VideókZenés-táncos

Milyen elsőnek lenni a Carnegie Hallban?

2013. december 31. | kutivili

Lakatos György hegedűművésznél jártunk

Heves szívverés. Rendkívüli izgalom. Adneralinlöket. Fókuszálás. Ilyen érzései lehetnek egy művésznek, mikor nagy megmérettetés előtt áll. Pláne, ha az nemzetközi, a komolyzene Mekkájában, az Egyesült Államok legnagyobb presztízsű hangversenytermében.

Lakatos György hegedűművésznek sikerült kizárni magából mindent, ami zavarhatta, majd fókuszálni, és ezzel egy kicsit talán megváltani a világot. Első helyen végzett ugyanis az American Protégé International Piano and Strings Competetion 2013 nevű versenyen, melynek helyszíne a New York-i Carnegie Hall volt. A 28 éves hegedűművész idejének nagy részét jelenleg a tanítás tölti ki. Beszélgettünk vele művészetről, tanításról, és arról, hogyan is próbálja a legtöbbet kihozni tanítványaiból, akik túlnyomórészt roma származásúak. Hogy ennek van-e jelentősége? Megtudjuk tőle magától.

Említetted, hogy a roma gyerekekre jobban tudsz hatni, nemcsak zenei téren, hanem a tanulmányaikat illetően is.

Nagyon fontos dolognak tartom, hogy ezek a gyerekek közismereti tárgyakból is jobb eredményeket érnek el. Egy roma származású mai fiatalnak, úgy gondolom, tükröt kell tartania a társadalom elé, lebontva vagy tompítva azokat a sztereotípiákat, melyeket a többségi társadalom őriz a romákról. A médiában is azt látom, hogy a romákat negatívan mutatják be. Szerintem a zene alkalmas arra, hogy lebontsuk ezeket a falakat.

Beszélj kicsit a nemzetközi versenyről, amit sikerült megnyerned. Nagy stressz, amikor kiállsz a színpadra, és négy-öt percben nagy teljesítményt kell nyújtanod. Lehet higgadtnak maradni egy ilyen helyzetben?

Azt hiszem, az egyik legnehezebb dolog egy európai ember számára, ha eljut az Egyesült Államokba, és még nehezebb befogadni azt, ami ott van. Nem mondanám, hogy nyomasztó, sokkal inkább eufórikus érzés, hogy az ember a világ egyik legnagyobb színpadán állhat. Az interneten láttam, hogy lehet jelentkezni, kiküldtem az egyik felvételemet. Ennek lett aztán a következménye, hogy meghívást kaptam, és játszhattam a Carnegie Hallban. Ez a nemzetközi verseny többféle kategóriában zajlott, én a már végzett művészek kategóriájában értem el az első helyezést, és kaptam a legjobb előadásért járó díjat. Természetesen nagyon örülök neki, hiszen egyedüli európaiként és hegedűsként értem el ezt a szép helyezést. A résztvevők nyolcvan százaléka orosz vagy valamilyen ázsiai országból érkezett versenyző volt.

Mennyi időt vett igénybe a felkészülés, az úgynevezett hajrá időszak?

Durván négy-öt hónapot. Az anyagot, amit játszani kellett, már korábban megtanultam. Így hála Istennek rövid időn belül be tudtam gyakorolni.

Mik voltak ezek a zenék? Közel álltak a zenei stílusodhoz?

Játszottam egy Bach-partitát, ezt nagyon szeretem, egészen különlegesnek tartom, Bach az egyik kedvenc zeneszerzőm. Aztán játszottam egy Brahms-szonátát, végezetül egy Paganini-capricciót, ami mindig is kemény technikai kihívást jelent a hegedűsnek.

A fellépést megelőző sokkhatásnak milyen fizikai tünetei lehetnek?

Egyeseknél gyomorbántalmak léphetnek fel, szédülnek, felmegy a vérnyomásuk. Szerencsére egyik sem fordult elő nálam, mert a fellépéskor sikerül kikapcsolnom a világot, olyankor csak a zenével foglalkozom. Nem is tudom, mikor éltem át hasonló pillanatot.

Volt alkalmad barátságot kötni más versenyzőkel?

Sajnos erre nem volt alkalom. Sokan is voltunk, és azért egy nemzetközi versenyen vettünk részt, vagyis a maximális teljesítményre fókuszáltunk, hiszen legtöbbünk életében mérföldkő volt ez a lehetőség.

Most növendékeid vannak, akiket tanszaki vizsgákra készítesz fel. Lehet a zenei pályára készülő fiatalokat tudatosan felkészíteni, hogyan viselkedjenek a színpadon?

Ez nagyon fontos kérdés. Én arra kérem őket, hogy nagyon átgondoltan, tudatosan, alaposan, adott esetben hangszer nélkül, kottával a kézben gondolják át, hogy mit szeretnének, mi az elképzelésük. Aztán pedig igyekezzenek ezt maximálisan megvalósítani. A színpadra lépés előtti tanácsként annyit szoktam nekik mondani, hogy az elvégzett munka tükrében próbálják meg élvezni, amit csinálnak, ez a legfontosabb.

Egy tizenéves zenész számára talán a legnehezebb szembesülni azzal, hogy pályát kell választania, és a klasszikus zenéből nem fog tudni megélni. Nagyon sokan ilyenkor módosítanak, és nem érik el a céljukat. Te nem adtad fel, hegedűművészként és tanárként is tevékenykedsz. Mi késztetett a pályaválasztáskor, hogy megmaradj ezen a rögös úton?

Legelőször is tanáraim, a Zeneakadémia, a magyar kultúra. Rengeteget tanultam édesapámtól, aki szintén hegedűs, prímás, de jelentős komolyzenei képzettséggel, Rados professzornál végzett. Nagyon szép éveket töltöttem el Kis András osztályában, s a halála után kerültem át Szenthelyi Miklós tanár úrhoz. Nagyon sokat kaptam egy-egy koncert, egy-egy kurzus révén. Sokat tudtam tanulni a vizsgai sikereimből is. Azt hiszem, ezeknek az összessége adta az inspirációt, hogy ezen a pályán tudtam maradni.

Egy fiatal, tehetséges növendék dönthet úgy, hogy keresztülvág tűzön-vízen, de dönthet úgy is, hogy a szakma telített, és csak a legjobbak tudnak érvényesülni. Mi kell ahhoz, hogy valaki ebben a műfajban ki tudjon teljesedni?

Úgy gondolom, a mai világban minden szakma egy kicsit – vagy nem is kicsit, hanem nagyon – telített. Először is azok tudnak sikereket elérni, akik szellemileg-lelkileg olyan szinten játszanak, hogy annak révén be tudnak kerülni egy zenekarba, vagy szólisták lesznek. Szerintem minden embernek megvan a maga sorsa, amit talán nem is ezen a földön írtak meg. És azt nem tudja kikerülni vagy elkerülni.

Téged kik vonzottak a zene felé?

Gyerekkoromtól kezdve körül voltam véve zenével. Nem csak komolyzenével, mert minden műfaj képviseltette magát. Hatévesen meghallgattam David Ojsztrah játékát, és nagyon magával ragadott. Zeneakadémistaként rengeteg koncertre jártam. A mai napig is élesen bennem vannak a tíz-tizenöt éve hallott koncertek. S ezek adták meg a lökést, hogy akarjam tovább fejleszteni magamat, és minél jobb előadó legyek.

Most a Snétberger Tehetségkutató Központ tanáraként része vagy egy nagyon fontos missziónak.

Nagyon szeretek tanítani. A Bartók Béla Konzervatóriumban 2013 ősze óta tanítok. Remek a közeg, a növendékeimet is szeretem. Hosszú távon gondolok a tanításra.

A különböző hegedűoktatási módszerek közül melyik hegedűiskolát képviseled?

Számomra a nagy favorit az orosz metodika, melynek a feszesség, és a precizitás a legfőbb jellemzői. Ezt próbálom átadni a tanítványaimnak is. További jellegzetességei a vonókezelésben, vonóvezetésben jönnek elő. A balkéz is benne van: a metsző vonókhoz és a lágy dolce hangzáshoz passzoló vonóvezetéshez, ruganyos mozgásokhoz például. Egy frázison belül megváltozhat többféle vibrato.

Te mivel ösztönöznéd a tanítványaidat, hogy itthon legyenek a jövő művészei vagy tanárai?

Ez nehéz kérdés. Egy művésznek – bárhol is valósítja meg az álmait, vágyait – a tehetségen és a szorgalmon kívül nagyon komoly menedzseri háttérre van szüksége, másrészről pedig támogató közegre. Nemcsak szülői, hanem zenei támogatásra is. Ha ez a két dolog megvan, akkor itt, Magyarországon is működőképes lehet egy fiatal muzsikus. Ami a legerősebb érvem lehetne a zenepalánták számára, az a közönség. A magyar közönség nagyon igényes, jó közönség. Öröm nekik játszani.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

További cikkek a rovatból
Karaván Família az Erzsébet téren Karaván Família az Erzsébet téren
A Karaván Família is színesítette a Budapesti Főutca Fesztivál és a Miénk a Belváros Főutcája nemrég megrendezett programsorozatát. Ellátogattunk az eseményre. Produkciójuk, mint látható, fergeteges hangulatú volt. Senki nem bírt megmaradni egy helyben, volt, aki énekelt vagy dúdolt, akadtak a közönségben olyanok is, akik táncra perdültek a Família zenéje hallatán. Több dal elhangzott a legutóbbi albumukról. A zenekar vezetőjével, Nagy Istvánnal erről is beszélgettünk.
KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK
Roma és nem roma gyerekek divatterveit és ruháit mutatták be Budapesten. Az Amaro Trajo Alapítvány Varga Erika és a Romani Design szakmai vezetésével a roma kultúra hagyományait is bemutató kreatív-művészeti kurzust indított, amelyen több iskola diákjai vehettek részt a fővárosban és vidéken is. Olyan roma és nem roma fiatalok tanulhattak a program keretében, akiket érdekel a divattervezés.
Árverés Szintikéért Árverés Szintikéért
Árverésre bocsátják díjukat az V. Romani Filmfest győztesei. A Mosoly című dokumentumfilmmel Zsiga Ottó és Jánoska István első helyezést ért el a Romani Filmfesztiválon. A történet a nyolcéves Szikszai Szintiáról szól, aki kétszer tért vissza a bölcsőhalálból. Súlyos epilepsziát kapott, és az agysejtjeinek hetvenöt százaléka elhalt. A film az ő és az édesanyja mindennapos harcát mutatja be az életért.
Zeneművészet magas fokon – A Kállai család három generációja Zeneművészet magas fokon – A Kállai család három generációja
Kállai Kis Ernő sokkal nagyobb szenvedéllyel beszél fia és unokája eredményeiről, mint a sajátjáról. A világszerte klarinétkirályként ismert, Liszt-díjjal és Arany Érdemkereszttel kitüntetett Kállai Kis Ernővel visszamentünk egy kicsit az időben, kezdve az első közös játéktól a fiával, az unokája nemzetközi sikereinek érintésével egészen addig, mikor is teljesen véletlenül kapcsolatba került a klarinéttal.
Álmunk – filmbemutató és beszélgetés Álmunk – filmbemutató és beszélgetés
Az Álmunk című film roma és nem roma újságírók alkotása, amely a Romák - itthon Európában nemzetközi projekt keretében készült. A Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában megfilmesített történetek egy-egy roma embert vagy közösséget mutatnak be korszerű multimédiás módszerekkel.
Sikerre ítélt együttműködés Sikerre ítélt együttműködés
Frido Diepeveenel már sokszor beszélgettünk, elkísértük muzsikálni is. Megtapasztaltuk, mennyire elkötelezettje műfajnak, és megvan benne a kellő alázattal is, hogy folyamatosan tudjon fejlődni. Ennek érdekében vesz leckéket a cigányzene egy jeles képviselőjétől, ifj. Kállai Kis Ernőtől.
Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban
Roma táncosok, zenészek, képzőművészek és filmkészítők mutatkozhattak be a hétvégén a Bethlen Téri Színházban. A rendezvényt a Roma Ellenállás napjára emlékezve szervezte meg a Színház vezetése. Nézze meg videónkat!
Új helyen a KuglerArt Új helyen a KuglerArt
Új helyre, a Sütő utcába költözött a KuglerArt. Az első szalonesten a nemrég elhunyt Balogh Balázs Andrásra és feleségére, Oláh Jolánra emlékeztek, családtagokkal, barátokkal közösen. Az esten a Szalon Színház művészei szórakoztatták a közönséget.
Ilyen a zongora! Hangszerbemutató Balázs Jánossal Ilyen a zongora! Hangszerbemutató Balázs Jánossal
»A hangszerek világa« koncertsorozat keretében Balázs János zongoraművész tartott »hangszerismerkedőknek« szóló délutánt április 26-án szombaton. A Jakobi László hangversenyrendező által szervezett sorozat „tanévzárójára” stábunk is ellátogatott. Jó volt látni, hogy a fiatal művész mennyire ért a gyermekek nyelvén. Szórakoztatóan mesélt a hangszer történetéről, bevonta a gyerekeket a beszélgetésbe, sőt még a zongorajátékba is. A lurkók nagyon élvezték, gyorsan elrepült az egy óra, a folytatásra most néhány hónapot várniuk kell.
Zenével az emlékmű megépítése ellen Zenével az emlékmű megépítése ellen
A budapesti Szabadság téren, a tervezett német megszállási emlékmű ellen tiltakozó kordonbontókat egy alkalmi koncerttel ajándékozta meg Surányi Judit és csapata, egy flash mob keretében. A szomorú dalt fiatal roma muzsikusok adták elő. Nézze meg a helyszínen készült videónkat!
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink