BeszélgessünkJegyzetfüzet

Tehetség a kortárs irodalomból – Ayhan Gökhannal beszélgettünk

2013. december 30. | kutivili

Ayhan Gökhan kedves és szerény jelenség, még előttem is visszafogottan beszél mindarról, amit elért, pedig gyerekkori barátok vagyunk. Végigkísértük, sokszor segítettük egymást életünk különböző szakaszaiban, és baráti elfogultsággal állíthatom, hogy nagyon szép pályát futott be. Már gyermekkorában vonzotta az irodalom. Napjai túlnyomó részét az irodalom klasszikus alakjaival töltötte, és amikor mégsem, rendíthetetlenül verte régi írógépét. Az eredmény: mostanra megjelent második verseskötete, számos publikációja a Népszabadságban, és a kortárs írók-költők kivételes tehetségnek tartják. Új verseskötetéről, terveiről beszélgettünk, meg közös múltunkról: a 2012-es, EU-s tematikájú újságíró képzésről, melyen mindketten részt vettünk.

Részt vettél a tavaly augusztus végén zárult roma újságíró-gyakornoki programban. Milyen szakmai változást hozott számodra?

A Független Médiaközpont programjának köszönhetően a Népszabadságnál lettem gyakornok. Rengeteg cikket írhattam a lap péntekenként megjelenő magazin mellékletébe. Hellyel-közzel a mai napig írok a magazinba, emellett kulturális és gasztronómiai témájú cikkeket a Nol.hu-ra és a nyomtatott lapba. Nemrég állást is ajánlottak a Népszabadságnál, ha tényleg sikerül, nagy öröm lenne számomra. Kirobbanó előretörésről nem tudok beszámolni, mert szörnyen nehéz a helyzete ma egy fiatalnak, aki ezen a pályán szeretne sikert elérni, hacsak az nem siker, hogy a folyamatos publikálási lehetőségem van. Havonta legalább négy-öt online és nyomtatott, kulturális, irodalmi heti- és napilapban jelennek meg írásaim, szigorúan kulturális témákban. Idén sikerrel pályáztam az NKA-nál alkotói ösztöndíjra, ami a lehető legjobb időben érkezett. Azt hiszem, ez is valami.

A közelmúltban jelent meg második versesköteted.

Igen, a Kalligram Kiadónál pár hete jelent meg a János és János című kötet. Ennek nagyon örülök, mert az elfogadásától a megjelenésig másfél év múlt el, ami a könyvkiadás nehézségeit igazolja. A kötetben bibliai anyagokat dolgozok fel, az Új testamentum egyes fejezeteit az én olvasatomban. Rövid kötet sikeredett, a borítója hallatlanul szép, a belsejének megítélése legyen a kritikusok és az olvasók joga.

Tudom, hogy meséket is írsz. Esetleg mesekönyvet is várhatunk tőled?

Idén nyáron kezdtem el meséket írni. A tapasztaltabb meseírók – Böszörményi Gyula, Lackfi János, Dóka Péter –, akiknek elküldtem, hogy kikérjem a véleményüket, eddig szerencsére pozitívan reagáltak. Néhány meseanyagom a kiadóknál várakozik, remélem, valamelyik tud majd mit kezdeni velük, s lát lehetőséget a kiadásra. Az összes írásom közül a mesék megjelenésének örülnék a legjobban.

Mintha nem szívesen beszélnél a dolgaidról, még magadról sem.

Az öndicséret nem az én stílusom. Ha valaki tehetségesnek tart, vagy tetszik neki, amit csinálok, annak szívből örülök, de ahhoz nem kell az én közreműködésem. Furcsán nézne ki, ha saját magamat reklámoznám. Nem is értem azokat, akik rengeteget tudnak beszélni magukról, fényezve és dicsérve saját magukat. A jobbik eset, amikor tehetséges, valamihez értő emberek teszik mindezt, ám sokszor pont ennek az ellenkezője történik, sajnos. Hamvas Bélánál olvastam néhány hete, hogy: „Isten előtt senki se mondhatja magát jónak. Előtte nincsen érdem. Minden nagy tulajdonságunk az ő ajándéka.” Rendkívül tetszett ez a három mondat. Tehát hogyan dicsérjem azt, ami ajándék, és amit mástól kaptam?

Feleségeddel, Izsó Zitával van egy közös blogotok. Az ottani igen rövid életrajzban megemlíted a cigány származásodat. Miért tartottad ezt fontosnak, hiszen a nevedből és az írásaid tematikájából senki nem következtetne erre?

Az önéletrajzban az is szerepel, hogy katolikus vagyok, mert ez a kettő – származás és vallás – az egész életemet meghatározza, régimódiasan mondva: bele van égetve a sorsomba, a cselekedeteimbe. Mivel az anyai nagymamám és nagybátyám nevelt fel az édesanyám halála után, ezért rettenetesen fontos nekem, hogy erről soha ne feledkezzem meg, s mindig, mindenhol hangoztassam, ahol tehetem. Mert ha valami értelmeset csinálok, mint például ez a blog, és ott van mellette, hogy egy cigány az gazdája, akkor a lehetetlennek látszó feladat megoldásához, az előítéletek csökkentéséhez egy milligrammnyit hozzáadtam valamit a magam szerény lehetőségei közt.

Milyen indíttatásból hoztátok létre a blogot?

A blogra feltöltöttünk néhány saját cikket, de például október huszonharmadikán az ’56-os forradalmat átélt neves íróktól, költőktől – Sándor Iván, Bertók László, Ungváry Rudolf például – is kértünk írást, hogy röviden írják meg nekünk valamilyen emléküket azokból a napokból. Az oda kitett írások jórészt csak nálunk jelentek meg, s erre nagyon büszke vagyok. Borzasztó hálásan köszönöm ezeknek az embereknek a segítséget, a ránk szánt idejüket. A továbbiakban is írók a célpontjaink, de másképpen, nem az irodalom szemszögéből. Hamarosan Győrffy Ákossal, aki egy hajléktalanszállón dolgozik, és nem mellesleg kiváló költő, lesz interjúnk a hajléktalanságról, az utcán élő emberek körülményeiről, és sok további interjút tervezünk szociális és társadalmi kérdések megvitatása, kielemzése céljából. A blog címe az, hogy Átjáró (http://ayhanizso.blogspot.hu/), s ez a cím ezek után nem szorul magyarázatra. Azt szeretnénk elérni a bloggal, hogy azok a témák, amelyekről keveset vagy egyáltalán nem beszélnek, jobban előtérbe kerüljenek, felhívják az emberek figyelmét a problémákra. A problémákból – sajnos – nem állunk rosszul. Tervezünk egy Facebook oldalt is a blognak, hadd terjedjen, hadd ismerjék meg minél többen, hátha találnak rajta vagy általa a maguk számára is érdekes írást.

Év vége van, mindjárt átlépünk a következő évbe. Mit szeretnél, mi valósuljon meg a terveidből?

Egészséget és boldogságot szeretnék, mint mindannyian, akik ebben az országban, ezen a Földön élünk. Ennél nem is kívánhatok többet, minden más csak ráadás.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink