Bogdán Péter blogja

Szavazhatunk, de nem tárgyalhatunk

2014. január 19. | Bogdán Péter

Úgy tűnik, hogy Fodor Gábor és az ex-miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc együtt simán leelőzi az egész hazai roma közösséget. Ugyanis a baloldalon azon rágódnak, hogy kikkel is lehet megnyerni a 2014-es választásokat.

A napokban a Facebook közösségi oldalon érdekes vita bontakozott ki. Egy roma közéleti szereplő a posztjában a következőkre kereste a választ:

„Mi lehet annak a magyarázata, hogy a Fidesz, amikor kormányra készülődött, minden egyes esetben bejelentette a szövetségeseinek a nevét, köztük a Lungo Dromét is. Ezzel szemben a baloldalon még csak a halvány jele sem látszik annak, hogy a »nagy összeborulásukban« bármelyik roma pártot vagy szervezetet szövetségesi rangra kívánnának emelni. Miért van az, hogy a Fidesz a legutóbbi EU parlamenti választáson kidelegálta Járóka Líviát, az MSZP meg roma oldalról senkit sem? Hogyan fordulhat elő, hogy a baloldaliak a nyerés érdekében bárkivel összefognak, még a 2 százalékot magának tudó Fodor Gáborral is – kivéve a romákat?”

Ezeket a kérdéseket én is égetően fontosnak tartom, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a magyarországi romák voksai nagyobb súlyt jelentenek, mint Fodor Gábor, és legalább annyit, mint a Demokratikus Koalíció. Úgy tűnik, hogy Fodor Gábor és az ex-miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc együtt simán leelőzi az egész hazai roma közösséget. Ugyanis a baloldalon azon rágódnak, hogy kikkel is lehet megnyerni a 2014-es választásokat. Ez azt üzeni számunkra, hogy az esélyegyenlőség irányában „mélyen elkötelezett balosok” nem gondolják, hogy velünk, romákkal nyerni lehet. Vagy ahogyan a facebookos poszt megfogalmazta, úgy tűnik, talán baloldali szavazónak jók vagyunk, de tárgyalópartnernek nem.

A baloldal még mindig rendelkezik internacionalista identitással, ezért nem hangsúlyos a képviselői számára sem a határon túli magyarok sorsa, sem a határon belüli romáké. A konzervatívok viszont eleve nacionalisták, ezért nem is tudnak gondolkodni másban, csak a határon túli magyarokban és a határon belüli romákban. És ebben az a durva, hogy a baloldalnak akkor sem kellünk, ha ellenzékiek vagyunk, és akkor sem, ha simulékonyak, miközben a konzervatívoknak szintén nem kellünk, ha ellenzékiek vagyunk, de ha simulékonyak, akkor igen. Magyarán, ha ma valaki cigányként képviselni akarja a romákat, csak akkor tudja ezt megtenni, ha dörgölődző jobboldali. Ugyanis a jelenlegi internacionalista–nacionalista vitába az önálló roma kép nem fér bele, csak a csatlós jobboldali cigány. Csak az a tárgyalóképes, az összes többi mehet az Óperenciás-tengeren is túlra, és még ott sem ér el semmit.

A baloldal ráadásul azért sem keresi a romákat, mert végtelen nagy internacionalizmusukban úgy vélik, a roma mivolt csak egy politikai szín a palettán, és az már ki van pipálva a roma tagozattal. Ahogy az MSZMP 1961-es határozatában leírták: cigányok nincsenek. Nos, azok továbbra sincsenek. A baloldalon maximum olyan, barna színű szegények lehetnek, akiket már integrált az MSZP Roma Tagozata. A jobboldal viszont ezzel szemben nem barna színű szegényeket lát, hanem egy nagy barna (probléma)tömeget, amellyel együttműködik, de persze csak akkor, ha az arra hajlik, amerre ő akarja. De azt nem tűri, hogy ez a tömeg még pattogjon is.

Az emberi és polgárjogi aktivisták túlságosan nemzeti érzelműek a baloldalnak. Ott nem tudják értelmezni, hogy magukat nem csupán egy barna, szegény tömegnek érzik. A jobboldalnak viszont túlságosan renitensek. Ezért a baloldal és a jobboldal is azzal tárgyal, aki belefér a világképébe. Azért baj ez, mert az emberi és polgárjogi aktivisták manapság olyan jogokért küzdenek, amelyeket az Egyesült Államokban már a Függetlenségi nyilatkozat megfogalmazott a XVIII. században, és hasonlóan történt ez Franciaországban.

A XXI. századi Magyarország nem tud megbirkózni a problémacsomaggal, csak egy Farkas Flórián szintjén.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink