BeszélgessünkNótár Ilona blogja

Életre kelt könyvek -Élő Könyvtár Projekt-

2014. január 22. | Nótár Ilona

Élő könyvnek nevezzük azt az Egyént, akit egy vagy egyszerre legfeljebb három ember ki tud kölcsönözni. Ez azt jelenti, hogy fellapozhatják a Könyv minden lapját, és beleolvashatnak az életének bármelyik fejezetébe. Kezdhetik a Könyvet az elejétől, de belefoghatnak a közepébe is, sőt, a legkíváncsiabbak a végéről is indíthatják az olvasást. Nincsenek eltitkolt részletek, a zárójelbe tett gondolatok is érdekesek lehetnek, és a kisbetű sokszor inkább nagyot jelent, mármint akkor, ha a szemfüles olvasó észreveszi, és rákérdez. Kivételt csak az jelent, ha a betűk olvashatatlanná válnak, vagy kiszakad egy lap. Mert kérem, a Könyvre vigyázni kell és érdemes, hogy még sokan olvashassák és élvezhessék az új műfajt, ezt az igazán húsbavágó irodalmat. Könyvet megrongálni, bántalmazni szigorúan tilos! Ha a Könyvtáros, aki az olvasás egész ideje alatt jelen van, a háttérből figyel, úgy ítéli, hogy az adott magatartás nem méltó a Könyvhöz, és ezt maga az Élő Könyv is megerősíti, hipp-hopp, vége a mókának.

A Projekt kitalálói még arra is figyeltek, hogy egy felvezető óra keretében felkészítsék a fiatalokat (és időseket) a rájuk váró sokkra, és képesek legyenek megfelelő könyvet választani, sőt megjöjjön a kedve annak is, aki eddig ódzkodott ettől. A gondos könyvtárosok az olvasgatás után, egy levezetés keretében segítenek feldolgozni az újonnan szerzett élményeket. Egyébként ez a projekt nem új kezdeményezés, Európa több országában is nagy sikerrel fut.

Na, valahogy így kezdődött az én kalandom velük, a Könyvekkel.

Köztudott rólam, hogy híve vagyok az önkéntességnek, sőt életem fontos része, hogy tudásom legjavát „visszaadjam” a közösségem számára. Mégis voltak bennem kérdések, amikor felkértek erre a projektre. Például az, hogy jó-e nekem, ha megint kirakatbábunak érzem magam, amikor egy csapat gimnazista, vagy egy érett felnőtt nézegethet, ujjal mutogat rám, és még az életemben is vájkálhat. Ráadásul összetesznek majd mindenféle olyan emberrel, aki szintén valamilyen hátránnyal indul az életben. Ne tessék félreérteni, nekem nincsenek előítéleteim semmilyen meggyőződésű, vallású, beállítottságú, nézetű, kinézetű emberrel szemben (na, de ezt már biztosan tudják is rólam az olvasóim, nem is magyarázom tovább…), de nem szeretem, ha azért vagyok megkülönböztetve a cigányságom okán, mert hátrányos helyzetű vagyok. Hasonlóan a melegekhez, transzneműekhez, zsidókhoz, végtaghiányosakhoz, hajléktalanokhoz, alkoholistákhoz, AIDS betegekhez, értelmi fogyatékosokhoz, feministákhoz, migránsokhoz, szóval sokféle csoporthoz.

Akkor miért vállaltam el mégis, hogy Könyv leszek? Mert kíváncsi voltam. Egyébként minden könyvet én magam is szívesen olvastam volna, már réges-rég kerestem is az alkalmat, hogy szerét ejtsem a találkozásoknak. Olyan jó sokszínűnek lenni. Olyan jó nem csak egy nézőpontból látni a világot. Tanulni akartam tőlük is. Szarkatermészetű vagyok: összelopkodok mindenféle tudást, és mások tapasztalataiból is építkezem.

A megérzésem helyesnek bizonyult, hiszen hamar kiderült, hogy jó és hatékony program ez. Voltak bennem kérdések és kételyek, de a legelső alkalommal, amikor találkoztam az Olvasókkal és a Könyvekkel, szertefoszlott mind. Láttam, hogy leghatékonyabban úgy lehet küzdeni a sztereotípiák ellen, ha szembesítjük az embereket a félelmeikkel, és az elképzeléseikkel szemben megjelenik a valóság egy szelete, azaz egy Élő Könyv, akivel beszél(get)ni lehet. Az olvasónak azonnal leesik, hogy egy élő emberrel beszél, akinek valódi érzései, vágyai, megélt szomorúságai és örömei vannak. A beszélgetés elején még azt hiszik, hogy „csak” egy cigánnyal (vagy arabbal, végtaghiányossal, fogyatékossal…) csevegnek, de gyorsan rájönnek, hogy a Könyvek érdekes, izgalmas és értékes Emberek, akik egyébként cigányok, zsidók vagy épp melegek, és éppen ebből a másságából fakad a többletük, tapasztalatuk, élményeik.

Mi, néhányan felvállaljuk ezt az egyébként nagyon is nehéz szerepet. Ki kell adnunk magunkat, beszélnünk kell az identitásunkról, hogy közelebb hozzuk az egyénhez nemcsak magunkat, hanem az embercsoportot is, amelyet képviselünk. Látni kellene a gyermekek és felnőttek arcát, ahogy kezd lehullani a fátyol a szemükről, és ők is elkezdenek látni. Nemcsak kitekintgetni a lepel mögül (a sztereotípiáik szemüvegén keresztül), hanem látni az igazit, egy valóságos, hús-vér embert, az eddig meglévő gyűlölt vagy félt kép helyett. Például azt, hogy a meleg igazából nem egy szuper kigyúrt piperkőc, és hogy a végtaghiányos nem szerencsétlen, hanem egy nagyon is belevaló csaj, aki mindent ugyanúgy megcsinál, mint a társaik, és szinte észre sem vesszük, hogy nincsen keze. Hogy a hajléktalan, ha kicsit lassabban és érdesebb hangos is beszél, de érthető, okos, bölcs és szerethető, egyáltalán nem büdös és félelmetes. Nem beszélve a migránsról, akit szinte mindenhol elutasítottak eddig, és menekülni kényszerült, de ő mégis tele van szeretettel, mindenkire képes mosolyogni, és eszében sincs gyűlölködni.

Ők csak egyének, nem adhatnak képet egy egész közösségről, de megváltoztathatják az általuk képviselt csoportról kialakult véleményt. A saját szememmel láttam, hogy mindez lehetséges. Volt olyan, aki a beszélgetés után megölelt, volt, akikkel együtt táncoltunk, és olyan is, aki alig bírt felállni a döbbenettől.

Tele voltam kétellyel, azt hittem, bazári majom leszek. De eljutottam oda (mert megtapasztaltam), hogy ez a program valóban közel hozza a többséghez e kisebbségek képviselőit, és ezzel sikeresen és hitelesen küzd a sztereotípiák ellen.

Choli bácsinak igaza van: „míg mi rólatok mindent, ti rólunk semmit nem tudtok”. Engednem kell, hogy kinyissanak, belém lapozzanak, és beszélnem kell magamról, a cigányságomról.

Lájkolom a kezdeményezést, és büszkén vállalom, hogy Élő Könyv vagyok.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink