Bogdán Péter blogja

Nekünk tényleg Hága kell?

2013. augusztus 25. | Bogdán Péter

Elsorvasztották a törvények betartását, az emberi jogokat érvényesíteni akaró roma polgárjogi mozgalmat. A tetemből kihajt és abból táplálkozik egy, a törvények határait feszegető, az emberi jogokat semmibe vevő, anticiganista – egymással is marakodó, de kirekeszteni biztosan akaró – vicchalmaz.

Azt hallottam a napokban, hogy a Szent Jobb-körmenetben megjelentek a gárdisták, ami ellen sem az egyház nem tiltakozott, sem a rendőrség nem avatkozott közbe. Akkor most abból indulok ki, hogy a hivatalos egyház általánosságban elhatárolódhat az Istennek nem tetsző cselekedetektől, eszméktől, de nem ítélhet el senkit az Úr helyett. Egyrészt azért, mert Jézus Krisztus halálával mindenki bűnei megbocsáttatnak. Másrészt azért, hogy az egyház képviselői se ítéltessenek meg. Így már világos, hogy az állami ünnepen Isten szolgái miért nem rohantak a tömegbe azzal a céllal, hogy fizikai erőszakot alkalmazva eltávolítsák a szélsőségeseket.

Azt viszont már kevésbé értem, hogy miért nem készülnek fel a neonácik megjelenésére. Vajon a Szent Jobb-körmenet miért nem elegendő ok arra, hogy az ereklye tiszteletben tartása mellett Szent István fiához, Imre herceghez írt Intelmeiből ezek a sorok is megszívlelendők legyenek, és elhangozzanak: Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szét szórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod.

Ahhoz viszont, hogy kiderüljön, a magyar állam miért nem lépett fel a gárdistákkal szemben augusztus 20-án, és miért tarthattak gárdistaavatást egy nappal előtte Akasztón, sokkal összetettebb választ kell adni. Ez érthetőbb lesz, ha az internetes források alapján összefoglalom röviden Vona Gábor és a gárdamozgalmak (ilyenből több van) felemás viszonyának történetét.

Magyarországon 2007. augusztus 25-én alakult meg a Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesület. A szervezetet Vona Gábor, a Jobbik elnöke a Magyar Gárda Mozgalom megalapítására hozta létre. A vezér e lépése a 2010-es választások előtt arra szolgált, hogy két-három év alatt látványos botránypolitizálást folytathasson a romák kárára, egyben a saját politikai – és ebből következőleg anyagi – javára. Természetesen a parlamentbe való bejutás előtt teljesen nem mutathatta ki a foga fehérét. Ezért igen kellemetlen volt a számára, hogy a Magyar Gárda Mozgalom nála is radikálisabb, katonai múlttal rendelkező vezetője, Dósa István főkapitány nem akart olyan „békés lenni”, mint ő.

2008 tavaszán Kovács Dávid, a Jobbik alapító elnöke, Nagy Ervin, a Jobbik választmányi elnöke és Fári Márton, a Jobbik etikai bizottságának elnöke lemondott, mert véleményük szerint a párt egybemosódott a Magyar Gárda Mozgalommal, ami számukra elfogadhatatlan volt. Dósa Istvánról pedig valóban gyorsan kiderült, hogy komolyan gondolta a szervezeti függetlenséget, és nem úgy, mint Vona Gábor. A főkapitány kerek-perec egyértelművé tette, hogy nem akar a Jobbik elnökének bábjaként funkcionálni, azért is, mert az elméleti politika helyett inkább a katonai megoldások érdekelték.

A Dósa István és Vona Gábor közötti konfliktus rövid idő alatt kiélesedett, és 2008. szeptember 14-én a Magyar Gárda Mozgalom szétszakadt a Vona-pártiak és az Őrzők szárnyára. Már szeptember 21-én bejelentették Dósa lemondását, egy héttel később a helyére Kiss Róbertet választották meg Budapesten, de ezzel egy időben Csóron Dósát is „kikiáltották” igazi főkapitánynak, azaz véglegessé vált a Magyar Gárda Mozgalom kettészakadása. A Kiss Róbert vezette Magyar Gárda Mozgalomból formálisan is kivált a Dósa István által irányított Magyar Gárda Mozgalom Őrző szárnya.

2008. november 23-án a Kiss Róbert vezette Magyar Gárda Mozgalom szövetségre lépett a Jobbikkal, de a Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesületet, valamint a Magyar Gárda Mozgalmat a Fővárosi Ítélőtábla 2009. július 2-án jogerősen feloszlatta. Az Őrzők szárnyát ez nem zavarta túlságosan, sőt talán új lehetőséget láttak a helyzetben.

A Magyar Gárda Mozgalomból való kiválásuk után Dósa István helyét egy időre Lukács Krisztián vette át, mert a kétszeres főkapitány immár a katonai kiképzésben akarta a tehetségét kibontakoztatni. De a belső torzsalkodások miatt Dósa és Lukács között is kenyértörésre került sor. Végül a kétszeres főkapitány harmadjára is az lett, majd 2009. augusztus 30-i hatállyal – szintén harmadik alkalommal – ismételten lemondott róla. Az Őrzők ezzel egy időre eltűntek a süllyesztőben.

A Fővárosi Ítélőtábla döntése után a jobbikos szárny szinte azonnal bejelentette az Új Magyar Gárda Mozgalom megalapítását. Ennek a vezetője ismételten Kiss Róbert lett. A 2007-es forgatókönyvhöz hasonlóan 2010 nyarára adtak újabb szervezeti keretet a gárdamozgalomnak: létrehozták egy 2005-ös Polgári Körből a Nemzet, Család, Haza Polgári Egyesületet, ami megalapította a formailag független Magyar Nemzeti Gárdát 2010-ben, a „változatosság kedvéért” ezúttal is Kiss Róbert „igazgatása alatt”. Az Őrző Magyar Gárda Mozgalom szintén 2010 nyarán jelentette be, hogy újjászerveződött, és Keserű András lett a főkapitányuk. 2010. augusztusában Kiss Róbert váratlanul kompromittálódott egy hölgy társaságában, ezért mennie kellett a Magyar Nemzeti Gárda éléről. Utódja Ináncsi József lett. Neki viszont Vona Gábor nem szavazott bizalmat.

Közben a Pesti Központi Kerületi Bíróság elsőfokú ítélete kimondta 2010. októberében (az Új Magyar Gárda Mozgalom 2009. november 22-i kiskunlacházi felvonulásával kapcsolatban), hogy az Új Magyar Gárda Mozgalom (aminek a törvényes formáját a Magyar Nemzeti Gárda kívánta megadni) nem jogutódja a feloszlatott Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesületnek, illetve a Magyar Gárda Mozgalomnak. Ugyanis az Új Magyar Gárda Mozgalom Kiskunlacházán nem folytatta ugyanazt a törvénysértő magatartást, mint korábban a Magyar Gárda Mozgalom. Nyilatkozataik nem tartalmaztak kisebbségeket vagy etnikumot sértő és megfélemlítő elemeket. Nem fenyegettek erőszakkal. Nem minősíthetők társadalmi szervezetnek. Mindezek miatt nem tételezhető fel az, hogy a feloszlatott szervezetek tevékenységének leplezett folytatása zajlana az Új Magyar Gárda Mozgalom keretein belül.

Az újabb feszültség kirobbanásában talán ennek is volt szerepe. Ugyanis amikor Ináncsi József 2010 decemberében a Magyar Nemzeti Gárda vezetőjeként létrehozta a Gárda Szövetséget, és engedte csatlakozni – a korábban Dósa István vezette és Vona-ellenes – Őrző Magyar Gárda Mozgalmat, akkor Juhász Tamás vezetésével – tiltakozásképpen – többen kiváltak a Magyar Nemzeti Gárdából, és megalapították ismét az Új Magyar Gárdát, amit a 2010. októberi bírósági döntés értelmében nyugodtan meg is tehettek.

Az egymásnak üzengető szélsőségesek napjainkban arról írogatnak, hogy ma a Juhász Tamás vezette Új Magyar Gárda közelebb áll Vona Gáborhoz, mint a „saját szellemi terméke”, a Magyar Nemzeti Mozgalom, mert Ináncsi József inkább az Őrző Magyar Gárda Mozgalommal és a többi Vona-ellenes gárdista csoporttal kacérkodik, mint a Jobbikkal. Ennek nyomán most már magyarázatot lehet adni arra kérdésre is, hogy miért nem avatkozott be a rendőrség augusztus 19-én Akasztón, az Új Magyar Gárda Mozgalom rendezvényén, és miért nem avatkozott be a Szent Jobb-körmenet esetében augusztus 20-án, ahol a Magyar Nemzeti Gárda jelent meg.

Amikor az Új Magyar Gárda Mozgalom 2009. augusztus 22-én gárdistaavatást akart tartani a Hősök terén, akkor a BRFK azt azonnal betiltotta. Ám a Szentendrén, egy magántelken megtartott gárdistaavatásba a rendőrség nem avatkozott bele. A Magyar Helsinki Bizottság úgy reagált erre, hogy nem lehet komolyan venni azt az érvelést, hogy az Új Magyar Gárda Mozgalom nem azonos a feloszlatott Magyar Gárda Mozgalommal, mert a régi egyenruha használata, valamint a résztvevők és a vezetők személye ennek ellentmond. A Magyar Helsinki Bizottság szerint az „új” mozgalom vezetése és az abban való részvétel bűncselekmény és szabálysértés elkövetését jelenti, ami ellen a rendőrségnek nem csak közterületen, de magánterületen is fel kell lépnie.

Az Új Magyar Gárda Mozgalom említett, kiskunlacházi felvonulásáról mégis első fokon azt mondta ki a Pesti Központi Kerületi Bíróság (2010. októberében), hogy önmagában az avatás nem törvénysértő. Nem lehet azt állítani, hogy az Új Magyar Gárda Mozgalom ugyanazt csinálja, mint amit a Magyar Gárda Mozgalom, mert nem hívott fel erőszakra, és kerülte a kisebbségek, etnikumok megfélemlítését. A személyi összetételben való hasonlóság vagy azonosság pedig nem lehet érv amellett, hogy valakit az állam megbüntessen. Főként úgy, hogy az egyik egy bejegyzett szervezet volt, a másik pedig egy bejegyzés nélküli önszerveződés. Kiss Róbert kiskunlacházi tevékenységét sem tudták egy 2011-es őszi elsőfokú ítélet szerint úgy értékelni, mint visszaélést az egyesülési joggal. Ugyanis bár a bíróság egyértelműnek tartotta, hogy a Magyar Gárda Mozgalom tevékenységét nem fejezték be, mégsem lehetett megállapítani, hogy Kiskunlacházán elkövette volna azokat a törvénysértéseket az Új Magyar Gárda Mozgalom, amiket a feloszlatott Magyar Gárda Mozgalom viszont bizonyíthatóan megtett. Az internetes forrásokban a két említett üggyel kapcsolatos jogerős ítéletekről – legalább is a jegyzetírás pillanatában – nem tudósítanak, ezért a következő tanulságok csak az első fokú ítéletek keretei között értelmezhetők.

Egyértelműen kiderül: hiába érzi mindenki, hogy a Magyar Helsinki Bizottságnak igaza van, és hiába tudjuk, hogy Strasbourg szerint is törvényes a Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesület, valamint a Magyar Gárda Mozgalom feloszlatása nincs nagy hatással a folyamatokra. Ezzel egy időben valamiféle konszenzus van kialakulóban arról a tárgyalótermekben, hogy amit érzünk, sejtünk, az a gyakorlatban nem bizonyítható. Vagy ha mégis, akkor lehet, hogy a hazai bírói kar képviselőinek többet kellene értekezniük a Magyar Helsinki Bizottsággal és a TASZ-szal.

A jog és az erkölcs nem mindig egyezik. Strasbourg-ban a bizonyítottan törvénysértő Magyar Gárda Mozgalom betiltását hagyták helyben, és nem az Új Magyar Gárda Mozgalom feloszlatását, amiről eddig otthon csak vélelmezik a törvénysértést, de úgy tűnik, nem tartják bizonyíthatónak, és Magyarországon még nem tiltották be. (Persze a Magyar Helsinki Bizottság valószínűleg azt mondaná: erre már nincs is szükség, de úgy tűnik, a két elsőfokú ítélet ennek ellentmond.)

Eljött az ideje tehát annak, hogy az Orbán-kormány, amennyiben pályázik a roma szavazatokra 2014-ben, ne bográcspartik rendezésével, krumpli és savanyúság osztogatásával készüljön a romatelepeken a választásra. Inkább írjon indítványokat a magyar főügyészségnek. Ha lehet, a romákért mostanában megint kileveledző ellenzékkel egyetemben. Nem csak a parlamentben kell Kövér Lászlónak megértetnie, hogy mit szabad, mit nem, és mi a kötelessége az embernek, ha országgyűlési képviselő. A főügyésznek is tudnia kell, hogy akárhányszor jegyzik be a gárdista szervezeteket, mindannyiszor kérnie kell a feloszlatásukat, mert neki meg az a dolga, hogy őrködjön a demokrácia szabályainak betartása felett. (Ezt indítványok nélkül is megteheti, főként akkor, ha úgy érzi, a feljebbvalói nem igazán a demokratikus érzékenységükről híresek, immáron Európa szerint sem.)

Itt az ideje annak, hogy egy jogász csapat – akár a nemzetközi jog és a nemzetközi szerződések figyelembevételével – megtalálja a módját annak, hogy a megérzések miként válthatóak át büntető- és szabálysértési perekké. Gondolkodni kell azon is, kiknek van már most – vagy lehet a későbbiekben – esélye arra, hogy Hágában randevúzzon az arra illetékesekkel. Bár nem vagyok ügyész, mégis azt érzem, lenne már mit ott elmondani.

Például azt, hogy a III. Magyar Köztársaság és Magyarország, néhány pontosan megnevezhető, felkészületlen, erényesnek nem igazán tűnő politikusa – szolgalelkű csatlósaikkal együtt – elsorvasztotta a törvények betartását, az emberi jogokat érvényesíteni akaró roma polgárjogi mozgalmat. Ebből a tetemből kihajt és táplálkozik egy, a törvények határait feszegető, az emberi jogokat semmibe vevő, anticiganista – egymással is marakodó, de kirekeszteni biztosan akaró – vicchalmaz. Ami egyébként nem vicces, mert jobb helyeken egy-két ilyen poén miatt tömegek szisszennek fel. Nálunk viszont cinkosan hallgatnak a politikusok, nehogy eltávolodjanak a húsos fazéktól az elveszített szavazatok miatt. És ha mégis sziszegnek, akkor inkább csak azért, mert valaki le merte írni ezeket a sorokat. Azzal már nem is idegesítem őket, hogy mennyire természetes lenne nekem ezeket a gondolatokat nemcsak leírni, de elmondani is. És éppen Hágában.

Ady Endre egyszer azt írta: nekünk Mohács kell. Bennem meg az vetődik fel: nekünk tényleg Hága kell? Vagy ez is csak vicc?

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink