Bogdán Péter blogja

Lázók Feri meghalt

2014. január 8. | Bogdán Péter

Igazságtalan lenne a sorstól, ha egy ember- és polgárjogi harcos úgy távozna el közülünk, hogy nem írtuk le: Lázók Feri is élt. Köztünk élt. Ember volt, harcos ember, aki nem csak magáért, de másokért is tett.

Jász-Nagykun-Szolnok megye mindig is fontos volt nekem. Rokoni szálak sosem kötöttek a térséghez, de roma és nem roma barátok igen. Volt olyan esztendő, amikor a dolgaim Szolnokra vagy a Jászságba vittek. Úgy terveztem, hogy idén is elmegyek oda. Borsod-Abaúj-Zemplén megye után „harmadik hazámmá” tették a jó barátok ezt a régiót. Ha roma, ha nem roma baráthoz utaztam, kivétel nélkül mindig otthonra találtam. Különösen Jászladányon fogadott mérhetetlen szeretet. Olyan lendülettel vetettem bele magam az ottani iskolabotrányokba, hogy a végén egy időre oda is költöztem.

Sok mindenkit szeretek ott egyszerű embersége és humora miatt. Mindig is úgy éreztem, hogy a jászladányi romákban van valami többlet, ami ugyanolyan megfoghatatlan, mint a sokat emlegetett orosz lélek. Ösztönösen is úgy kötődöm hozzájuk, mint a rózsabokor az anyaföldhöz. Ennek a közösségnek több tagja is megtisztelt azzal, hogy bepillantást engedett a családi életébe. Szegény Danyi Karcsit még az utolsó útjára is elkísértem. Azztán a temetése után az utam messze vezetett a Jászságtól, és (kicsit) hűtlen lettem ottani barátaimhoz.

Pár hete valami megmozdult bennem. Tudni szerettem volna, hogy mi van Lázók Ferivel. Keserű volt a válasz: erősen beteg, súlyos, életmentő beavatkozáson esett át. Persze, reméltem titkon, hogy van még visszaút, de múlt hét pénteken mégis letaglózott az üzenet: Feri reggel meghalt.

Egy olyan ember, akit nem ismernek milliók az országban, de aki a maga egyszerűségével mégis milliókért tett. A jászladányi romákat fojtogató politikai légkörben mindig helyén volt a szíve. Tudta, hogy amit a községi roma gyermekekért tesz, azzal egyben az ország minden roma gyermekéért is harcol. Igazságtalan lenne a sorstól, ha egy ember- és polgárjogi harcos úgy távozna el közülünk, hogy nem írtuk le: Lázók Feri is élt. Köztünk élt. Ember volt, harcos ember, aki nem csak magáért, de másokért is tett.

1953-ban született. A Kállai László által vezetett kisebbségi önkormányzatban kezdett el politizálni, ahol 2000-ben külsős bizottsági tag lett. 2001-ben csatlakozott a szegregált oktatás elleni éhségsztrájkhoz. Attól kezdve minden megmozduláson és demonstráción részt vett, amit Kállai László szervezett. A Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet elnökségi tagja lett 2007-ben, ott volt az általuk szervezett országjáró körutakon, 2009 októberében pedig részt vett a Jászladányból Budapestre tartó gyalogos békemeneten.

Arra készült, hogy idén egy újabb országjáró körúthoz csatlakozik, de a sors másként döntött. Lázók Feri sokkal hosszabb, túlvilági útra indult – és tudomásul kell vennem, hogy ezen az úton egyedül vándorol. Nem menetelhetünk vele, még akkor sem, ha ő hatvanhoz közel meg tudta tisztelni a hazai roma közösséget és a magyar társadalmat azzal, hogy belénk karolt, és a békéért legyalogolta a Jászladány és Budapest közötti több mint száz kilométert.

A legjobban az fáj, hogy nem kísérhetem el az utolsó útjára. Van ugyanis egy fontos közös vonásunk, a gyermekek iránti elkötelezettség. Miközben őt a végső nyughelyére viszik, én a katedrán állok majd. Ő búcsúzik a világtól, amelyért harcolt, én pedig folytatom a munkáját, hogy a világ valóban olyan legyen, mint amilyet megálmodott a következő generációnak.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink