Bogdán Péter blogja

Horváth Aladár lépjen ki! Setét Jenő ne lépjen be!

2013. november 20. | Bogdán Péter

A távlati célja a romáknak az a jogegyenlőség, amiről Horváth Aladár beszél. De annak az útja a Setét Jenő által napjainkban kijelölt ösvény. Ugyanis én azt gondolom – egynémely hivatásos rettegővel ellentétben – Setét Jenő nem kiiratkozott a roma politika történetéből, hanem éppen beiratkozott oda.

Az amerikai fekete polgárjogi mozgalom az 1950-es évek közepén indult el. Gyakorlatilag azért, mert bár eltörölték a rabszolgaságot, a feketék (akkori szóval: négerek, ma: afro-amerikaiak) hátrányos megkülönböztetése továbbra is megmaradt. A kibontakozó polgárjogi küzdelem célja a fehér amerikaiakkal azonos politikai, oktatási és gazdasági jogok kiharcolása volt.
Az amerikai feketék az ellen emeltek szót, hogy a déli területeken büntetlenül gyilkolhatták őket. Az állami hivatalok, az újságírók egyaránt eltussolták a ezeket a bűncselekményeket. Az sem tetszett, hogy a buszokon, vonatokon rangsorolták, hogy ki hová ülhet, mert faji alapon a fehérek előjogokat élveztek a feketékkel szemben.
A fekete polgárjogi aktivisták felléptek az iskolai szegregáció ellen is, és nem hagyták szó nélkül, ha egy vendéglőben nem szolgálták ki őket, de még csak be sem léphetnek oda.
Tiltakozásaik legnagyobbrészt békések voltak. Menetelő tüntetéseket, bojkottot és ülősztrájkokat szerveztek. Erős gazdasági nyomás alá helyezték az amerikai gazdaságot, és miközben pereskedtek emberi jogaik érvényesítéséért, jelentős médianyilvánosságot szereztek a polgári engedetlenséget alkalmazó akciókkal.
Magyarországon közismert gondolkodók, közéleti szereplők szoktak arról (is) vitatkozni, vajon van-e létjogosultsága nálunk az ilyen típusú jogérvényesítésnek. S a válasz nem egyszer az, hogy nincsen. Mégpedig azért, mert a 21. század Magyarországán nem az 1950-es évek amerikai világát éljük.
Nem tudom, ki merre élt az elmúlt évtizedekben. Én biztosan itt. És tudom, hogy ahogyan az USÁ-ban törvénybe volt iktatva a szegregáció, úgy Magyarországon is hozott az MSZMP Központi Bizottsága egy határozatot 1961-ben. (Aminek csaknem törvényi súlya volt, mondom a fiatalabbaknak.) Ez történetesen arról szólt, hogy cigányok nincsenek. A cigányság csupán egy szociálisan lemaradó réteg. Önálló kultúra és nyelv nélkül, amelyet fel kell zárkóztatni. S mit tesz Isten? Éppen szegregált körülmények között lehetett (képzelték) végrehajtani a felzárkóztatást a Kádár-rendszerben. Mégpedig azért, hogy a lemaradt, nem létező cigányok ne zavarjanak túl sok vizet azoknak, akik nem voltak lemaradva.
A rendszerváltás után a romákról kiderült, hogy mégiscsak léteznek. Ezért aztán az ún. nemzetiségi törvény (1993. évi LXXVII. tv.) megalkotásával nekik is létrehoztak egy önkormányzati rendszert, de pénz, politikai hatalom és jogkörök nélkül – holott a szándék nem ez volt. Azaz a cigányok számára megalkottak – egy – a hivatalos Magyarország mellett – párhuzamosan működő, erőtlen és faji alapon elnyomó, szegregált, huszadrangú „állami szférát”, amivel ugyanúgy parkoló pályára lehetett taszítani a romákat, mint az állampárt idején.
Mi történt még az elmúlt két évtizedben a törvény megalkotásán kívül? Tömegesen kirekesztették a romákat a munkaerőpiacról. A bírók elítéltek és elítélnek ártatlanul romákat, nem egyszer primitívnek bélyegezve őket. Szép számban gyilkoltak meg cigányokat. Napjainkban a rendőrség, az ügyészség láthatóan asszisztál a cigányellenes neo-náciknak. A médiából (tisztelet a kevés kivételnek) fröcsög a cigánygyűlölet. A romák nem merik bevallani a származásukat 2013-ban, mert újabb roma holokauszttól tartanak. És ha ez így van, ki és milyen alapon meri azt mondani, hogy Magyarországon nincs létjogosultsága egy roma polgárjogi mozgalomnak?
Hazánkban az ilyen típusú tevékenység – véleményem szerint – Daróczi Ágnes, Bársony János és Zsigó Jenő rendszerváltás előtti munkásságával indult el, amikor is elkezdték felkutatni a roma zenei és képzőművész tehetségeket, meg amikor elkezdték szervezni a roma olvasótáborokat. A fellépésük ugyanolyan polgári engedetlenségnek minősíthető a „nem létező cigányok” doktrínájával szemben (legalábbis 2013-ból visszanézve), mint amikor Rosa Parks nem adta át a helyét a buszon egy fehér amerikainak – vagyis tudatosan szembe ment a faji előjogokat rögzítő törvényekkel.
A kibontakozó magyarországi roma polgárjogi mozgalom elakadt a rendszerváltáskor. Mégpedig azért – ahogy látom –, mert a rendszerváltó roma értelmiségiek elhitték, hogy elég kiharcolni az „etnikai és nemzetiségi” jogokat egy kisebbségi törvénnyel. Csak azt nem gondolták végig, hogy nem fognak mellé kapni se politikai, se területi, se kulturális, se gazdasági autonómiát. Vegyük ki ebből a csoportból Horváth Aladárt, aki nem szavazta meg a törvényt.
Talán már a kisebbségi törvény elfogadásakor rá kellett volna térni a fekete polgárjogi mozgalom „engedetlenkedő”, bojkottáló magatartásának útjára. Sajnos azonban a hatalom addigra már maga mellé állított egy-két rendszerváltó roma értelmiségit. Megvásárolta őket magának. Közvetve, közvetlenül annyi apanázst adott nekik, hogy – önimádattól csöpögő vajda szerepben – inkább a személyi kultuszt erőltető vajda-rendszer felé vigyék a roma politikát, azt hangoztatva, hogy itt van már a Kánaán. Csakhogy a Kánaán nekik jött el: a faji alapon kialakított kisebbségi önkormányzati rendszerből és a csatlós díszcigány intézményekből elég pénzt tudtak kiszivattyúzni maguknak, a romák kárára.
Hogy hol lóg ki a lóláb, Horváth Aladár pontosan látta a kilencvenes évek közepén. Önhitt dekorációs cigányok támadásainak kereszttüzében, Setét Jenővel karöltve újra nekikezdtek a roma polgárjogi mozgalom szervezésének. Csatlakozott hozzájuk Daróczi Ágnes és Bársony János is.
Ennek köszönhető az, hogy megszületett a Roma Polgárjogi Alapítvány, amelynek keretében a romák jogvédő segítséget és politikai képviseletet kaptak. Szép számban akadtak akciók, ahol a romákat azért nem tudták kilakoltatni, mert Setét Jenő és a kollégái a testükkel védték az embereket, miközben otthon a családjuk várta őket, az asszonyok és a gyermekek.
Nekik köszönhető, hogy felállt a Roma Sajtóközpont, ami szembe ment a média cigányellenes írásaival, manipulatív filmtudósításaival. És hogy felállt az a Romaversitas Láthatatlan Kollégium, aminek az alapsémáját most sajátítja ki az Orbán-kormány.
Nagyon fontos megállapítani. Az amerikai fekete polgárjogi mozgalom etnikai alapon szerveződött az emberi jogokért. Tárgyaltak politikusokkal, de nem váltak politikussá. És itt bírálnom kell Horváth Aladárt. Hatalmas baklövés volt részéről, hogy odaállt a faji alapon szegregáló Országos Cigány Önkormányzat élére, amivel lemorzsolta politikai hitelét. De még nagyobb baklövés, hogy elment tanácsadónak Medgyessy Péter miniszterelnök mellé. Ugyanis nem lehet szembe menni úgy az állammal, hogy anyagilag függök tőle.
Napjainkban Setét Jenő az, aki polgárjogi harcot vív. A flashmobnak az ő esetében is ugyanaz a következménye, mint Rosa Parks esetében. A rendőri hatalom megpróbálja megfélemlíteni. De ma már mindenki tudja, hogy Rosa Parksnak volt igaza, aki azóta már kitüntetést is kapott az USA elnökétől.
Ezzel az írással arra szeretném kérni Horváth Aladárt, lépjen ki a Magyarországi Cigány Pártból. Setét Jenőt pedig arra, hogy ne lépjen be egyikbe sem.
Nincs szükségünk arra, hogy anyagilag függővé tegyék magukat az Országgyűléstől. Ott maximum arra lenne ugyanis esélyük, hogy a parlament 1 százalékát alkossák a kormányzó több mint 50%-kal szemben. De a szerep kikezdené személyük hitelességét. A parlamenti patkó egy szegregált zugában újra csak az „önhitt vajda” szerepkörét lehet beteljesíteni. De az maradjon meg a farkasokkal táncoló Flórinak.
Ki kell mondani: most a Horváth Aladár, Setét Jenő, Daróczi Ágnes, Kállai László négyesfogatra van szükség.
Roma polgárjogi mozgalom kell, nem pedig politikai mozgolódás. A flashmobokat támogatni kell. Ha zavar minket, hogy a roma gyerekeket elkülönítik, akkor polgári engedetlenséghez kell folyamodni. Bojkottálni kell az iskolákat. Tanévnyitón, tanévzárón, városi rendezvényeken, ha felhangzik a himnusz – le kell ülni a földre. Ha valahol nem szolgálnak ki romákat, diplomás és nem diplomás cigányoknak kell – akár rendőri biztosítás mellett – megjelenni, és ha kell, nyitástól zárásig várni a kiszolgálásra. Ha valahová nem vesznek fel romákat dolgozni, sajtó jelenlétében be kell állítani olyan romákkal, akiknek a meghirdetett munkakörhöz megvan a megfelelő végzettsége. Rögzíteni kell (jegyzőkönyvezni akár) a törvénytelen elutasítást, és perelni kell a törvénysértőket. Ha zavar minket az, hogy a rendőrség asszisztál a náciknak, korlátlan ideig tartó tüntetést kell bejelenteni a Rendőrpalota vagy a Belügyminisztérium elé. Ugyanezt meg lehet tenni a bíróságokkal is. És a sor még hosszan folytatható.
Ami végtelenül fontos: olyan „polgári engedetlenségi” formát kell választani, aminek gazdasági kihatása van. A fajgyűlölőknek, diszkriminálóknak a saját bőrükön kell érezniük, hogy a gyűlölködés sokba kerül nekik. És ha kivárnak, mi is kivárhatunk. A romáktól lassan már csak az életüket lehet elvenni.
A távlati célja a romáknak az a jogegyenlőség, amiről Horváth Aladár beszél. De annak az útja a Setét Jenő által napjainkban kijelölt ösvény. Ugyanis én azt gondolom – egynémely hivatásos rettegővel ellentétben – Setét Jenő nem kiiratkozott a roma politika történetéből, hanem éppen beiratkozott oda.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink