Bogdán Péter blogja

Szolón nem képzelődik (avagy Eltűnt idők nyomában)

2013. augusztus 14. | Bogdán Péter

Miután a Népszabadság Daróczi Gáborral közölt interjút Aggasztóan csökken az egyetemeken a romák száma címmel, úgy érzem, elérkezett a pillanat, amikor tudományos szempontjaim háttérbe szorításával meg kell fogalmaznom az oktatás- és társadalompolitikai tanulságokat.

Egyre többször tapasztalom, hogy a rossz oldalon állok. A Roma Polgárjogi Alapítványt, ahol önkéntes voltam, bedöntötték. A Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet, ahol szintén önszántamból tevékenykedtem, régen nem szerepel a híradásokban. A Roma Sajtóközpont és a Rádió C – újságírói kapcsolataim két metszéspontja – összeomlott. A Kisebbségekért díjjal kitüntetett RomNet.hu ( amit az a RomNet-Média Alapítvány tart fenn, ahol jelenleg is kurátor vagyok) még mindig állami források nélkül lézeng, pedig lassan tíz év telt el az indulása óta. Ugyanakkor a Gandhi Közalapítvány, ahol már nem vagyok és nem is lehetnék kurátor, állami irányítás alá került. Elveszítette szellemi függetlenségét. Manapság a Romaversitas Láthatatlan Kollégium elnémíttatása került sorra. Azon Alma Materem, amely nélkül ma nem lehetnék pedagógus. Nem működhetnék újságíróként. Nem tevékenykedhetnék kutatóként bel- és külföldön – reményeim szerint – a szűkebb és tágabb, roma és nem roma közösség javára. És természetesen nem lenne annyi ismeretem és tapasztalatom sem, hogy bírálni tudjam a jelenlegi oktatáspolitikát.
Egy ideje figyelem, hogy mit művel az Orbán-kabinet azokkal az alternatív oktatási modellekkel, amelyeknek a jó sorsomat köszönhetem, és amelyeknek a művelésében éppen ezért most már én is részt veszek (gyakorló tanárként, elméleti szakíróként). Teszem ezt annak érdekében, hogy a szegény és szerencsétlen sorsú roma és nem roma diákok még sikeresebb pályát fussanak be, mint én. Viszont miután a Népszabadság Daróczi Gáborral közölt egy interjút Aggasztóan csökken az egyetemeken a romák száma címmel – úgy érzem, fordulóponthoz érkeztünk. Tudományos érdeklődési területem szakmai szempontjainak mellőzésével – vagy inkább háttérbe szorításával – sürgősen meg kell fogalmaznom az oktatás- és társadalompolitikai tanulságokat is. Mert most már nagyon kilóg a lóláb. Daróczi Gábor azt mondja: csökken a roma egyetemisták, főiskolások száma. Eközben pedig a kormány bedönti az őket támogató Romaversitas Láthatatlan Kollégiumot is.
2012-ben lettem figyelmes Daróczi Gábornak, a Romaversitas igazgatójának a hangjára. Az ismert ellenzéki és roma értelmiségi, volt oktatási miniszteri biztos azt kifogásolta a Balog Zoltán miniszternek írt nyílt levelében, hogy a tárca diszkriminálja a Romaversitas Láthatatlan Kollégiumot, amikor belekezd a roma szakkollégiumi hálózat kiépítésébe. Véleményét arra alapozta, hogy az általa vezetett intézmény már másfél évtizede mutat fel jelentős sikereket a tehetséges roma fiatalok gondozásának területén, mégis úgy tervezték meg az egymilliárd forintos pályázatot, hogy a Romaversitas ne férhessen bele. Az illetékes minisztérium – gondolom szakmailag és politikailag rendkívüli tálentummal megáldott – „szakértői” gondosan előírták, hogy a pályázó szervezetnek valódi (fizikailag létező) kollégiumot kell működtetnie tehetséggondozó programjához, azt viszont nem tették lehetővé, hogy ezt az elnyert keretösszegből valósítsák meg. Pedig jó lett volna, például abban az esetben, amikor történetesen a szellemi tőke rendelkezésre áll, épület azonban nem, mert hogy szegény az eklézsia. Daróczi Gábor nyílt levelében arra hivatkozott, hogy az 1997 óta működő Romaversitas Láthatatlan Kollégiumot magánszemélyek és nemzetközi szervezetek tartják fenn, a pályázati keret töredékéért. Sokkal szélesebb körű szolgáltatást nyújtanak, mint amit az állam a roma szakkollégiumi rendszertől elvár, és sokkal több roma hallgatónak, mint amennyit az állam támogatni fog.
Az a vád is megfogalmazódott, hogy „a kiírás szerint roma szakkollégium az, ahol megelégszenek azzal, hogy »a felvételt nyert hallgatók legalább 60%-a roma származású«. Hogyan fog a 40%-nyi nem roma hallgató esetében az az alapvető célkitűzés megvalósulni, hogy „a roma szakkollégium hozzájáruljon a közéleti feladatvállalás iránt elkötelezett, aktív társadalmi párbeszédet folytató cigány értelmiségiek formálódásához, akik a szakmai kiválóságot ötvözik a társadalmi és szociális kérdések iránti érzékenységgel”? Várható-e az ő esetükben, hogy egy önálló, a romák érdekeit megfogalmazni képes, a jövő nemzedékért felelősséget érző, identitásában és saját képességeiben magabiztos roma értelmiségi réteg tagjai lesznek?”
Tudomásom szerint Balog Zoltán a mai napig nem erőltette meg magát a válaszadással. Ellenben megszólalt helyette Antal István, a Romaversitas volt hallgatója, jelenleg a Jezsuita Roma Kollégium és Szakkollégium vezetője, valamint az a Kamarás István, aki úgy tetszeleg történész-politológus címével, hogy nem teszi mellé: a Jobbik Kisebbségügyi Kabinetjének elnökeként kezdte politikai pályafutását, majd átnyergelt KDNP-re, és a Barankovics Roma Műhely elnöke lett. Végül aztán elmenekült Kanadába, hogy hol történész-politológusként, hol református presbiterként írt próféciákat küldjön Magyarországra, mi meg szórjunk hamut a fejünkre, kezdjünk el vezekelni – helyette is –, és hullassuk a könnyeinket, mint a bűnösök Ninivében.
Félreértés ne essék, ha valaki végigolvassa a roma szakkollégiumok pályázati anyagát, a célkitűzéseiket, akkor világosan kiderül, hogy azok tartalma döntő többségében jó és támogatandó. De az is egyértelművé válik, igazak lehetnek a „vádak” a Romaversitas részéről, hogy a felállított roma szakkollégiumok egy része tőlük kért szakmai tanácsot, mert maguktól mást nem voltak képesek beletenni, mint az épületet. (Gyanítható, hogy elsősorban nem is a szakmaiság volt a cél, hanem egymilliárd forint kiosztása – már a 2014-es választásokra tekintve – a katolikusoknak (konkrétan a jezsuitáknak), a református, az evangélikus és a görög katolikus egyháznak, roma tehetséggondozás címén, mivel ezek az eklézsiák is szegények. És hogy az egyházak biztosak lehessenek, amikor miséznek vagy istentiszteletet tartanak, hogy a hívek a Fidesz–KDNP-t ikszelik be…)
Persze, az eddigi pillanatképek felvillantásával nem lesz kerek minden, ezért szeretném az elmúlt évek történéseit sorrendbe szedni, hogy világos legyen, miért fogalmazok ennyire élesen. Magyarországon az Erdélyi Ágnes vezette Budapesti Láthatatlan Kollégium, mint elitképző intézmény volt a minta a Romaversitas felállításához. A két ötletgazda, Horváth Aladár és Kóczé Angéla akkori célja a hátrányos helyzetű, tehetséges roma egyetemisták, főiskolások, megerősítése volt, mind szakmailag, mind anyagilag. A terveik bejöttek: az elmúlt 15 évben a Romaversitas olyan roma értelmiségieket adott az országnak, akik nemcsak a civil szférában törtek magasra, hanem az állami irányításban is hangadókká váltak.
Mivel az MSZP Horváth Aladárt nem tudta lenyelni, kapott az alkalmon, és amikor Teleki Lászlót a Soros Alapítvány kitüntette, belőle csinált „tótumfaktumot” roma ügyben. Az újdonsült cigányügyi államtitkárnak viszont égetően fontos volt, hogy bebetonozza magát, és megteremtse a saját értelmiségi klientúráját a Romaveristasszal szemben. Így, miután a német szociáldemokratáról, Friedrich Ebertről elnevezett berlini alapítvány megkereste azzal, hogy támogatni szeretné roma egyetemisták, főiskolások szakmai előmenetelét, létrehozták a Roma Szakkollégiumot, aminek nagyon gyorsan Solymosi Imre (a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány volt vezetője) lett a koordinátora, Teleki László javaslatára.
Közben a közéletben felbukkant Kamarás István, aki roma doktoranduszként nagy feltűnést keltett. Azzal pedig még nagyobbat, hogy belépett a Jobbikba, és például 2006. szeptember 8-án ezt találta írni: „A Jobbik Magyarországért Mozgalom a héten rágalmazásért feljelentést tett Merker Dávid ellen, aki pártunkat a nyilas terror szellemi utódjának nevezte. Az SZDSZ kétségbeesett rágalomkampánya azonban nem ért véget. Pető Iván, majd Horn Gábor ismételten rasszistának, szélsőségesnek és idegengyűlölőnek bélyegezte a Jobbikot. Pető pedig odáig ment, hogy a Jobbik politikusait a »magyar Slotáknak« nevezte. Én, mint a Jobbik Kisebbségügyi Kabinet cigány származású vezetője, felháborítónak tartom és visszautasítom az alaptalan vádaskodást. A párt alakulásától fogva örömmel fogadtak, tanácsadói tisztséget kaptam, amelyet ma is ellátok. A Jobbik Alapító nyilatkozata, programja, közleményei és tevékenysége alapján egy határozott nemzeti párt. Lehet, hogy ez nem tetszik az SZDSZ-nek, de kénytelen lesz elfogadni, hogy egy törvényesen bejegyzett, demokratikusan működő pártnak igenis helye és szerepe van a magyar társadalomban. Még akkor is, ha az napról-napra rámutat a kis SZDSZ nagy politikai kalandorságára.”
Miután Solymosi Imre nyilvánosan bírálta Teleki Lászlót azért, ahogyan a roma ösztöndíjakkal bánt, nagyon gyorsan kegyvesztett lett és kikötött Farkas Flóriánnál meg a Lungo Dromnál. A Roma Szakkollégium pedig nyilvánosan elhatárolódott, Kamarás Istvánnal egyetemben, 2010. július 4-én tőle egy nyílt levélben a következőképpen: „A Roma Szakkollégium hallgatói mély megdöbbenéssel értesültek arról, hogy Solymosi Imre úr, aki hosszú ideig a Roma Szakkollégium igazgatójaként, később csak szakmai igazgatójaként tevékenykedett — hiszen helyét az igazgatói szerepben Kamarás István vette át—, belépett a Lungo Dromba, s budapesti elnökké lett kinevezve Farkas Flórián által. Ez több Roma Szakkollégiumi hallgatóban nagy megbotránkozást váltott ki, hiszen az a szellemiség, ami a Roma Szakkollégiumban elindult és teret nyert, összeegyeztethetetlen a Lungo-Drom Cigány Érdekvédelmi és Polgári Szövetség gondolkodásával és szellemiségével.”
Kamarás István erősödött a Roma Szakkollégiumban, a Friedrich Ebert Alapítvány meg – úgy tűnik – elgyengült. A szociáldemokrata szellemiségű német szervezet nem gondolta, hogy a Roma Szakkollégiumot továbbra is támogatnia kellene. A németeket – a politikai irányváltás mellett – feltehetően a szervezeten belüli belharcok is zavarhatták. Mindenesetre a volt jobbikos Kamarás István Hálózattá fejlődnek a roma szakkollégisták – „A cigányság nélkül gyengébb lenne a nemzet” című írásban (2010. november 20.) már stabil, sőt már inkább túlfűtött roma azonosságtudat birtokában ezt vallotta: „Felelősséggel tartozunk magunkért, a cigány társadalomért. Felvállaltuk, hogy a cigány közösségen belüli munkánkkal segítjük a hazánkat. Azt szeretnénk, ha előbb-utóbb rólunk, szakmailag felkészült és több nyelven beszélő cigány értelmiségiekről szólna a roma közélet. Nagyon sokat kell dolgozni azon, hogy megszűnjön a lenézettség állapota, és a cigányok végre egyenrangú partnerekké válhassanak. Jelenleg a cigányságnak nincs valódi érdekképviselete, csak kilátástalanság és nyomor jut közösségeink osztályrészéül. Márpedig meggyőződésünk, hogy a cigányság nélkül a magyar nemzet nem tud erős lenni.
E célok megvalósítását aligha könnyítette meg, amikor – körülbelül egy éve – a Friedrich Ebert Alapítvány beszüntette a támogatást. S mivel az állami források is csupán jól hangzó ígéretek maradtak, így mint egy falat kenyér érkezett a történelmi egyházak segítsége.
Sokat köszönhetünk dr. Bölcskei Gusztávnak, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökének, dr. Szabó Istvánnak, a Dunamelléki Egyházkerület püspökének, valamint Hoffer József jezsuita szerzetes atyának és Forrai Tamás jezsuita provinciálisnak. Jelenleg a történelmi egyházak finanszírozzák a hétvégéinket. Persze nem alaptanul, hiszen alapvetően mélyen vallásosak és istenfélőek vagyunk, gondolkodásunkat tekintve pedig konzervatívnak valljuk magunkat. De a szívébe zárt és támogat minket Hegedűs Zsuzsa szociológus, aki teljes egészében magára vállalta a négynapos nyári táborunk költségeit. Régóta dédelgetett álmaink között szerepel egy bentlakásos roma szakkollégiumi hálózat kialakítása. Öt helyszínt (Pécs, Debrecen, Nyíregyháza, Miskolc, Budapest) jelöltünk meg előzetesen, amelyek közül jövőre a fővárosban és Debrecenben kezdheti meg működését a bentlakásos kollégium. Ez a maga nemében egyedülálló lesz, hiszen tudomásom szerint efféle bentlakásos roma intézmény még sehol sem működik a világon! – számol be a pozitív fejleményekről Kamarás István.”
Ezután már csak arra volt szükség, hogy Kamarás István volt jobbikos kisebbségügyi kabinetvezetőből református presbiterként KDNP-s Barankovics Roma Műhely-vezető váljon, s a hazai roma ügyekért a kétbalkezes, volt református lelkész, Balog Zoltán legyen a felelős. Ennek köszönhetően úgy állhattak fel a keresztény roma szakkollégiumok a közelmúltban, hogy a pályázatban nem szerepelt a keresztény megjelölés, de mindenki tudta, hogy az egymilliárdot a történelmi egyházaknak szánja a kormány. És azt is, hogy ha kötelező lesz egy kollégiumi épület birtoklása, és a pályázati pénzből nem teszik lehetővé még a bérlést sem, akkor Horváth Aladár és körei végleg ki lesznek zárva a közéletből. És most nem Teleki László, hanem Balog Zoltán roma értelmiségi klientúrájának a kiépítése kezdődhet el. Így vált Kamarás István – állítólagos kívánságának megfelelően – mégiscsak Farkas Flóri-epigon, mert a szakmai és politikai tettei és hitvallásai körülbelül annyit érnek, mint az övéi, amikor éppen az MDF-fel, az MSZP-vel vagy a Fidesszel volt/van jóban.
Időközben a Romaversitas Láthatatlan Kollégiumban is vezetőváltás volt, de azt nem kísérték politikai botrányok, nem volt pálfordulás. Ellenben kinevelték azt az Antal Istvánt, aki ma képes a Jezsuita Roma Kollégium és Szakkollégiumot vezetni, és tisztességgel felvállalja romaversitasos múltját a Daróczi Gábornak írt nyilvános válaszlevelében. Sőt: nemcsak az Alma Matert vállalja, de a Romaversitas más, befutott közéleti szereplőit is. Ugyanis a Jezsuita Roma Kollégium és Szakkollégium a tanári-előadói karban őket is alkalmazza. És el lehet mondani azt is, hogy Antal István – dr. Kállai Ernő volt kisebbségi ombudsman, dr. Rövid Márton CEU-s romakutató társaságában olyan nívós szakmai beszélgetést is lefolytat, amit mindenkinek jó szívvel lehet ajánlani. (Lásd erről a szervezet honlapján megtalálható előadást.)
Ugyanakkor – éppen Antal István szakmai erényei miatt – nem pedagógiai, hanem oktatáspolitikai szempontból álságosnak vagy elhibázottnak tartom a Daróczi Gábornak írt azon sorait, amelyekben megmagyarázza, hogy a szintén romaversitasos Boros Julianna és Forray R. Katalin tollából származó Cigány, roma tehetséggondozás intézményei című szaktanulmány miként tesz különbséget egy szakkollégium és a láthatatlan kollégiumi rendszer között. Ugyanis nehezen vitatható, hogy Balog Zoltán – a volt jobbikos kisebbségügyi kabinetfőnök feltűnési viszketegségét meglovagolva – éppen a Pécsi Egyetem Wlislocki Henrik Szakkollégiumát használta fel a Romaversitas kiiktatására.
A pécsi szakkollégium létezése és Kamarás István keresztény törekvései – a 2014-es választások menetrendszerű pénzosztogatásai előtt – kitűnő lehetőséget nyújtottak az Orbán-kabinetnek arra, hogy Horváth Aladár szellemiségének utolsó bástyáit is lerombolja. Nem kellett mondaniuk azt, hogy Horváth Aladár szellemi örököseinek az írmagját is ki akarják irtani. Elég volt szakmai alapokra hivatkozni, s ha egy volt romaversitasos keresztény roma szakkollégiumi vezető ebbe a csapdába besétál, s elkezd ugyanúgy érvelni, mint a kormány, akkor Daróczi Gábor vészharangkongatása csak egy alternatív értelmezése marad a hazai roma oktatáspolitikának, amit a többszólamúság úgyis elnyom.
Abban egyetértek Antal Istvánnal, hogy „A Romaversitashoz képest új és másfajta kihívásokkal, feladatokkal kell a szakkollégiumnak szembenézni és válaszolni. Ez újszerű szakmai előkészítést, helyzetelemzést, szakmai-pedagógiai programkészítést igényel.” Csakhogy ez nem érv arra, hogy a Romaversitas Láthatatlan Kollégium ne indulhasson el a pályázaton. Ugyanis újszerű szakmai előkészítésről, helyzetelemzésről, szakmai-pedagógiai programkészítésről beszélni csak annak kell, akinek ez nincs meg. Márpedig Daróczi Gábor nem egyszer állította azt nyilvánosan, hogy több keresztény roma szakkollégium a Romaversitastól kért segítséget az induláskor. Tehát nem kellene eljátszani azt, hogy miután felkapaszkodtunk a Romaversitas vállára, azonnal okosabbak is vagyunk annál a szellemi műhelynél.
Antal István magyarázata pontosan arra érv, hogy a Romaversitas 15 éves tapasztalata erősebb ugródeszka, mint elindulni a nulláról. Éppen ezért itt az ideje, hogy épületet adjanak neki. Itt az ideje annak, hogy ne választási egymilliárdokat osztogasson az Orbán-kabinet a történelmi egyházaknak, hanem adja –akár annak a töredékét – az eddig is professzionálisan működő Romaversitasnak a szakkollégiummá alakulásához. Ugyanis ha ez a láthatatlan (valójában csak épülettelen) kollégium szellemi tőkét tudott nyújtani a keresztény roma szakkollégiumok hálózatának kormányszintű megalapozásához, akkor egy épület birtokában túlszárnyalni is képes azokat.
Kamarás István – a magyar kormány elől menekülő „újkanadaiként” az Orbán-kabinetet védve – a nyilvános vita során ezt is írta 2012-ben: „Célunk volt továbbá, hogy az általunk létrehozott cigány értelmiségi réteg meg tudja fogalmazni a 21. századnak megfelelő modern ideológiát, és azt képes legyen minél szélesebb körben megismertetni. Olyan értelmiségi réteget szerettünk volna, amely büszkén vállalja cigányságát, cigány népéért hajlandó is tenni, áldozatokat hozni. Ellentétben az individualista, kozmopolita, szekularizált cigány értelmiségiekkel, akik ez idáig semmilyen eredményt nem tudtak felmutatni.”
Mindeközben eszembe jut, hogy pár napja fegyvereket találtak jobbikosoknál – és Kamarás István ebben a pártban volt kisebbségügyi kabinet-vezető. Meg az, hogy a Kádár-rendszer azért figyeltette Daróczi Ágnest, a Romaversitas Láthatatlan Kollégium volt igazgatóját, mert nem volt elég kozmopolita. Sőt, nacionalista veszélyt jelentett a kommunizmusra a roma képzőművészet, a tánc- és az irodalmi hagyományok ápolása miatt. Eszembe jut, hogy Horváth Aladárral (a Romaversitas alapítójával) szemben milyen kínkeservesen lehetne koholt vádakat összetákolni, hiszen már az Alma Materem létrehozása is ellentmond annak, hogy individualista lenne. De az egész élete is. És még Járóka Lívia, Orbán Viktor egyetlen valamirevaló roma harcostársa is nemegyszer felvállalta: ő is Horváth Aladár köpönyegéből bújt ki. Hadd kérdezem meg: csak képzelődöm, hogy megreccsent az ég? Csak képzelődöm, hogy potyog a vakolat Kanadában? És abból a vakolatból akarnak régi-új házat építeni Budapesten?
Szolón ezt írta a Kétféle ember című versében:
Sok gaz gazdag, amíg nyomorognak a legderekabbak.
El ne cseréljük azért kincseikért az erényt!
Mert maradandó ez mindenkor, míg a világon
kézről kézre tovább perdül örökkön a pénz.

Engem meg lehet vádolni azzal, hogy képzelődöm. Szolónt biztosan nem.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink