Bogdán Péter blogja

Itt a LÉT a tét

2014. január 20. | Bogdán Péter

Az a konzervatív-újmarxista demokrácia, amely egyszerre biztosítja a létjövedelmet és a munkaalapú gyarapodást, olyan politikai rendszer, amilyen eddig még nem volt, de – kizárólag gazdasági szempontból – jobb lehet, mint a már ismert demokrácia.

Több mint féléve tart a vita Magyarországon az alapjövedelemről. Az ötletet németalföldi egyetemeken vetették fel, és legutóbb a LÉT szakemberei melegítették fel azt az elképzelést, amely röviden így szól: az alanyi jogon járó szociális juttatások helyett vezessenek be – szintén alanyi jogon járó – alapjövedelmet. A program 6835 milliárd forintot emésztene fel, aminek a nagy részét fedeznék a rendszeren belüli átcsoportosítások. A LÉT javaslata szerint a 18 év alatti személyek havi 25 ezer, a 18 év felettiek havi 50 ezer, míg a várandós anyák havi 75 ezer forintot kapnának.

A felvetés – a pártok közötti törésvonal mentén – megosztja Magyarországot. A jobboldal erkölcstelennek tartja azt, ha valaki munka nélkül jövedelemhez jut, és ha megsarcolják a gazdagokat. Azt pedig különösen felháborítónak gondolják, hogy a büntetett előéletűekre is kiterjesszék ezt a lehetőséget. Ugyanakkor a baloldalon azzal érvelnek, hogy a létjövedelemmel meg lehetne őrizni minden ember méltóságát, meg lehetne törni a szegénység ördögi körét, fel lehetne számolni az esélytelenséget, a halmozottan hátrányos helyzetet, és olyan vásárlóerőt lehetne teremteni, ami jó hatással lenne a gazdaságra.

Első pillantásra az elképzelésnek sok pozitívuma van. Nemcsak szociálpolitikailag, de pedagógiailag is igazolható, hogy a létjövedelem bevezetésével sok olyan gyermek kapna esélyt az élettől, aki egyébként a jelenlegi rendszerben munkanélküliségre, és a későbbiekben – nagy valószínűséggel – börtönre van ítélve. Azoknak sincs igazuk, akik a büntetett előéletűk kizárását követelik, mert valószínűleg elfelejtkeznek arról, hogy ezek igen jelentős része a megélhetésért követi el a tettét. Azaz nemcsak az esélytelenséget lehetne csökkenteni, de akár a bűnözés ördögi körét is meg lehetne törni. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen folyamat mérsékelné az igazságszolgáltatás terheit is.

A létjövedelem bevezetésével csökkennének a jelentős társadalmi hátrányok. Csökkenne a romák és nem romák közötti szakadék. Valamelyest kifogná a szelet a Jobbik vitorlájából, és több esélyünk lenne a tartós demokráciára. Ugyanis az elesettek olyan segítséget kapnának, amelyre stabilan tudna építeni a gazdaság, mert az állandó vásárlóerő megteremtésével el lehetne indítani annak fejlődését is, miközben rengeteget lehetne megtakarítani azon, hogy visszaszorulnának a hátrányos helyzet járulékos terhei: a szociális juttatások és az igazságszolgáltatási eljárások.

De az éremnek van egy másik oldala is. Igazuk van azoknak is, akik szerint a létjövedelemnek demoralizáló hatása is lehet, ugyanis a „semmittevésért” kapott jövedelem valóban önmaga ellen hat, további „semmittevésre” ösztönöz. A létjövedelmet bevezetni Tehát csak akkor érdemes, ha annak biztosítása mellett is van esély a továbblépésre. Ennek megfelelően mellé olyan bérrendszert kell megteremteni, amelyben a havi – munka alapú – juttatás nagyságrenddel tér el a létjövedelemtől. Ilyenformán továbbra is arra ösztönöz, hogy érdemesebb tanulni és dolgozni. De itt a bökkenő: ennyi pénz jelenleg nincs az országban.

Az alapjövedelemmel kapcsolatos vitákban az elmúlt hónapokban Marx neve is felmerült, és jogosan. Ugyanis a létjövedelem – és nem a kommunizmus vagy a szocializmus – bevezetése lenne az, amit tisztán újmarxista gazdaságfilozófiának lehetne nevezni. A történelmi tapasztalataink alapján ezzel azt is világossá lehet tenni, hogy mi a különbség az újmarxizmus, a kommunizmus és a szocializmus között. Körülbelül annyi, hogy az újmarxista gazdaságfilozófiához nem kell szélsőbaloldali diktatúra, elég egy szociálisan érzékeny demokrácia is.

Többször leírtam már, hogy Winston Churchill szerint a demokrácia nem jó, de még nem találtak ki nála jobbat. Ez a megállapítás a közgazdaság szempontjából azt jelenti, hogy a demokrácia azért nem jó, mert – e tekintetben hasonlóan a diktatúrákhoz – olyan pénzelosztási rendszer áll mögötte, aminek sok a hátulütője. Most viszont el lehet mondani, hogy a németalföldi egyetemeken kitaláltak valami érdekeset, de az csak akkor lesz jobb is, ha megmaradunk a kapitalizmus talaján.

Az a konzervatív-újmarxista demokrácia, amely egyszerre biztosítja a létjövedelmet és a munkaalapú gyarapodást, olyan politikai rendszer, amilyen eddig még nem volt, de – kizárólag gazdasági szempontból – jobb lehet, mint a már ismert demokrácia. Ezért ügyelni kell arra, hogy egy ilyen rendszer bevezetése csakis a gazdálkodásra korlátozódjon, mert a demokratikus szabadság-, emberi és politikai jogokról nem célszerű lemondani.

Fonák a helyzet, mert a LÉT baloldali (újmarxista) politikát fogalmazott meg, és megfeledkezett a konzervatív szempontokról. A kizárólagosságra való törekvése ugyanolyan káros, mint amikor a jobboldali szempontok alapján törekednek kizárólagosságára. Ebből a szemszögből a LÉT-ről csak az mondható el, hogy egy új gazdaságfilozófia (konzervatív-újmarxizmus) helyett azért harcol, hogy Magyarországon az Európai Unióban már meglévő szociális juttatási rendszer működjön, azért viszont nem, hogy e mellé az Unióban biztosított munkabérek is elérhetők legyenek.

Ez a megállapítás természetesen igaz a német-alföldi egyetemekre is. Így aztán nem csodálkozom azon, hogy abban az Európai Unióban, ahol az állampolgárok többsége valószínűleg konzervatív – hiszen az Európai Parlamentben a jobboldali Európai Néppárt adja a legnagyobb frakciót – nem lehetett összegyűjteni a szükséges egymillió aláírást ahhoz, hogy az Európai Bizottságnak foglalkoznia kelljen a feltétel nélküli alapjövedelem kérdésével.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink