BeszélgessünkNótár Ilona blogja

Jézus születése és a Napisten imádatának ünnepe

2013. december 24. | Nótár Ilona

Amikor a gyermekeinket megkérdezzük arról, mit ünneplünk karácsonykor, azt válaszolják, hogy ez a nap a Jézuska születésének a napja és a „szejetet ünnepe” (amikor sok-sok-sok ajándékot kapnak).

De mi, felnőttek tisztában vagyunk azzal mi ennek az ünnepnek az eredete? Bonyolult teológiai fejtegetések nélkül, de mégiscsak érdemes végiggondolni mi is az a rítus, amelyre minden évben annyi időt, energiát és temérdek pénzt szánunk.

Azt tudták, hogy a magyar „karácsony”szónak semmiféle keresztény vonatkozása nincs? Egyértelműen a téli napfordulóra utal. A szláv „korcun” (átlépő, átforduló) igenévből származik. A téli napforduló a különböző népeknél hagyományosan a napistenség születésének volt az ünnepe. Kultusza többnyire szorosan összekapcsolódott az anyaistennő erőteljes tiszteletével. Ez figyelhető meg már az ókori Babilonban is. Egyiptomban Hóruszként tisztelték, akit minden év téli napfordulójakor az örök szűz, Ízisz szült meg. Később ennek a vonásait vette fel a keresztény „kisjézus”.

Először a 354-ben összeállított Philocalus Kalendáriumban szerepelt december 25-e, mint Jézus születésnapjának ünnepe. De ennek meghatározására nem került sor. A „kisjézus” pontosabb azonosítását kutatva Alexandriai Kelemen, aki 200 körül élt, arról számolt be, hogy egyes Egyiptom-beli teológusok számításai alapján Jézusnak a születését május 20-ára teszik. Mások április 19-re, vagy 20-ra, maga Kelemen november 17-re, egy 243-ban íródott munka március 28-ra teszi Jézus születése napját. A történeti kutatások kimutatták, hogy nincs az évnek olyan hónapja, amelynek valamelyik napjára ne datálták volna Jézus születését.

A kereszténység első három századában bizonyíthatóan nem is ünnepelték ezt a napot. Nagy Konstantin császár rendeleteivel a keresztény vallást hivatalosan elfogadta a Római Birodalomban, és a IV. század közepétől egyházi ünneppé nyilvánította a karácsonyt.

A karácsony forrásául szolgáló pogány ünnep tehát szorosan kapcsolódik valamely pogány istenség kultuszához, a keresztény felfogás erre a rítusra épül, Jézus születésének a napját helyezve a régi ünnep középpontjába.

A Bibliában két evangélium is ír Jézus születéséről, de egyik sem említi, hogy pontosan melyik év melyik napján született meg. Ha a bibliai értelmezésnél maradunk, akkor Jézust olyannak ábrázolva látjuk, mint aki felnőttként önként vállalta a halált, majd feltámadott és megdicsőült. Az apostolok, akik beszámolnak a „jelenéseikről” a Messiásról (nevének jelentése: felkent segítő) dicsőséges testben lévő erőteljes férfiként beszélnek, semmiképp „kisded jézust” említenek, aki képtelen lenne megváltani a világot.

A 17. században az ajándékozás – az ünnep szerves részeként – főként a gyermekek felé irányult, később a felnőttek számára is fontossá vált. Ennek a rítusnak mitológiai előzményei is ismeretesek. A római világban a napfordulókor ünnepelt Saturnalia, a vidámság és az ajándékozás napja volt, a római újévkor pedig a házakat zöld növényekkel és lámpásokkal díszítették, a gyerekeknek és a szegényeknek ajándékot adtak. A nikeai zsinat után ezt a meglévő szokást is keresztény köntösbe öltöztették, ahogy a Szent Miklós napja (Mikulás) is az ünnepkörhöz került.

A magyar szépirodalomban a karácsonyfa 1866-ban, Jókai Mórnak A koldusgyermek című, karácsonyi témájú elbeszélésében vált emlékezetessé. A karácsonyfát kezdetben almával, dióval, ostyával, mézespogácsa-alakokkal és cukorral díszítették. A díszek készítésében a fő szempont az ehetőség volt, a gyerekek a fa lebontásakor elfogyasztották az édességeket. Számos nép mitológiáját olvasztotta magába, a fenyőfa feldíszítésének hagyománya. Mai formájában német hatásra terjedt el egész Európában a XVII. századtól kezdve. Érdekessége, hogy terjesztésében a német protestánsok jártak az élen, akik az addigi katolikus karácsonyozással szemben új alternatívát kerestek, és az ősi nemzeti hagyományokhoz fordultak.

A régi germánok pogány rítusaiban valóban fontos szerepet játszott a fenyő. Az a hiedelem élt körükben, hogy a téli napforduló idején a gonosz szellemek különösen aktívak, akik ellen csak az nyújt védelmet, ha az élet örök zöldje védelmébe, a fenyőfa mellé húzódnak az emberek. Mindezt jól illusztrálja a nálunk is széles körben énekelt karácsonyi dal, az O Tannenbaum, melynek magyar fordítása: „Ó, szép fenyő, ó, jó fenyő / ruhádtól hadd tanuljak! / Reményed és hűséged ád / Erőt minden időkön át.” (De hogy tovább menjek, a fenyő például a görögök körében szimbóluma volt Artemisznek, a híres epheszoszi istennőnek is, akit a rómaiak Dianaként tiszteltek.)

A világ vallásai különbözőképp viszonyulnak a karácsony kultuszához. A judaizmus hitrendszerében Jézus nem fogadja el Isten Fiaként, valamint a föltámadását, illetve messiási mivoltát sem tekinti hitelesnek. A muszlim világ szintén tagadja Jézus isteni származását és engesztelő áldozati szerepét, de mint prófétát (a sok közül az egyiknek) el tudja fogadni. A hindu világkép sajátosságából fakadóan képes úgy értelmezni Jézust, mint aki Isten Fia, illetve az ő szenvedése is értelmezhető magasabb rendű szent áldozatként, de fizikai testben való föltámadását nem látják igazoltnak. A buddhizmus nem tárgyalja és nem is érinti Jézus isteni származásának kérdését, nem tulajdonít jelentőséget az életének. A civilizált, agnosztikus (jelentése: Isten létezésében kételkedő) világ Jézust vallásalapítóként tiszteli, de a születésével és halálával kapcsolatosan  azt vallja, hogy a vallásos hitvilág epizódja, és nem történelmi tény.

A pünkösdi egyházak rendkívül károsnak tartják azon a vallási rítusokat, mely szerint egy pogány ünnep hitrendszerét Jézus isteni mivoltával keverik össze. Hitük szerint a Messiás természetfölötti, aki az örökkévalóságtól fogva nem Máriától, hanem Istentől született személy. Mária által lett felruházva valóságos emberi szellemmel, lélekkel és testtel, aki azért jött emberként a világba, hogy megtestesült Messiásként, vagyis felkent szabadítóként, elvegye a világ bűneit.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink