtéri előadás egyik színésznője (Lovas Emília), a képzeletbeli kocsma tulajdonosa. A többi nézővel együtt, mit sem sejtve, leülünk a fűre, vagyis a kocsma legjobb asztalához, ahol éppen a konfliktus kellős közepébe csöppenünk.

Komédia elemekkel alaposan megszórta legújabb darabját, a Sin Village-et Balogh Rodrigó forgatókönyvíró és rendező.(Előző nagysikerű színdarabjáról, a Tollfosztásról, melyből filmet is készítettek, itt tekinthetnek meg részletet.) A performanszra hajazó háromórás előadás a Gellért-hegy tetejéig vezeti a nézőket, hol keskeny, hol széles ösvényeken, közben legalább 12 jelenetre megállunk a gyönyörű hegyoldal valamelyik pontjánál. A természet, a látvány, a szagok, a hajléktalanok független élete, a megdöbbent turisták, és mi, a nézők, mind az előadás szerves részeivé válunk. Hihetetlen kulturális sokk és legalább akkora élmény. (Talán fölösleges is mondani, hogy a mű utalás Tarantino filmjére, a Sin City-re.)

A természetjáró túra, az interaktív előadás, és végül a színészekkel közös gulyáslevesezés óhatatlanul, olykor menthetetlenül az előadás részévé emeli – vagy épp belehúzza – a nézőket. Bizonytalan, olykor feszélyező érzés uralkodik el bennem: beleszóljak az adott jelenetbe – ha éppen rám esik az egyik verekedő, vagy két halat kínálnak „one euróért”, szexuális szolgáltatást akarnak eladni, nem drágáért –, vagy akkor segítem az előadás gördülékenységét, ha megmaradok külső szemlélőnek? Nehéz csendben maradni ilyen helyzetekben, még akkor is, ha legbelül tudom, mesterségesen létrehozott szituáció ez. Ezt az érzést csak fokozta a minden mondatából sikító irónia és a cinizmus. Sok esetben éreztem, hogy minimum pironkodnom illene (és pironkodtam is!): amikor a színészek pénzt költő turistaként, gazdag szemlélőként vagy épp nyomorult közmunkásként bántak velünk… Ezzel a társadalom elé tartottak tükröt. S cseppet sem volt szép, amit megmutattak.

A színészek játékán érezhető volt, hogy a saját életük tette őket hiteles előadókká. Zseniálisan hozták a különböző karaktereket, megformálva egy jól menő, mai falu embereit: EU-s pályázatokból jól élő polgármester, korrupt jegyző, részrehajló kocsmáros, a polgármester elkényeztetett lánya, a szociális utalványból tengődő csóró öregasszony, a szende leány, és a bitang jóképű, közmunkaprogramot megjárt, gógyis, álmodozó cigányfiú.

A színdarab Ibsen Peer Gyntjének modern feldolgozása. Günter (Budai József), a vagány cigány fiú, igazi ibseni hős, aki – akarja, nem akarja – bejárja a világot, de mindig visszatalál kicsi falujához, anyjához, szerelméhez, hogy aztán onnan induljon olyan újabb kalandokba, amelyek folyamatosan alakítják és változatják jellemét.

Igazi tragédia, ahogy a történet előre haladtával a szemünk láttára verik ki a hittel, reménnyel és vágyakkal telt emberből az akarást, hogy jól cselekedjen, az emberek hasznára legyen. A hosszú és fájdalmas út során – melyben a nézők némán osztoznak – Günter a Gellért-hegy legtetejéig vonszolja magát. Közben nemcsak méltóságát veszíti el, de a hitét is. Megkeményedik a szíve, s ezt csak egy igaz szerelem tudná némiképp enyhíteni. Ám a cigány átok – vagy értelmezhetjük úgy: a társadalmi nyomás – még a csendes erdő mélyén is utoléri a békességre és megnyugvásra vágyó fiút és szerelmét, Dorkát (Ádám Orsolya).

A cserbenhagyott szerelmes, Nati (Farkas Franciska) átka szerint Günternek három gyermeke fog születni, de nem lesz örömteli az életük. A színdarab első három órája, mely önmagában is tökéletesen megáll, ezzel az átokkal ér véget. De ahogy sejteni lehet, ebben a történetben van még további, legalább ilyen izgalmasnak ígérkező második három óra, melyben a felnövekvő első generációs cigány értelmiség – a jóslatok szerint – nem túl napfényes életébe tekinthetünk bele.

Izgatottan várjuk a folytatást!

Ha kedvet kaptak a színdarab megtekintéséhez, szeptember végéig minden hétvégén (péntektől vasárnapig) bekapcsolódhatnak Sin Village életébe (nézzék meg a honlapot), ha a Szent Gellért-szobornál lévő vízeséshez sétálnak 16.45-re.

Most pedig tekintsék meg az előadás képeit.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink